A virágvasárnapi avatás kapcsán Ivor Andrásné, a Nagymarosi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke azt mondta az MTI-nek: a köszöntőtáblák révén is szeretnék jelezni az átutazóknak, hogy a helyi svábok többféle módon is igyekeznek megőrizni, ápolni hagyományaikat.

Az elnök tájékoztatása szerint a XVII. században nagyon sok svábot telepítettek be Nagymarosra, ám az 1946-47-es kitelepítések után számuk jelentősen csökkent. Ma a 4800 lakosú város körülbelül 50-70 százaléka sváb, de – talán a régi beidegződések miatt – nem mindenki meri vállalni gyökereit; ez a félelem a legutóbbi népszámláláskor is tetten érhető volt –mondta.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A német nemzetiségi önkormányzat mindent megtesz a helyi svábok összetartása, identitásuk erősítése érdekében. Az általuk szervezett bálok, fesztiválok igen népszerűek, saját nemzetiségi óvodával, tánccsoportokkal és fúvós zenekarral is büszkélkedhetnek, az iskolában pedig tanítják a németet – tette hozzá Ivor Andrásné.

A napokban avatott köszöntőtáblák egyikén a városba érkezők a „Grüss Gott in Grossmaros” (’Isten hozta Nagymaroson’) felirat olvasható, alatta kifaragva a svábok jellegzetes pillanatképe. A faragvány egy szakajtóból gyümölcsöket kínáló asszonyt örökít meg. A nő sváb szokás szerint megkötött kendőt visel, hátán úgynevezett „krakszli” (hátikosár) látható, kezében keszkenő, mellyel az érkezőknek „integet”.

A krakszli azért is figyelemre méltó, mert szinte minden sváb asszony ezzel az igen hasznos eszközzel indult a határba. Odafelé a kisgyerekeket vitték a kosárban, amelyet délidőben, megfordítva és megterítve asztalként használtak, ezen falatoztak – idézte fel az egyik legmarkánsabb hagyományukat Ivorné.