-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Kiderült, ami eddig is nyilvánvaló volt: a magyarok nem tudnak angolul. De olyan nagy baj ez? És ha igen, várható változás, vagy egyre inkább lemaradunk – nem csupán Európa nyugati felétől, de szomszédainktól is?
Az elmúlt héten egy magyar szemmel nézve meglehetősen elkeserítő térkép járta be a sajtót. A térkép azt mutatja be, hogy az Európai Unió tagországaiban hányan beszélnek angolul. (Az adatok egy 2012-es felmérésből származnak, így Horvátország még nem szerepel.)
(Forrás: jakubmarian.com)
Persze a nyelvtudást sokféleképpen lehet mérni: a térkép felirata szerint az arány úgy értendő, hogy a lakosság hány százaléka képes társalogni. Ez persze még mindig meglehetősen tág meghatározás, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a társalgás miről szól, mennyire folyamatos (vagy éppen akadozó), és az sem egészen mindegy, hogy nyelvtanilag mennyire kidolgozott. Mindenesetre jó okunk van feltételezni, hogy a felmérést egységes szempontok alapján végezték.
Akárhogy nézzük, Magyarország 20%-os eredménye a legrosszabb. Azzal talán vigasztalhatnánk magunkat, hogy Spanyolország 22%-a sem sokkal jobb (annak ellenére, hogy Spanyolországban korábban ment végbe a „rendszerváltás”, és az ország jelentős turisztikai célpont is), az azonban már kínos, hogy hogy a legendásan rossz nyelvtudásukról számon tartott franciák között arányaiban kétszer annyian beszélnek angolul, mint nálunk.
Nem foghatjuk rá a helyzetet korábbi történelmi hányattatásainkra sem: régiónkban Bulgária is ránk ver 5 százalékpontot (azaz arányait tekintve 25%-kal több bolgár beszél angolul, mint magyar). Negyed százada megtehettük volna azt a fordulatot, amelyet például a semmivel sem könnyebb helyzetben nem levő Észtország megtett: az, hogy ott a lakosság 50%-a beszél angolul, azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden középiskolát végzett ember képes angolul beszélni.
Ráadásul nem csupán uniós összehasonlításban állunk rosszul. Statisztikáink ugyan nincsenek, de érdemes megtekinteni az alábbi videót, mely azt veti össze, hogyan beszélnek angolul a vezető ukrán és orosz politikusok. Aki pedig már hallott vezető magyar politikusokat angolul nyilatkozni, eldöntheti, nyelvtudásuk melyikükéhez áll közelebb.
Persze fel lehet tenni a kérdést (és nem csak viccből), hogy miért éppen az angolt kell kiemelni. Az ilyen kérdésfeltevés azonban mindenképpen képmutató, hiszen az angoltudásunk nem azért szerény, mert sokan németül, olaszul vagy franciául beszélnek helyette. Ráadásul a német-, olasz- vagy franciatudás sem pótolhatja az angolt.
Nemrégiben a finn Ilkka Malmberg írt cikket a Helsingin Sanomatba. Ő maga nagyon szeret nyelvet tanulni, beszél svédül, németül, franciául és angolul is, de saját bevallása szerint csak anyanyelvén, finnül beszél igazán jól. Szerinte sok finn van ezzel hasonlóan: a külföldiek általában csodálják is a finn oktatási rendszert ezért.
Malmberg azonban úgy gondolja, hogy ez nem jól van így. Korábban Európa soknyelvű volt, a francia a diplomácia, a művészetek, a gasztronómia és a posta, a német a műszaki tudományok, a kereskedelem és a filozófia nyelve volt, a finneknek pedig a nyári munkalehetőségek miatt volt érdemes svédül tudniuk.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Ennek azonban vége. Ha ma az ember egy némethez megpróbál németül szólni, az azonnal angolra fog váltani. Nincs ez másképp Skandináviában vagy Hollandiában, de Észtországban sem. Ma Európa angolul beszél, ezért angolul kell tanulni – méghozzá minél magasabb szinten. Azt az időt és energiát, amit eddig több nyelv tanulására fordítottunk, a minél magasabb szintű angoltudás elérésére kell fordítanunk. Malmberg szerint Finnországban a középiskolások már jobban beszélnek angolul, mint ő – de még ezt is kevésnek érzi.
Malmberg nem tagadja, hogy sajnálja ezt a változást, és remek dolog sok nyelven beszélni, mindenkihez a maga nyelvén szólni, a gyakorlatban azonban nem erre van szükség. A mai középiskolások megtanulhatják a francia igeragozást, de a gyakorlatban aligha fognak a francia nyelvvel találkozni.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Természetesen találhatunk Malmberg állításával szemben is érveket. A fent bemutatott térkép például egy olyan cikkben kerül elő, mely az angol anyanyelvűeknek érvel amellett, hogy érdemes más nyelveket tanulniuk, mert messze nem mindenki tud angolul. Az azonban nehezen cáfolható, hogy angoltudásra mindenkinek szüksége van, és hogy míg a spanyol, az orosz vagy az albán kifejezetten jól jöhet bizonyos esetekben, addig az angoltudás elengedhetetlen.
Vannak államok, amelyek ezt felismerték, és tesznek is a helyzet javításáért. Szlovákiában harmadik osztálytól mindenkinek kötelező angolul tanulnia, ennek egy-két évtizeden belül minden bizonnyal meglesz az eredménye. A magyar idegennyelv-oktatási stratégia azonban az angolt fontosságban háttérbe sorolja, helyette első nyelvkén a németet ajánlja. Ennek van ugyan némi racionalitása, ha nem is azért, mert a német nyelvtana komplexebb lenne – hanem azért, mert aki már megtanult angolul, az valóban kevésbé érzi szükségét annak, hogy újabb nyelvet sajátítson el (a német után az angol hiányát garantáltan érezni fogjuk!). A ravasz megoldás tehát arra késztetné a diákokat, hogy két nyelvet sajátítsanak el: kormányzati tanácsra a németet, majd saját igények alapján az angolt. Ez a módszer jól működhet azoknál, akiknek a társadalmi körülményeik amúgy is lehetővé teszik a nyelvtanulást, akiknek szülei fizetni tudják a különórákat, külföldi tanulmányutakat. Azok azonban, akiknek nincsenek ilyen lehetőségeik, és az iskolában egyetlen nyelvet tudnak megtanulni – ha az sikerül –, azok nem azt a nyelvet tanulják, amelyre valódi szükségük lenne. Később pedig már nem sikerül angolul megtanulniuk, vagy legalábbis nem olyan szinten, mint amelyet akkor érhetnének el, ha az iskolában rögtön angolul tanulnának. Magyarország tehát továbbra is hátul fog kullogni az angolul tudók számában, ez pedig azt fogja jelenteni, hogy egyre rosszabb lesz a helyzetünk a nemzetközi munkaerő-piaci versenyben. Így leszünk sereghajtókból sereghajtók.