Nemrég megjelent cikkünkban a Power Pointról írtunk. Rendszeres facebookos kommentelőnknek azonban ez nem tetszett. A következőket írta:

A PowerPoint neve egybeírandó, a második P is nagybetű. Terméknév, így kell írni, kész. Következetesen rosszul van írva az egész cikkben; ez a Nyest színvonalához méltatlan hiba :(

Igaza van-e olvasónknak? Részben igen, valójában azonban nem. Miért?

Igaza van abban, hogy márkanévként a PowerPoint a szokásos, a Microsoft így írja, és magyar nyelvű szövegekben is így találkozunk vele. Utólag visszagondolva tehát  készséggel elismerjük, hogy talán jobb lett volna úgy írni. Az Osiris Helyesírása (OH., 222. o.) is ezt írja:

Tekintve, hogy a márkanevek jogilag védettek, alapvetően a bejegyzésükkor rögzített írásmódot kell követni: AL-KO, MiZo.

Csakhogy ez az érvelés sántít. A márkanevek jogi védelme azt jelenti, hogy az adott márkanevet más nem használhatja, nem pedig azt, hogy a törvény ereje kötelez minket arra az írásmódra, ahogy azt bejegyezték. (Arról nem is szólva, hogy a márkanév védelme a hasonló alakokra is kiterjed, tehát nem fordulhat elő, hogy a Pörgőtű márkanév mellé bejegyzik a PörgőTűt, a PörgőTŰ-t vagy a PÖRGŐtűt is. Valójában tehát a nagy- és kisbetűk használatának nincs olyan megkülönböztető szerepe, amely miatt szigorúan be kellene tartani az írásmódjukat.) Nem túl szerencsés a megfogalmazás azért sem, mert azt a benyomást kelti, hogy a helyesírási szabályzat és a jogszabályok valamilyen viszonyban állnak egymással – a helyesírási szabályzat azonban nem törvény, nem kell betartani!

Éppen ezért helyesebb lenne, ha a tanácsadó azt írná, hogy célszerű, tanácsos az ilyen írásmódot megtartani – még akkor is, ha az ellenkezik a helyesírási szabályokkal. Márpedig az olyan márkanevek, mint a PowerPoint, az iPad vagy ePower, bizony, ellenkeznek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mit mond a helyesírási szabályzat?

Itt máris meg kell jegyeznünk, hogy a tulajdonnév nem nyelvészeti fogalom: nyelvészeti kritériumok alapján nem lehet elkülöníteni a közneveket és a tulajdonneveket. Ráadásul a tulajdonnevekről hol úgy beszélnek, mintha azok a főnevek egy alcsoportját alkotják, hol meg terjedelmes szószerkezeteket is tulajdonnévnek neveznek: Fővárosi Állat- és Növénykert.

Tulajdonképpen semmit. A magyar helyesírás szabályai számára egyszerűen nem léteznek olyan szavak, amelyekben kisbetűt nagybetű követ. A kis- és nagybetűk használatával a 143.–153. pontok foglalkoznak, de ezek eleve csak kezdőbetűkről beszélnek! Igaz, a 143. pont rögtön leszögezi, hogy a tulajdonnevekre más szabályok vonatkoznak, úgyhogy léphetünk is tovább.

A tulajdonnevek írásáról a 154.–201. pontok foglalkoznak. Számunkra a 193. és 194. pontok az érdekesek, mert ezek foglalkoznak a márkanevekkel. A 193. pont azt mondja ki, hogy

Gyártmányoknak, termékeknek, készítményeknek márkanévként használt elnevezését, annak minden tagját nagy kezdőbetűvel írjuk: Ultra (mosópor), Trabant (gépkocsi), Fabulon (arckrém), Vegacillin (gyógyszer); Alfa Romeo (gépkocsi), Coca-Cola (üdítőital); stb.

Ezen kívül ez a pont mondja ki, hogy ha a termék megnevezésére szolgáló szó nem márkanév, kisbetűvel írandó (bár nem egészen világos, erre mi szükség van).

A 194. pont viszont egészen más kérdéssel foglalkozik, így ezt most nem tárgyaljuk. Tulajdonképpen joggal várhatnánk, hogy a helyesírási szabályzat jegyezze meg: a márkanevekben a köznevekétől, sőt, a legtöbb tulajdonnévtől eltérő megoldások is előfordulhatnak – itt nevesíthetné is a PowerPoint és az iPad esetét. Ne felejtsük el azonban, hogy jelenlegi helyesírási szabályzatunk 1984-ben lépett életbe, és ekkor hasonló márkanevek még a nagyvilágban sem igazán fordultak elő, nemhogy Magyarországon. (Nem tudunk arról, hogy a készülő új helyesírási szabályzat ebben a tekintetben módosulna-e – a módosítgatások zárt ajtók mögött folynak.)

