Nem egy olyan kifejezés, szólás, elnevezés van, amelynek az értelmezése az úgynevezett koincidenciához köthető. Vagyis ahhoz, hogy két jelenség egybeesik, de valójában nincs köztük összefüggés. Mindennek a nyelvi vetületével is foglalkozik az Urbanlegends.hu egy bejegyzése.

Bármennyire is jól hangzik például, hogy a telefonáláskor használt halló úgy alakult ki, hogy a magyar feltaláló beleszólt a kagylóba: „hallom, hallom!”, sajnos le kell mondanunk erről a dédelgetett történetről... Az etimológiai szótár magyarázata úgy szól, hogy a telefonálás jól bevált szócskája az amerikai angol nyelvből került bele a nemzetközi szókincsbe.

Szintén közszájon forgó legenda, hogy Hatvan városát azért épp így hívják, mert Budapesttől hatvan kilométerre található. Két oldalról is megdönthető a tézis ugyanis: egyrészt a város már a 14. században is állt (ekkor pedig még nem kilométerben mértük a távolságot), másrészt – hivatkozik a Földrajzi nevek etimológiai szótárára a weboldal – csupán annyi feltételezhető, hogy valóban a hatvanas számból keletkezett a városnév is. De hogy hatvan micsodát tartottak fontosnak így megjegyezni eleink, arról nincs tudomásunk.

Bár Makó és Jeruzsálem is elég messze van egymástól, mégsem a városnév volt az, aminek épp Jeruzsálemtől való távolságát akarja érzékeltetni a szólás. Már a 19. században is ismeretes volt ugyanis, hogy a történet egy bizonyos Makó nevű keresztes vitézről szól, aki elindult ugyan a távoli Jeruzsálembe – csakhogy ennek örömére úgy berúgott, hogy már Splitben (akkori nevén Spalato) a szent városba képzelte magát...