nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
1,2 milliárd néző
Rendteremtés a szórakoztatóiparban

Az év elejétől új világ köszöntött be a kínai televíziózásban, miután az állami rádió-, film- és televízió főhivatal (angol rövidítéssel: SARFT) a valóságshow-k számának erőteljes korlátozását rendelte el. Már ezt megelőzően is fokozatosan szabályozni kezdte tartalmukat, hogy „a tömegek számára káros” műsorok helyett „a kultúrára és az erkölcsre nézve hasznos” tartalom kerüljön előtérbe.

MTI | 2012. február 6.
|  

Vang Pej-csie (Wang Peijie) kínai tévéproducer meglehetősen egyszerű ötlettel teremtette meg 2010-ben Kína legnagyobb sikerű szórakoztató műsorát a nancsingi (nanjingi) műholdas adóban: az országmenő fiataljaira irányította a reflektorokat, amint popzenére, a közönség üdvrivalgása közepette udvaroltak egymásnak a színpadon. A férfiak bankszámláikkal, házaikkal és luxusautóikkal páváskodtak, a nők karcsúak voltak, a nyelvük felvágott, nem mentek a szomszédba az udvarlóiknak címzett csípős válaszokért. Ám az ugratások mögött kirajzolódtak azok a húsba vágó társadalmi kérdések, amelyekkel a 20-astól a 40-es éveikig járó kínaiak küszködnek, ha nem is mindig ilyen nagy nyilvánosság előtt: a házasság előtti együttélés, a gátlástalan pénzhajsza vagy a kormány korlátozó népességpolitikája.

Ez a műsor elárulja, hogy mire gondolnak a kínaiak, és mit szeretnének elérni” – mondta a The New York Timesnak Vang.  A szóban forgó, Ha te vagy az igazi című valóságshow minden nézettségi csúcsot megdöntött, több mint 50 millió ember követte epizódjait. Ám a valóságshow a cenzorok ízlése szerint túl valóságosra sikerült.

Egyfajta törvényszékként működik    

A Ha te vagy az igazi születésénél a producer mellett Hszing Ven-ning (Xin Wenning) médiavállalkozó bábáskodott, aki ma a Hearst Corporationnál dolgozik. A Harvard és a Columbia Egyetem diplomásaként először a Bertelsmann tulajdonában lévő Fermantle médiacég embereként külföldi tévéshow-k szerzői jogainak megvásárlására igyekezett rábírni a kínai tévétársaságokat és produkciós cégeket. A Fremantle ajánlatában szerepelt a Take Me Out című népszerű brit párkereső show is: Hszing a legvállalkozóbb szelleműnek ismert tartományi tévétársaságok illetékeseit kereste fel a sikeres recepttel.

Nancsingban, a 75 millió lakosú Csiangszu (Jiangsu) tartomány székhelyén Vang személyében vevő akadt az ötletre. A férfi az 1980-as évek végétől dolgozott az adónál és tanúja volt a tévézés átalakulásának. 1997-ben megkezdődött a műholdas műsorszórás, ami lehetővé tette néhány tartományi televízió számára, hogy országosan sugározza műsorát, és így a kínai állami televízióval, a CCTV-vel versenyezzen a hirdetési piacon.

Vang azokra a karrierorientált fiatalokra igyekszik kihegyezni a show-t, akik pár nélkül maradtak ez időszerű témának számít. Emellett a műsor révén betekintést kíván nyújtani Kínagazdag második nemzedékének, vagyis a kínai újgazdagok gyermekeinek életébe.

A show egyfajta törvényszékként működik. Huszonnégy fiatal nő áll a fényesen megvilágított emelvényeken és kérdésekkel bombázza az egymás után következő potenciális férfi párjelölteket. A beszélgetést Meng, egy csípős nyelvű, kopasz volt híradós műsorvezető irányítja, oldalán egy fiatalabb, karcsúbb, de ugyancsak kopasz férfival, akit a showpszichológiai elemzőjének neveznek.

