nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Sakkrántotta, makaróni szappan a Mekong mentén

Demeter Hunor nem csak hogy bebarangolta Ázsiát, de egy pimaszul lebilincselő könyvben meg is zenésítette az utazást.

nyest.hu | 2009. december 16.
|  

„Az is érdekes nyelvészeti probléma, hogy ázsiai netkávézókban pl. thai karakterkészlettel és helyesírásellenőrzővel hogyan lehet magyar nyelvű blogot írni” – írta a Nyestnek Demeter Hunor, aki barátaival féléves úton járta be Ázsia kevéssé ismert, varázslatos tájait. „ A blogot megírtam körülbelül egy hónap munkával ékezetek nélkül, aztán még három hónap munkával magyarítottuk (ékezet, nyelvhelyesség, fogalmazás). Az első részt nagyon élveztem, a másodikat nagyon megszenvedtem.”

A magyarítás olyan jól sikerült, hogy az eredmény egy szemet gyönyörködtető és lebilincselő könyv lett. Az Országok, ahol mindig beverem a fejem nem csak azért nagyszerű karácsonyi ajándék, mert élvezetes olvasmány, de megvásárlásával – a könyvet ajánló Laár András szavaival – „piros pontokat gyűjthetsz az Őrangyalodnál. Akár többet is.A Zsebkönyv ugyanis kizárólag adomány, amivel hozzájárulsz egy kedves kisfiú, Peti gyógyításához.”

Sakkrántotta, makaróni szappan a Mekong mentén

Kambodzsában történt, a Mekongon hajózva.
Másnap gyors kaja, gyors hajó. Jó nagydarab, áramvonalas, bent TV, kényelmes székek, légkondi. A mai napig sem értem, hogy került oda az a hajó. A tetején foglaltunk helyet, ahol nem igazán voltak helyek, viszont többet lehetett látni. Én indulás után hamarosan sokkal jobban láttam, mert a frissen vásárolt kínai feliratos baseball sapkámat a szél levitte a fejemről. Keservesen megsirattam. De a java még hátravolt. A mindentudó jegyzetfüzetem kiesett a zsebemből és választhattam, hogy a gömbölyű tetőn elengedem a kamerámat, vagy szomorúan nézem, ahogy elsuhan hátrafelé, majd bele a Mekongba. Az utóbbit tettem. Péntek tizenharmadika nem múlt el teljesen, Amerikában még mindig péntek  tizenharmadika este volt, én pedig megint elfelejtettem átköpni a vállam fölött. Csak hogy érezzétek a veszteség súlyát, odaveszett a teljes menü gyűjteményem, csak ezek ragadtak meg a fejemben:

Vienna Sckiecal – Bécsi szelet
Rice in banana leave –
Rizs banánban elmegy
Cordan Blue –
Magyarul Cordon Blue
Beef steak –
Beef rendben van, de Beef steak pork valahogy nincs rendben
Sarambled eggs –
Rántotta, ha minden igaz
Vegetable soup with French –
Zöldségleves franciával
French Fried –
Sült francia, valamiért nem szerették itt a rómaiakat, izé franciákat
Stip Fried Shrimp –
Kiejtve: meredek sült rák
Macaroni Soap –
Makaróni szappan
Chess Omlette –
Sakk rántotta
Tea Small Pot 15 –
Tea Kis Csésze 15, közvetlenül alatta a menüben ez állt: Small Tea Pot 20 – Kis Teás Csésze 20, a helyes megoldásig még mindig nem jutottak el

Sakkrántotta, makaróni szappan a Mekong mentén

A fenti csapásokat nem számolva pompásan utaztunk. Napfelkeltében kezdtük az utat, először csak a pálmák sziluettjei jelentek meg a mélykék égen és a fémes vízen.Később pirosra váltott, majd kizöldült a part. A Mekong egyre csak nőtt, akkora folyók ömlenek bele, mint a Duna. Nyolcvan kilométer hajózás után megérkeztünk Kratie városába. A folyó mellett találtunk egy szerény szállást hat dollárért, nem jött, hogy elhiggyük, hogy ennyi pénzért ilyen szállás kapunk. Hatalmas szoba, légkondi, TV, meleg víz, padlócsempe, nagy ágyak. D.A. úr nem tudom, hogyan fog betörni erre a piacra, mert az árrés nagyon minimálisnak tűnt. A hotelben jöttünk rá, hogy a dzsungel nem vész el, csak átalakul. Hotel, luxus terepjáró, keményfa asztal, szék, faburkolat, ágy, ajtó formájában van jelen körülöttünk.
A budiajtó legalább száz kilogramm súlyú faragott keményfa volt. Nem sok európai igazgatónak van olyan minőségű íróasztala, mint itt a budiajtó. Így jön be Kambodzsában a természet a házba. Nem értem ezeket
a környezetvédőket. Még hogy az esőerdők eltűnnek. Azt prognosztizálják pesszimista módon, hogy ebben az ütemben a kambodzsai esőerdők tíz év alatt el fognak tűnni. Pedig csak elmennek budiajtónak, a szegény favágók pedig budipucolónak, és minden marad a régiben.

Információ
X