nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A dalai láma európai tanítómestere...
Nácik Tibetben

A náci Tibet-expedícióból lehet, hogy a Wikipédia profitált a legtöbbet? A kutatók a felsőbbrendű árják keresése helyett inkább szorgosan fényképeztek és filmeztek, mindezzel pedig Himmler nemtetszését is kiváltották. Más nácik pedig egészen véletlenül kerültek Tibetbe...

Takács Boglárka | 2012. február 13.
|  

A Harmadik Birodalom tibeti expedícióiról számos legenda kering. Mit kerestek a nácik Tibetben, és mit találtak? Tényleg az volt a cél, hogy felfedezzék a németek vélt árja őseit, vagy az igazság sokkal hétköznapibb?

Tibeti nő a Schäfer-expedíció felvételén
Tibeti nő a Schäfer-expedíció felvételén
(Forrás: Wikimedia Commons / Deutsches Bundesarchiv, Bild 135-KB-10-060 /)

Madarak minden mennyiségben

Schäfer nem tagadta meg önmagát, és harmadik expedíciója során is több ezer preparált madarat szállíttatott Németországba Tibetből és a környező területekről. A madarak napjainkban is a berlini természettudományi múzeum raktárában vannak, sokat közülük csak napjainkban vettek leltárba a kutatók. Egy 2010-es szakcikknek a második oldalán láthatunk egy meglepő képet a gyűjtemény egy részéről.

A náci Németországból több csoport is eljutott Tibetbe. Ernst Schäfer ornitológus és csapata Himmler SS-vezér támogatásával utazott a távoli országba 1938-ban. Schäfer nem ekkor fordult meg először Tibetben: korábban amerikai pénzen két madártani expedíciót vezetett ide. De az SS-t, a nemzetiszocialista párt fegyveres alakulatát nem csak a helyi állatvilág érdekelte...

Himmler azt szerette volna, ha az expedíció kimondottan okkult témájú kutatásokat is végez; meg akarta győzni Schäfert, hogy vigye magával egyik szakértőjét. Schäfer viszont erősen elzárkózott minden ilyesmitől, és csak tudósokat volt hajlandó beválogatni a csoportba, erre Himmler az anyagi támogatás nagy részét megvonta. Schäfernek végül magának kellett összekunyerálnia a hiányzó pénzt különböző német alapítványoktól és nagyvállalatoktól.


Schäfer munkatársaival együtt általános célú kutatóexpedíciót tervezett. Feltérképezték a helyi élővilágot: gyűjtöttek preparált állatokat – nem csak az oldaldobozban említett madarakat, hanem például kutyákat is – és növényi magvakat. Rengeteget fényképeztek! A több tízezer felvételből majd másfél ezer a Német Szövetségi Levéltárnak köszönhetően a Wikimedia Commonson is megtalálható (külön oldala van az expedíciónak és Schäfernek). Mindenképpen érdemes megnézni a fotókat – a helyi lakosoktól az élővilágon keresztül a tájakig minden témát lefed a képanyag. A Wikipédia Tibettel kapcsolatos cikkeit böngészve is minduntalan szembetalálkozhatunk a náci fotókkal.

Ernst Schäfer Tibetben
Ernst Schäfer Tibetben
(Forrás: Wikimedia Commons / Deutsches Bundesarchiv Bild 135-KB-14-082 / )

Fizikus szintén utazott a csoporttal, aki mérte a földmágnesességet, meteorológiai méréseket végzett, és így tovább. A nácik által lelkesen űzött antropológia sem maradhatott ki: gipszlenyomatokon rögzítették a tibetiek fejformáját, feljegyezték rasszjegyeiket. Az expedíció antropológusa, Bruno Beger később Auschwitzban méricskélt zsidó csontvázakat...

Tibet, a tiltott ország?

Nem csak egyfajta tibeti szafarit kell elképzelnünk: a politikai kapcsolatfelvétel is előre kitűzött cél volt. Több magas rangú helyi vezető fogadta a német felfedezőket. Találkoztak például a régenssel is, aki a gyermek dalai láma képviseletében irányította az országot.

A politika már csak azért is kiemelt fontosságú volt, mert a közhiedelemmel ellentétben ekkoriban már voltak nyugatiak az országban: India gyarmatosítóinak, a briteknek diplomáciai képviseletük volt Lhászában. Elképzelhető, hogy a német expedíciót azért fogadták a tibetiek, hogy ezzel azt hangsúlyozzák, függetlenek a britektől. Nagy-Britannia ugyanis 1903-1904 között megszállta az országot, de nem ragaszkodott a területhez, és a brit jelenlétből a második világháború elejére már csak néhány diplomata maradt.