Erkölcsileg kétes és vizuálisan felvillanyozó

Már az indító epizód megadta az alaphangot.Annak a nőnek, aki hozzám jön, nem kell aggódnia a megélhetése miatt” – jelentette ki annak idején Csang Jung-hsziang (Zhang Yongxiang), az első férfi, akiért a nők versenghettek.

Mint kiderült róla, szülei gyárában ezer munkás dolgozik. Videofilm mutatta be tágas lakását, fehér luxusautóját és számtalan öltönyét. Néhány további vőlegényjelölt ugyancsak jövedelmével dicsekedett, méghozzá videón rögzített grafikonok segítségével. Persze a nők sem maradtak adósak: az egyikük, aki térdig érő vörös csizmát és szoros fekete ruhát viselt, olyan széktáncot mutatott be, amellyel egy sztriptízklubban sem vallott volna szégyent.

A show nézettsége azt követően ugrott meg igazán, hogy egy Ma Nuo nevű színésznőjelölt azzal a szavakkal kosarazta ki az őt kerékpártúrára invitáló udvarlót, hogyinkább sírok egy BMW-ben (ha netán szakítunk egyszer). Ma levelek ezreit kapta, amelyek egy része méltatta, másik része ostorozta megjegyezése miatt. Hívei szerint a lány csak azt mondta ki nyilvánosan, amit sok nő gondol.

A műsor nézettségét hamarosan csak a CCTV állami tévé esti híradója múlta felül, amelyet minden tévéadónak kötelező átvenni. Az angol nyelvű China Daily azt írta róla, hogyerkölcsileg kétes és vizuálisan felvillanyozó. A különböző adókon további, nem egy esetben még szókimondóbb párkereső műsorok tűntek fel.

A kínai cenzorok nem vették tréfára a dolgot. Mind a csiangszui, mind a hasonlóan merész műsorral jelentkező hunani műholdas tévéadók vezetőit Pekingbe hívatták a SARFT illetékesei. Figyelmeztették őket: ha nemszelídítik meg műsoraikat, akkor azokat meg fogják szüntetni. A SARFT által kinyilvánított, az amerikai lap birtokába jutott belső irányelvek megkövetelték, hogy a producerekne alázzák meg és ne rohanják le a párkeresés címén a résztvevőket; ne vitassanak meg vulgáris témákat (ide tartozott a szex is); ne vigyenek be a házasság témájába anyagiasságot vagy egyéb egészségtelen és helytelen megközelítéseket; és végül ne sugározzák a valóságshow-t a cenzúra és szerkesztés mellőzésével.

A csecsiangi tévé rögtön megszüntette az egyik párkereső műsort, a hunani show egyik producere pedig közölte a stábbal, hogy bármely pillanatban telefonálhatnak az illetékesek, és akkor mindenkinek szednie kell a sátorfáját.

A Ha te vagy az igazi rajongói már a júniusi adásban tapasztalhatták a változásokat. Ezek közül a legfeltűnőbb az volt, hogy a két műsorvezetőhöz csatlakozott egy harmadik, Huang Han, aki a helyi pártiskola pszichológia-tanárnőjeként képviselte a helyes álláspontot. Az összes női és férfi résztvevőt lecserélték, és az utóbbiak jövedelméről a továbbiakban nem esett többé szó. „Ettől kezdve idősebb résztvevőket választottunk, akik erősebben áhítoztak a házasságra” – idézte fel Vang.

„A továbbiakban minden epizódot legalább hatszor megnéztek a szerkesztők, mielőtt műsorba ment volna” – közölte egy bennfentes. A producerek ugyan ezután is biztatták a műsorvezetőket, hogy foglalkozzanak társadalmi témákkal, de hozzáfűzték, hogy legyenek árnyaltabbak. „A versenyzők kommentárjai ettől fogva már nem voltak olyan élesek, mint korábban” – jegyezte meg a 34 éves Kuo Vej (Guo Wei), az egyik rajongó.

