Elöljáróban meg kell említeni, hogy nem létezik kényelmesen összehasonlítható mérőszám az etnikai sokszínűségre. Van, ahol egy enyhe többség mellett nagyon sok kisebbség egyenletesen oszlik el, máshol akár 3-4 etnikum dominál, de mellettük még más országokból is jelentős a bevándorlók aránya, és vannak olyan helyek is – a Közel-Kelet dinamikusan fejlődő régiójában – ahol az eredeti nemzeti lakosság abszolút kisebbségben van a vendégmunkások és bevándorlók arányához képest.

Dubaj
(Forrás: wikimedia commons / Paul Wilhelm)

Ehhez kapcsolódó probléma probléma, hogy a világ különböző városai nem vezetnek egyformán megbízható statisztikát. Egyes felmérések az anyanyelvre helyezik a hangsúlyt, mások a származási országra, és egy-egy város esetében is igen eltérő adatokat lehet találni. Szingapúrban például csak durva becslések vannak a tartósan a városban élő, és a lakosság egynegyedét adó vendégmunkásokról.

A harmadik nehézség pedig triviális: ez a „város” fogalmának definíciója. A legtöbb világváros több közigazgatási egységből épül fel, pontos adatok pedig leginkább csak a központi részről állnak rendelkezésre, és gyakran semmi a sokmilliós külvárosokról. Ezek ellenére jöjjön itt a városok kulturális sokszínűségének toplistája a nyest.hu összeállításában.

Dubaj: minden nőre három férfi

Ugyan Dubajban a legmagasabb a külföldön születettek aránya – 83 százalékos! – de a város vendégmunkásinak többségét egyetlen ország, India adja. A vendégmunkások többsége férfi, ami erősen torzítja a nemek arányát az egyébként fantasztikus tempóban fejlődő öbölmenti városban: minden nőre három férfi jut. A lakosok anyanyelvének szempontjából Dubaj már-már indiai városnak számít, ami azért közel sem jelent homogén kultúrát, figyelembe véve az anyaország nyelvi és etnikai változatosságát.

Az angol – akárcsak Indiában – Dubajban is nagyon fontos közvetítő nyelv, megelőzi még a hivatalos arab nyelv használatát is. Jelentős továbbá a pakisztániak és a bangladesiek aránya, és az iráni származásúak is sokan vannak – de ez utóbbi kisebbségről nincsenek pontos adatok, egyes becslések szerint az összlakosság akár egyötödét is adhatják. Dubajban a lakosság 3 százaléka nyugati (az európaiakat és amerikaiakat egy kalap alá véve).

Szingapúr: a szinglis hazája

Szingapúr kulturális sokszínűsége már abban is megmutatkozik, hogy az városállamnak négy hivatalos nyelve van – az angol, a maláj, a mandarin és a tamil –, amelyek ráadásul négy teljesen eltérő nyelvcsaládból származnak. Bár Szingapúr lakosságának nagyjából a felét a legkülönbözőbb kínai származású bevándorlók adják, akárcsak az előző példánál, itt is az angol nyelv a legfontosabb kommunikációs nyelv – pontosabban annak a helyi „szinglis” változata. Ez az elmúlt negyven év kulturális politikájának köszönhető, melyet a gazdasági és kereskedelmi érdekek vezéreltek.

A négy hivatalos nyelv mellett gyakoriak még a különböző regionális kínai nyelvek, az indiai nyelvek közül pedig a malajalam és a hindi. Kétoldalú, országok közti szerződéseknek köszönhetően szintén jelentős a bangladesi, a fülöp-szigeteki és a thai vendégmunkások száma is. Az európai és ázsiai vegyes házasságok leszármazottait helyileg eurázsiaiaknak hívják, és nagyjából a lakosság 2 százalékát teszik ki.

Sydney: a földközi-tengeri paradicsom

Az egzotikus és távoli Ausztrália többnyire kellemes éghajlatával a mai napig vonzza a bevándorlókat a világ minden tájáról, az újonnan érkezők célállomása pedig legtöbbször a festői és pezsgő ritmusú Sydney – bár Melbourne csak kevéssé marad alul vonzerejével. Sydney lakosságának majdnem 40 százaléka eredetileg más országból származik. Kína, Vietnám, India és a Fülöp-szigetek a négy legtöbb betelepülőt adó ázsiai ország.