Igaz, már ekkor sem voltak teljesen ismeretlenek azok a szavak, melyekben kisbetűt nagybetű követ: ilyenek a Mc-, Mac-, O’- stb. előtagú nevekben fordultak elő már akkor is. A személynevek írásáról szóló 155–171. pontok azonban ezekről sem szólnak.  (Egyedül a 201. pont említi a makadámutat, de ezen a probléma aligha demonstrálható.) A 207.–210., illetve a 214. pont kifejezetten az idegen nevek helyesírásáról szól, de a szóbelseji nagybetű problémájára a 214. pont sem tér ki. Igaz, leszögezi:

A latin írású nyelvek tulajdonneveiben általában változtatás nélkül követjük az idegen írásmódot [...]

– azt azonban nem mondja meg, hogy mi van az „általában”-on túl, milyen kivételek fordulhatnak elő. Szó belseji nagybetű egyik esetben sem fordul elő.

Térjünk vissza még egy pillanatra a 193. pontra! Itt lehetőség lenne arra is, hogy leszögezzék azt, amit az OH. is tanácsol: a márkanevet írjuk úgy, ahogy az be van jegyezve. Miért nem gondoltak erre korábban? Azért, mert elvileg csak olyan tulajdonnév jegyezhető be Magyarországon, amely megfelel a magyar helyesírás szabályainak (más kérdés, hogy ki ügyel erre), és akkoriban a külföldi márkanevek még jóval kevesebb szerepet játszottak – és nem jellemezte őket az az írásbeli játékosság, amely ma gondot okoz: az idegen márkanevek írásához jól megfeleltek az idegen szavak leírására (vagy átírásásra) vonatkozó általános szabályok.

A nagy renitensek

A kisbetűt követő nagybetű tilalma annyira erős a magyar helyesírásban, hogy elvben még a rövidítésekben és betűszókban sem fordulhat elő (276–287)! Az alábbiakban csak az egy szóba írandókkal foglalkozunk. Ezeknek lényegében három típusa lehetséges: 1. Az első betű nagy, a többi kicsi (mozaikszavak: Ofotért  – Optikai, Finommechanikai és Fotocikkeket Értékesítő Vállalat); 2. csupa nagybetű (tulajdonnévi betűszók: BKV – Budapesti Közlekedési Vállalat, egyes szaknyelvi köznevek rövidítései: DNS – dezoxiribonuklein-sav); 3. csupa kisbetű (köznévi betűszók: tsz ~ téesz – termelőszövetkezet, köznévi rövidítések: rkp. – rakpart, köznévi összevonások: kisker – kiskereskedelem).

A kisbetűt követő nagybetű elkerülésére szolgál a 8. pont is, mely kimondja:

A csupa nagybetűkben írt betűszókban a többjegyű betűk minden jegyét naggyal írjuk: KISZ, CSKP, GYSEV stb.

Kivételes azonban a  délnyugat (DNy) és északnyugat (ÉNy) rövidítése. Vajon ha a magyarban nyugatdél és nyugatészak lenne, akkor ezek rövidítése NyD, illetve NyÉ lenne? Szintén kivételként említi a szabályzat a Helyesírási tanácsadó szótár HTSz. rövidítését. De vajon vanank-e még hasonló kivételek? Vannak bizony, és nem is akárhol!

• AkH. – A magyar helyesírás szabályai (valójában inkább az akadémiai helyesírás rövidítése – de az nem is cím!)
• ÁNyT. – Általános Nyelvészeti Tanulmányok
• ÉKSz. – Magyar Értelmező Kéziszótár
• EMNyF. – Egyetemi Magyar Nyelvészeti Füzetek
• ErdMúz. – Erdélyi Múzeum (folyóirat)
• ÉrtSz. – A magyar nyelv értelmező szótára
• FgrRok. – Finnugor rokonságunk
• MMNyR. – A mai magyar nyelv rendszere
• MNy. – Magyar Nyelv
• MNyj. – Magyar Nyelvjárások
• NyA. – A magyar nyelvjárások atlasza
• NyF. – Nyelvészeti Füzetek
• NyK. – Nyelvtudományi Közlemények
• NytudÉrt. – Nyelvtudományi Értekezések
• ÓMOlv. – Ómagyar olvasókönyv
• OrmSz. – Ormánsági szótár
• SzófSz. – Szófejtő szótár
• TESz. – A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára

stb. Ezek a magyar nyelvtudományi szakirodalomban használt rövidítések, egyesek ma is úgy hiszik, hogy az az igazi szakember, aki ezeket fejben tartja. Látható tehát, hogy maguk a nyelvészek egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy az általuk leginkább használt rövidítések megfeleljenek a helyesírási szabályoknak. (Más kérdés, hogy e rövidítések egy része már a mai szabályozás előtt kialakult – viszont a szabályozást is lehetett volna úgy alakítani, hogy figyelembe vegye a már kialakult szokást.