1,2 milliárd néző

2011 októberében az illetékesek már nem érték be ennyivel, hanem átfogó új irányelveket adtak ki, amelyek idén januárjában léptek hatályba. Az új szabályok értelmében egy sor valóságshow a fő nézettségi időben lekerül a képernyőkről.

Az, hogy egy párkereső műsor nyomán az utóbbi évek legkeményebb rendteremtése mehetett végbe be a kínai szórakoztatóiparban, felhívja a figyelmet az országot irányító kommunista párt kulturális politikájának belső ellentmondására. A párt évtizedeken át arra ösztönözte a tévécsatornákat, hogy alkalmazzanak piaci eszközöket, de a konzervatív káderekben növekvő aggodalmat keltett, hogy a hallgatóságot és a hirdetőket leginkább vonzó műsorokat nem az állampárt formálja. Márpedig a televízió különleges helyet tölt be Kína médiaarzenáljában: 1,2 milliárd nézőjével és több mint 3 000 csatornájával a párt leghatékonyabb propagandaeszközét jelenti, akár az esti híradókról, akár a történelmi drámákról van szó.

Az októberben bejelentett új szabályok a tévék vezetőit és a 34 kínai műholdas adó illetékeseit arra kényszerítik, hogy töröljenek számos szórakoztató műsort, és ezzel korlátozzák a „vulgáris irányzatokat”. A hivatalos meghatározás szerinti „szórakoztató műsorok” magukban foglalják a tévéjátékokat, a párkereső műsorokat és a hírességekkel folytatott beszélgető programokat. A tévéadók hetente csak két szórakoztató műsort sugározhatnak főidőben, és országosan csak kilenc ilyen programot adhatnak éjszaka (az intézkedés előtt 126 volt az éjszakai műsorok száma).

A műholdas adásoktól is elvárják, hogy növeljék hírszolgáltatásuk időtartamát, és legalább egy olyan szórakoztató műsort sugározzanak, amely „a hagyományos kínai erényeket”, illetve „a szocialista értékeket” hirdeti.

Elég lesz-e ennyi a cenzorok megnyugtatásához?

Az új szabályozás a hirdetési piacra is hat.

A SARFT vezetői közel állnak a CCTV-hez, a kínai központi tévéhez, amely ma is a legnagyobb országos hálózat, még ha a piac egy szeletét át is kellett engednie a legnépszerűbb show-kat gyártó vidéki műholdas tévéknek. A SARFT korábbi vezetőjét, Hu Csan-fan (Hu Zhanfan) miniszterhelyettest novemberben kinevezték a CCTV főnökévé. Az állami tévé jövedelmének egy részét a rádió-, film- és televízió főhivatalnak adja át, a tartományi adók ellenben a helyi hatóságoknak adóznak jövedelmükből. Érhető módon az utóbbiaknak nem nagyon áll érdekükben a sikeres valóságshow-k cenzúrázása.

A szigorítások nyilvánvalóan a CCTV-t segítik a versenyben, viszont akadnak elemzők, akik szerint minél inkább megregulázzák a tévéket, annál többen fogják nézni a műsorokat az interneten, amelyek fölött a SARFT ellenőrző szerepe jóval kisebb.

Vang párkereső műsorának nézettsége csökkent a forma és tartalom változása után, de ő és csapata mindeddig megtalálta a módját annak, hogy a legnépszerűbbek között tartsa a show-t. Amikor a csiangszui televízió 2011 novemberében elárverezte idei hirdetési idejét, 345 millió amerikai dollárnak megfelelő eredményt ért el – és ennek 82 százalékát a Ha te vagy az igazi hozta!

A tévétársaság mindent megtesz, hogy a műsort megtartsa a szombat-vasárnapi főidőben, ennek érdekében megszüntetett számos más szórakoztató műsort, és helyettük olyan újakat kreált, amelyek kifejezetten a „társadalmi felelősséget” hirdetik. Sokan azonban kétségbe vonják, hogy ennyi elég lesz a cenzorok megnyugtatásához...

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X