-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A távoli világok nem mindig összeegyeztethetetlenek, ám vegyítésük furcsa keveréket eredményezhet. Valerij Barikin képein egy sosemvolt világ elevenedik meg.
Az ötvenes években a az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió két külön világ volt. Ez az élet minden területén megnyilvánult, így a hétköznapok képzőművészetében, a plakátok világában is. Bár itt is, ott is a megszépített realizmus dívott, a plakátok témái egészen mások voltak.
Az Egyesült Államokban természetesen a reklámplakátoknak jutott a vezető szerep: ezek különböző termékeket hirdettek a gemkapocstól az ingatlanokig. A termékekhez az ábrázolásokon megpróbálták a boldogság valamilyen képét kötni: hol boldog, elégedett családokét, hol szexuálisan vonzó nőkét (ritkábban férfiakét). Az utóbbiakból alakult ki a pin-up ([pinap], kb. ’kitűzős, kitűzhető, kitűzendő’ – semmi köze a belehallható magyar szóhoz) poszter műfaja: ezen általában alulöltözött nők láthatóak testi vonzóságukat kidomborító pózban (lehajolva, félig hátrafordulva – ezek előnye, hogy a mell és a fenék domborulata egyszerre ábrázolható). A műfaj a nevét állítólag a második világháborúban kapta, amikor a katonák ezeket különböző helyekre tűzték ki (de gondolhatunk a munkahelyi öltözőszekrények belsejére is).
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A Szovjetunióban ezzel szemben a szocializmus-kommunizmus építésének dicsőítése volt a plakátok valós témája, ehhez kapcsolódtak még az egyes termékek hirdetései is: az állam ezt is, azt is biztosítja, nagy a boldogság. De ebben a gondolatkörben értelmezhetőek az egészséges életmódra, a munkavédelmi előírások és a közlekedési szabályok betartására, művelődésre biztató plakátok is. Ezek a plakátok azonban nem hogy aszexuálisak, az erotika legminimálisabb megnyilvánulásai is hiányoznak róluk.
Ezt a hiányt igyekszik pótolni Valerij Barikin Nyizsnyij Novgorod-i művész. Képein általában a hagyományos szovjet tárgyi világot ábrázolja, színkezelése azonban hol a szovjet, hol az amerikai stílusra jellemző.
(Forrás: netlore.ru / Валерий Барыкин)
A fenti képen például a bal felső sarokban ülő nő mind témájában, mind technikájában (erős fény-árnyék kontraszt a test vonalainak kiemelésére) az amerikai plakátokat idézi, míg a fennmaradó része a szovjet stílust idézi: a művészfigurák szegényes, szinte színtelen öltözetben ülnek, testük szinte csak jelzésszerű. A szovjet stílust idézi a plakátra írt ideológiai útmutatás is.
Hasonló kettősséget figyelhetünk meg a fenti képen is. Itt azonban nem csupán a női alak ábrázolása amerikai stílusú, hanem a képen megjelenő ikonikus szovjet Volgáé is. Míg ez éles, kontrasztos, csillogó, addig a háttérben álló bútorszállító színei tompák, formája is elmosódó. Figyelemre méltó az is, hogy a képek többségén a nők egyértelműen vonzóak, ugyanakkor a férfiak (akik gyakran e nőket bámulják) tipikusan lecsúszott, láthatóan alkoholista, vagy más okból az átlagosnál is kevésbé vonzó alakok.
Erre példa a következő kép is. Itt az előtér és a háttér is inkább az amerikai stílus felé hajlik, csupán a félig a háttérben megjelenő férfiak képviselik a szovjet stílust (bár érdemes felfigyelni a korlátról lehulló vakolatra is). A kép főhőse egyértelműen a sakktáblát szorongató, szerencsétlen testtartású szemüveges férfi, aki a kép pillanatában rövid időre azt hiszi, hogy a nők neki integetnek, vele szeretnének megismerkedni – a kép személője azonban látja a mögötte visszaintegető másik, ha a nők „kategóriáját” el nem is érő, mindenesetre erőteljesebb, dinamikusabb férfi alakját: számunkra érthető, hogy a nők őt üdvözlik. (Érdemes rövid pillantást vetni a grillezőnél szerencsétlenkedő, kopaszodó férfialakra is.)
A fenti képen tipikus szovjet színhelyt látunk: egy egyterű hálókocsi („plackartnij”) belsejét. A tárgyi világ, a férfiak ruhája is jellegzetesen szovjet – egyedül a nő rí ki a környezetből. A képen sejthetően a megérkezés előtti jelenetet látjuk: az utasok a leszálláshoz készülődnek (legelőrehaladottabb a fiatal fiú, míg az idősebb úr még fel sem kelt, csupán az ágyában nézi át az újságot). Mindhárom férfialak az öltöző, szépítkező nőt bámulja, miközben nyilvánvalóan mindegyikük számára elérhetetlen.
