-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Orbán Viktor megvédte a „lesajnált” magyar iskolarendszert. De milyen érvvel?
Nemrégiben az MTI hírt tett közzé a diákolimpikonok országházi kitüntetéséről. Ebben szerepelt az alábbi mondat:
Beszédében a miniszterelnök kiemelte, a nemzetközi diákolimpiákon elért magyar sikerek azt bizonyítják, hogy a sokszor lesajnált magyar oktatási rendszer még mindig képes lépést tartani a világ élvonalával.
De vajon igaza van-e Orbán Viktornak?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Abban kétségtelenül igaza van, hogy ezek a sikerek is azt bizonyítják: a magyar iskolák egy részében bizonyosan fel tudják karolni a tehetségeket, a tehetséggondozás viszonylag hatékonyan működik. Csakhogy ez önmagában nem bizonyítja azt, hogy a rendszer mindenhol hatékony – nem tudjuk, hány tehetség veszik el.
A másik probléma a kijelentéssel, hogy amikor a magyar oktatásügyet „lesajnálják”, nem a tehetséggondozással, hanem a „mezőny” másik végével kapcsolatban szoktak kritikát megfogalmazni: a magyar oktatási rendszer a lemaradókkal nem tud mit kezdeni: azokkal, akik kevéssé tehetségesek, vagy akik olyan családból jönnek, amelyből eleve hátránnyal indulnak.
A legutóbbi PISA-felmérések – melyek a jelenlegi kormány működése alatt az eredmények romlását mutatták – is arra hívják fel a figyelmet, hogy a szelektív, a tehetségeseket a kevésbé tehetségesektől (vagy tehetőseket a kevésbé tehetősektől) elválasztó iskolarendszer, a képességek helyett a lexikálist tudást előtérbe helyező oktatás rossz eredményeket produkál. (Társadalmilag sem előnyös, ha az ország ugyan rendelkezik kiváló szakemberekkel, de jelentős rétegek nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon.) Szakemberek szerint sokkal jobb lenne, ha az iskola nem versengésre, hanem együttműködésre késztetné a tanulókat.
Hasonlatos a helyzet ahhoz, amit a sportban tapasztalunk. Miközben a magyar élsportolók figyelemre méltó eredményeket érnek el az olimpiákon, a lakosság nagy része keveset mozog, egészségtelenül él. Lehet, hogy kevesebb éremmel, egészségesebb átlagemberekkel jobban járnánk.