Akkor mi a helyes?

A probléma világos: van egy adott írásforma, de az nem felel meg a magyar helyesírás szokásainak. (A fent bemutatott példák ellenére sem.) Vagy nem törődünk ezzel, és megőrizzük az írásformát, vagy törődünk, de akkor meg kell változatnunk a megszokott alakot.

Természetesen olvasónknak igaza van abban, hogy a PowerPoint írásmód helyes, még talán abban is, hogy ez a leghelyesebb. De abban már nem, hogy „így kell írni, kész”. Nem tartható helytelennek a Power Point sem. Szerzőnk talán végiggondolta, talán csak érezte, de nem akarta használni ezt a magyar helyeírástól idegen formát. Éppen ezért úgy döntött, hogy a szóbelseji P elé tesz egy szóközt. Ezzel sehol nem sértette meg a magyar helyesírás szabályait, sőt! Hasonlóképpen megtehette volna, hogy a szóbelseji nagy P-t kicsire cseréli. Ezzel szintén megsérti az eredeti írásmódot, de létrehoz egy szabályos, a magyar helyesírásnak megfelelő alakot. Ez sem lenne a szabályok ellen való, hiszen – mint láttuk – ez szabályozatlan terület. A szerkesztő ezzel tisztában volt, és úgy döntött, elfogadja a szerző megoldását. Dönthetett volna másképp is, és akkor sem hibázott volna. Ezt a kérdést nem csupán mi látjuk így.

(Ez a probléma azért érdekes, mert emlékeztet a nyelvészet egy ma divatos ágára, az optimalitáselméletre. Az optimalitáselmélet szerint a nyelvben több, egymásnak ellentmondó szabály is van, csakhogy ezek a szabályok megszeghetőek. A szabályok sorba vannak rendezve aszerint, hogy melyik az erősebb. Ha több lehetséges, de a szabályoknak ellentmondó megoldás van, akkor az „nyer”, amelyik a leggyengébb szabályt szegi meg. Egyénenként azonban eltérhet, hogy melyik szabály erősebb, melyik a gyengébb – ezért különböznek a nyelvváltozatok.)

Méltóságról és méltatlanságról

A nyest a nyelvi tolerancia mellett foglal állást, akár szóbeli, akár írásbeli megnyilvánulásról van szó. Természetesen felfigyelünk arra, ha valaki szokatlan, a mienkétől eltérő módon beszél vagy ír, de számunkra ez azért érdekes, mert szeretnénk meglátni az okát – számunkra ez a nyelvről mond valamit, és nem az emberről. Arra a kérdésre, hogy az adott jelenségnek az adott személynél mi az oka, csak a személy közelebbi megismerésével lehet válaszolni. Lehet, hogy az illető sokkal tudatosabban döntött valami mellett, amit mi hibásnak tartunk, mint mi magunk valaha a dolgon elgondolkodtunk volna.

Igen, vannak esetek, amikor a nyelvhasználatból arra lehet következtetni, hogy az illető az adott kérdéskörben nem járatos – de mégsem elegáns ezzel támadni. Pláne nem pusztán ezzel bizonygatni, hogy a másiknak nincs igaza. (Olvasónk ilyen szempontból viszont a lehető legkorrektebben járt el, hiszen más kifogásokat is megfogalmazott. Akit érdekel, keresse meg Facebook-oldalunkon. Sajnos olvasónk időközben törölte a kommentjeit.)

Úgy véljük, a nyesthez méltatlan az lett volna, ha valakinek valamilyen helyesírási vagy „nyelvhelyességi” „hibát” vágunk a fejéhez.  Mi inkább azt szeretnénk, ha olvasóink – nemcsak a nyesten, máshol is – egy az általuk megszokottól eltérő nyelvi vagy helyesírási megoldással találkoznak, akkor ez elsősorban kíváncsiságukat keltené fel, és előbb kérdeznének, s csak utána ítélkeznének. Ha ítélkezni szükséges egyáltalán...

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése