-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Jól jöhet-e nyelvtanórán a matematika? Igen, de csak ha a nyelvtani szabályokról sem feledkezünk meg.
Zsolt nevű olvasónk hívta fel a figyelmünket a Dívány egy cikkére, melyben egy másodikosoknak szóló feladat megoldásán elmélkednek. A kérdés az, hogy a következő szavakkal alkothatunk-e kijelentő mondatot: fészkét, megtalálja-e, a, régi.
Őszintén szólva úgy érezzük, a Dívány kérdése inkább költői, mint valós. Ebben az esetben ugyanis nem nyelvészeti szaktudásra van szükség, csupán arra az anyanyelvi tudásra, mely mindannyiunkban megvan. Ráadásul különösen sokat kombinálnunk sem kell, hiszen a tanító láthatóan odaírta a szerinte helyes megoldást, erről pedig el tudjuk dönteni, hogy helyes-e.
Megtalálja-e a régi fészkét.
Nyilvánvaló, hogy minden magyar nyelvhasználó egyetért abban, hogy ez a mondat kijelentő mondatként nem helyes. Illetve helyes lehet, ha válasz egy kérdésre való visszakérdezésre:
A: Megtalálja a régi fészkét?
B: Mit kérdezett?
C: Megtalálja-e a régi fészkét.
B: Ja, meg.
Bizonyára egyetérthetünk abban, hogy egy másodikostól nem várható el, hogy ez a lehetőség eszébe jusson – különösen, hogy talán vannak, akik szerint így sem hangzik jól a mondat, és egy hogy kellene az elejére..
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Csak ezután tehetjük fel a kérdést, hogy lehetséges-e, hogy van más megoldás, csak nem tudunk róla. Négy szót kel kombinálnunk. Hány lehetséges kombináció van? Képzeljük el úgy, hogy van sorba rakva négy dobozunk, és négy cédulánk, amin a szavak szerepelnek. Hányféle sorrendben rakhatjuk le a szavakat? Az elsőt négy dobozba tehetjük be, a másodikat már csak háromba (az egyik már foglalt), a harmadikat csak kettőbe, az utolsót pedig már csak a maradék egyetlen helyre. Tehát a lehetséges kombinációk száma 4*3*2*1=24. Az ilyen szorzatokat faktoriálisnak nevezik, a fenti szorzatot röviden úgy írhatjuk le, hogy 4! [négy faktoriális].
Azt azonban észre kell vennünk, hogy a régi mindig csak a fészkét, az a mindig csak a régi előtt állhat (elvben az a állhatna a fészkét előtt is, de akkor a réginek nem marad helye). Valójában tehát a magyar mondattan szabályai értelmében csak két szórend képzelhető el:
Megtalálja-e a régi fészkét.
A régi fészkét megtalálja-e.
Az egyetlen új verzió éppen annyira fogadható el kijelentő mondatnak, mint a tanító által helyesnek jelölt.
A kérdést persze megközelíthetjük elméleti úton is: az -e szócska pontosan arra való, hogy kérdést csináljon egy kijelentő mondatból (az intonáció megváltoztatása nélkül). Kijelentő mondatban csak akkor fordulhat elő, ha a kérdő tagmondat alárendelt, és a főmondat kijelentő.
Érdeklődtem, hogy megtalálja-e a régi fészkét.
Biztos azt szeretnéd tudni, hogy megtalálja-e a régi fészkét.
Azt kérdezték, hogy megtalálja-e a régi fészkét.
Ezekben a mondatokban mind ott találunk egy másik igét (illetve a hogy szót – bár vannak, akik szerint ez elhagyható), mely a főmondatban áll. Mivel ilyet nem találunk, kijelentő mondatot nem alkothatunk belőle.
Valójában nem érdemes a dolgon sokat rágódni, hiszen nyilvánvaló, hogy arról van szó, hogy a feladat alkotója a részfeladatok kidolgozásakor megfeledkezett arról, hogy a feladatleírásban kifejezetten kijelentő mondatokat kért. Hasonlóképpen feledkezhetett el erről a feladatot javító tanár. Ez kétségtelenül hiba, de tudjuk, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A probléma minden bizonnyal könnyen tisztázható lett volna a pedagógussal, aki készséggel elismerte volna, hogy ő tévedett (javításkor, illetve a feladat megalkotásakor). Ha a pedagógus mégsem ismeri el, hogy hibázott, az persze baj – az az igazi nagy baj.