A két világ kontrasztja különösen erős a fenti képen: szinte úgy érezzük, egy amerikai turistanő szállt fel egy moszkvai buszra, és okoz teljes megdöbbenést. A buszon mindenki a nőt bámulja, amit megerősít az is, hogy a sofőr kétszer is látszik – a visszapillantó tükörben „még egyszer” a nőre bámul. Egyedül a nézőhöz legközelebb eső, szemüveges figura alszik, és marad le a jelenségről. Érdemes felfigyelni a busz belterének aprólékos kidolgozására, beleértve a táskarádiót és a függönyrojtokat is – és ne feledkezzünk meg a szélvédőn át felsejlő Moszkvics jellegzetes formáiról sem.
Az erotikamentességgel és aszexualitással való viccelődés egy másik formáját mutatja a következő kép. Ezen a vonzó nő látszik vágyakozni az egyébként nem különösebben vonzó fiú iránt, aki viszont figyelemre sem méltatja. A kép felirata A könyv a legjobb barát típusú jelszavak paródiája: ebben az esetben a könyv egyenesen barátnő – az oroszban a книга [knyiga] ’könyv’ szó nőnemű –, mely nem csupán az emberi társsal ér fel, de a szexuális partnert is pótolja. Míg a kép élénk színvilága az amerikai plakátot idézi, és a lámpabúra lehetne egy patinás nyugati könyvtárból is, addig érdemes felfigyelni például a konnektorra, vagy a fiú kezében látható kötet jellegzetesen szovjet stílusára.
A következő példán a grafikai megvalósítás jellegzetesen szovjet, egyedül talán a háttérben ragyogó ablak, illetve fényének visszatükröződése a (jellegzetesen szovjet, barna lakkozású) padlón, illetve a vödörből kiloccsanó vízen tekinthető amerikaias stíluselemnek. Jellegzetesen szovjet az ábrázolt környezet is, figyelemre méltó például a férfi rendezett, tiszta, polgárias, ám mégsem elegáns ruhája. A takarítónő ruházata is legfeljebb rövidségével üt el a valódi szovjet plakáton láthatókétól. A folyosón álló radiátorok pedig megfellebbezhetetlenül hirdetik a szovjet rögvalót. Egyedül a takarítónő kihívó póza az, mely teljesen idegen a szovjet plakáttól – ráadásul kárörvendő mosolya mögött is felcsillantja a reményt, hogy a férfi ábrándjai még átfordulhatnak a valóságba.
A fenti kép férfiábrázolásában eltér a többitől, itt ugyanis a férfi nem lúzer, hanem éppen imponáló sportteljesítményt nyújt – a kép pedig látnivalót nyújt mindkét nem kedvelői számára. A sportoló férfi egyébként népszerű eleme a szovjet plakátnak is, bár értelemszerűen arra is ügyelnek, hogy a férfitest se válthasson ki erotikus asszociációkat. Figyelemre méltó a kép alján a jelenetbe beavatkozó öregasszony figurája: nem világos, hogy egyszerűen a rendbontás ténye ellen tiltakozik, vagy pedig egyenesen a nemi erkölcsök csőszeként lép-e fel.
(Forrás: revision.ru)
Míg az eddig bemutatott képek inkább gegek, és legfeljebb játékos gondolatokkal terelgetnek minket a mélyebb összefüggések felé, az utolsónak bemutatott kép már sokkal erősebb üzenetet hordoz. A plakát felirata a kínálgatott nőnek szól, akinek azonban nem áll módjában elfogadni vagy elutasítani a „jó tanácsot”. Az erőszakosan kínálgató férfinak kiszolgáltatott nő agresszió áldozata, ám a plakát formájában megszólaló társadalom nem megvédi az agressziótól, hanem felelőssé teszi érte. A plakát tágabb síkon felfogható az életvezetési tanácsokat osztogató propagandaplakátok általános kritikájának is – elvégre általában nem azért dohányzunk, fogyasztunk alkoholt vagy élünk mozgásszegény életet, mert nem tudjuk, hogy nem lenne szabad.
A Valerij Barikin munkásságával való megismerkedésre ajánljuk a CREU válogatását, Barikin saját oldalát vagy a Google képkeresőjét. Tanácsos a képeken további visszatérő motívumokra (női ruhára csöppenő fagylalt vagy víz, hadsereg stb.) is figyelmet fordítani. Érdemes megismerkedni a Barikin által a Zsiguli sör számára tervezett csomagolássorozattal is.