Ausztrália mediterrános éghajlata a földközi-tengeri térség lakosai közt különösen népszerű, ezért lehet oly gyakran hallani arab, görög, olasz és spanyol beszédet is az utcákon. Érdemes még megemlíteni, hogy az ausztrál őslakosok a város lakosságának csupán 2 százalékát teszik ki.

Los Angeles: a spanyol város

Az Egyesült Államok esetében nem olyan könnyű kiválasztani a legmultikulturálisabb várost, mert egyből három nagyon erős esélyes is van: New York, Los Angeles és San Francisco. A cím leginkább mégis Los Angelest illeti meg, mert ez a város alapvetően spanyol-angol kétnyelvű, és ezt tovább tarkítják a különböző ázsiai nációk nyelvei. Az angol és spanyol anyanyelvűek aránya egyaránt 42 százalék körül mozog, az utóbbi lakosság többnyire kétnyelvű. A kelet-ázsiai nyelvek– tagalog, koreai, kínai, japán, vietnámi – markáns jelenléte nem különösebben meglepő, nem úgy, mint a jelentős örmény és perzsa kisebbségé. Az európai nemzetek közül a német, az ír, az olasz, az orosz, a lengyel és a francia származásúak aránya a legszembetűnőbb, és itt található az Egyesült Államok második legnagyobb zsidó közössége is.

London
(Forrás: wikimedia commons / Mewiki)

London: a gyarmatosított gyarmatosító

London nyelvileg és etnikailag is Európa legszínesebb városa. Észak-amerikai társaival ellentétben London sokszínűségét az ország gyarmati múltja táplálja. Az Indiai szubkontinens adja a város mai lakosságának 13 százalékát, míg a volt afrikai gyarmatok a 10,5 százalékát. Ez utóbbiba beleértendő a párszáz éves Karib-térségi „megállóval” érkező feketék is, így például a nagyszámú jamaikai. Legalább 50 etnikai kisebbségnek találhatunk itt tízezresnél nagyobb közösségét, nem csoda hát, hogy a lakosságnak legalább 42 százaléka nem brit.

Származási országot tekintve egy százaléknál nagyobb arányt képviselnek még az írek, az oroszok, a brazilok, az irakiak, a lengyelek, a törökök, a Fülöp-szigetekiek, a kolumbiaiak, és az ecuadoriak is. Egy biztos: akárcsak New Yorkban és Torontóban, Londonban is világ minden tájáról érkező nációval találkozhatunk az utcán és a metróban. Európában egyedül Amszterdam veszi fel vele a versenyt sokszínűségben, de a holland város lényegesen alulmarad méretben.

Toronto nem európai kisebbségei.
(Forrás: wikimedia commons / TehranIran)

Toronto: az ázsiai hídfő

A kanadai városok, így az ország gazdasági motorjának számító Toronto is az ország bevándorlási politikájának köszönheti etnikai változatosságát. Toronto előszeretettel és jogosan reklámozza magát az egyik legmultikulturálisabb városként, a lakosság 47 százaléka más országban látta meg a napvilágot. Vancouverben ugyan még alacsonyabb a kanadai születésűek aránya, de a lakosság egynegyedét kitévő kínaiak egyértelműen a második domináns kultúrának számítanak itt. Különböző kínai etnikumok adják Toronto lakosságának 11,4 százalékát is, és hasonló arányt képviselnek az Indiai szubkontinensről származó bevándorlók is. Az indiai nyelvek közül a leggyakoribbak a pandzsábi, az urdu, a tamil és a gudzsaráti. Az ázsiai származásúak között érdemes még megemlíteni a négy százaléknyi Fülöp-szigetekit is, de a perzsák, koreaiak és arabok is jelentős számban élnek Torontóban. A városban gyakran hallható nyelvek között szerepel ezek mellett sok európai nyelv is. Közülük is kiemelkedik az olasz, a portugál, a spanyol, és a lengyel, melyeket többen beszélnek anyanyelvként, mint az ország „második” hivatalos nyelvét, a franciát. Jelentős továbbá az orosz, a görög, a vietnámi és a német közösség is, és a lakosság 7-8 százaléka afro-kanadai.

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Foreign_born#Cities.2FRegions_With_Highest_Percentage_of_Foreign_Born_Population

http://www.census.gov/compendia/statab/2010/tables/10s0055.pdf