-
szlagy1: Én ebből a 10-ből szívesen kivenném Esterházyt, Nádast, Konrádot, Hemző Károly (fotográfus...2021. 02. 26, 17:19 Kik a legtöbbet idegen nyelvre fordított...
-
mrregisterz: Egy újságíró írta: B. Krisztián ígéretéhez híven elfogadta a büntetést, de az ügyész súlyo...2021. 02. 26, 10:54 Mi végett kell beszólni?
-
gekovacsistvan: "Európa kirablásáról..." Einhard ( Nagy Károly egykorú életírója ) szerint egyetlen hadjár...2021. 02. 26, 08:55 A honfoglaló férfi, a gender studies...
-
menasagh: Digitális tanulás...ennek is idővel jönnek meg a követkeményei mint a szombatesti bálnak.2021. 02. 24, 15:16 Hiánypótló online konferencia a...
-
K. Laci: Itt is nagyon sok hangoskönyveket meg lehet találni és elérhető az oldal akadálymnetesen i...2021. 02. 22, 17:59 Fehér bottal a monitor előtt
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Orbán Viktor megvédte a „lesajnált” magyar iskolarendszert. De milyen érvvel?
Nemrégiben az MTI hírt tett közzé a diákolimpikonok országházi kitüntetéséről. Ebben szerepelt az alábbi mondat:
Beszédében a miniszterelnök kiemelte, a nemzetközi diákolimpiákon elért magyar sikerek azt bizonyítják, hogy a sokszor lesajnált magyar oktatási rendszer még mindig képes lépést tartani a világ élvonalával.
De vajon igaza van-e Orbán Viktornak?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Abban kétségtelenül igaza van, hogy ezek a sikerek is azt bizonyítják: a magyar iskolák egy részében bizonyosan fel tudják karolni a tehetségeket, a tehetséggondozás viszonylag hatékonyan működik. Csakhogy ez önmagában nem bizonyítja azt, hogy a rendszer mindenhol hatékony – nem tudjuk, hány tehetség veszik el.
A másik probléma a kijelentéssel, hogy amikor a magyar oktatásügyet „lesajnálják”, nem a tehetséggondozással, hanem a „mezőny” másik végével kapcsolatban szoktak kritikát megfogalmazni: a magyar oktatási rendszer a lemaradókkal nem tud mit kezdeni: azokkal, akik kevéssé tehetségesek, vagy akik olyan családból jönnek, amelyből eleve hátránnyal indulnak.
A legutóbbi PISA-felmérések – melyek a jelenlegi kormány működése alatt az eredmények romlását mutatták – is arra hívják fel a figyelmet, hogy a szelektív, a tehetségeseket a kevésbé tehetségesektől (vagy tehetőseket a kevésbé tehetősektől) elválasztó iskolarendszer, a képességek helyett a lexikálist tudást előtérbe helyező oktatás rossz eredményeket produkál. (Társadalmilag sem előnyös, ha az ország ugyan rendelkezik kiváló szakemberekkel, de jelentős rétegek nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon.) Szakemberek szerint sokkal jobb lenne, ha az iskola nem versengésre, hanem együttműködésre késztetné a tanulókat.
Hasonlatos a helyzet ahhoz, amit a sportban tapasztalunk. Miközben a magyar élsportolók figyelemre méltó eredményeket érnek el az olimpiákon, a lakosság nagy része keveset mozog, egészségtelenül él. Lehet, hogy kevesebb éremmel, egészségesebb átlagemberekkel jobban járnánk.