Hugh Richardson 1936-tól vezette a képviseletet.
Hugh Richardson 1936-tól vezette a képviseletet.
(Forrás: Wikimedia Commons)

Pacifista tibetiek?

Az expedícióról dokumentumfilm is készült, ezt a Youtube-on teljes terjedelmében megnézhetjük - sajnos semmilyen felirat sincsen hozzá, de német nyelvtudás nélkül is érdekesek az expedíció tagjai által rögzített filmfelvételek:

Mint az a videóban is megfigyelhető, az expedíció tagjait elsősorban a tibetiek harcias szelleme ragadta meg. Ez az országgal kapcsolatos jelenlegi nyugati sztereotípiák fényében viccesnek tűnhet, de Tibetnek tényleg gazdag harci kultúrája van. A vallási hagyományok hadisten-tisztelete és a világi Geszár-eposz ütközetei mellett a történelmi eseményekre megemlékező katonai felvonulások is bőven szolgáltattak anyagot a náciknak.

Geszár, a legendás hős-király
Geszár, a legendás hős-király
(Forrás: Wikimedia Commons / Gruschke / CC BY-SA 3.0)

Hét év Tibetben

A nácik hegymászóexpedíciót is indítottak a Himalájába. Eredetileg nem Tibet feltérképezése volt a cél, hanem a mai Pakisztán területén található Nanga Parbat megmászása. De időközben kitört a második világháború, és a csapat brit hadifogságba esett. A rosszul őrzött hadifogolytáborból többen megszöktek, majd kelet felé indultak, hogy a Németországgal szövetséges Japán ellenőrzése alatt álló területeket elérjék. Voltak, akik visszafordultak a hosszú úton, volt, aki ismét fogságba esett, két osztrák hegymászó, Heinrich Harrer és Peter Aufschnaiter pedig úgy döntött, inkább megpróbál eljutni a háborúban semleges és a világtól erősen elzárkózó Tibet fővárosába.

Harrer és Aufschnaiter mindent bevetettek, hogy keresztüljussanak a számtalan határellenőrzésen; iratokat lobogtattak, nyugati urak előőrsének adták ki magukat, és így tovább. Végül sikeresen eljutottak Lhászába, Tibet szentként tisztelt fővárosába. Itt hosszas bürokratikus huzavona után letelepedési engedélyt kaptak, és egészen a kínai hatalomátvételig Lhászában éltek. Harrer később a fiatal dalai lámával is összebarátkozott, ő volt a világtól elszigetelten élő uralkodó első kapcsolata a nyugati kultúrák felé.

Az ifjú vezető alig hagyhatta el az erődszerű palotát.
Az ifjú vezető alig hagyhatta el az erődszerű palotát.
(Forrás: Wikimedia Commons / Deutsche Bundesarchiv, Bild 135-S-16-23-20 /)

Harrer élményeiről sikeres könyvet írt Hét év Tibetben címen. Nem idealizálta az országot, olyan részletekről is beszámolt, hogy rendkívül elterjedtek a nemi betegségek, és hogy az emberek akár a nyilvánosság előtt is könnyítenek magukon. Általában meglehetősen szkeptikusan írt a tibeti misztikus hagyományokról, de nem zárkózott el előlük. Részt vett például az állami orákulum megkérdezésének rítusán, és könyvében hosszú leírást adott róla; igaz, efféle megjegyzésekkel:

Gyakran többször kell egy kérdést megismételni, amíg az orákulum érthetetlenül beszélni kezd. Igyekszem a mormogásból érthető szavakat kivenni, de ez lehetetlen! Mialatt a kormány képviselője alázatosan meghajolva áll, és megpróbál valamit megérteni, egy idősebb szerzetes folyékonyan leírja a válaszokat. Százszor és százszor megtette ezt már életében, mert titkára volt már az elhalt orákulumnak is. Nem tudtam szabadulni a gyanútól, hogy talán ez a titkár volt a tulajdonképpeni orákulum.” (Hensch Aladár fordítása)

Harrer az SS tagja volt és erőteljesen szimpatizált a náci rezsimmel, de könyvében gondosan kerülte a témát... habár így is maradtak a szövegben árulkodó részletek. Amikor híreket kaptak Nyugatról a háború végkimeneteléről, Harrer csak a német hadifoglyok rossz sorsán sajnálkozott és nem mutatott semmiféle megbánást vagy szégyent a nácik által elkövetett háborús bűnökkel kapcsolatban. Igaz viszont, hogy maga nem tudott elkövetni ilyen bűnöket, mert a háború alatt leginkább azzal volt elfoglalva, hogyan ne fagyjon halálra a Himalájában, és hogyan értesse meg magát a tibetiekkel.

Földhözragadt nácik?

Láthattuk, hogy Harrertől távol állt az okkultizmus – leginkább érdeklődéssel vegyes borzongással figyelte, és olykor egészen cinikus megjegyzéseket is megengedett magának a tibeti varázstudománnyal kapcsolatban. Schäfer expedíciója Himmler nagy bánatára szintén nem tibeti varázstárgyak hajkurászásával töltötte az idejét. De akkor honnan eredt ez az elképzelés?

A tibeti-náci kapcsolatot Pauwels és Bergier francia újságírók könyve, a magyarul Mágusok hajnala címen megjelent Le matin des magiciens dobta be a köztudatba. Ez a többek között a náci okkultizmusról is szóló könyv számos megdöbbentő állítást tartalmaz, de rendszerint források nélkül vagy meg nem nevezett személyekre hivatkozva. Inkább spekulatív, mint tényirodalom, habár szerzői az utóbbiként próbálják beállítani; de nem véletlen, hogy magyarul a Galaktika Baráti Kör Könyvek sci-fi sorozatában jelent meg.

A titkok földje?
A titkok földje?
(Forrás: Wikimedia Commons / (Deutsches Bundesarchiv, Bild 135-S-01-15-29)

Mivel Himmlert valóban foglalkoztatta az okkultizmus, és tényleg a Himalájába képzelte az árják őshazáját, ezért a náci okkult expedíciók léte hihetőnek tűnik. De egyáltalán nincs bizonyíték arra, hogy a Tibetbe eljutott németeket tényleg valamiféle misztikus-mágikus célkitűzés vezette volna, sőt inkább szkeptikusan álltak hozzá a témához. Természetesen lehet azt állítani, hogy ez is csak az összeesküvés része... de ezt bizonyítani bajos lenne.

Források és további olvasmányok

Ebben az angol nyelvű dokumentumfilmben korabeli színes felvételek is láthatóak, ezeket britek, kínaiak és tibetiek készítették

Hét év Tibetben: a teljes magyar szöveg

Engelhardt, I.: The Nazis of Tibet: A Twentieth Century Myth. In: Esposito, M. (szerk.) Images of Tibet in the 19th and 20th Centuries.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
2 scasc 2012. február 14. 08:17

A klasszikus Bühnendeutschban mái napig pörgetik. A rádió, tévé médianyelve pedig ebbôl alakult ki, persze korábban hétköznapiasodott. Mára (de már húsz-harminc éve sem) a tévében, rádióban nem követelmény. Csak az használja, akinek a saját nyelvváltozatában is "pörgetve" él. Ez délen gyakori még (Bajorország, Ausztria), de manapság ott is inkább csak vidéken. Városokban meg legfeljebb a konzervatív nagypolgári körökben található -- az idôsebb generáció közt.

A német pörgôs-r utolsó bástyáinak bukásait fogjuk az elkövetkezô évtizedekben megélni.

(Nekem egyébként ebben a konkrét filmben pont úgy hangzik, mintha egy alapban raccsoló próbálna meg akkusztikailag minnél jobban idomulni az akkor még elvárt pörgôs r-hez, de ez lehet hogy a rossz hangminôség eredménye).

1 Nước mắm ngon quá! 2012. február 13. 21:51

Megnéztem a feléig a hivatkozott német "dokumentumfilmet", az imperialista gonosz britek ostorozása után a tibetiek misztifikálásáig jutnak. Anno még ilyen érdekesen ropogtatták az "r"-t a németek, ez kb. a 60-as, 70-es években veszhetett ki a médiából. Az egyetlen pozitívuma a filmnek a zenei aláfestés és az érthető, tagolt kommentárhang. A ripacskodva szinkronizált NatGeo és többi kábeltévés "docutainment"-sorozat sajnos nyugodtan példát vehetne erről a még etikailag erősen kifogásolható alkotásról is. Bár akkor már inkább a Sivatagi show (Animals Are Beautiful People): www.youtube.com/watch?v=D5E5TjkDvU0

Ha pedig Tibetről szeretne valaki dokumentumfilmet:

www.youtube.com/watch?v=fc0NMce12SY

BBC The Lost World Of Tibet (angol szinkron, spanyol felirat)

Információ
X