nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Tanársarok 2.
Mit állítunk?

A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyik fő mondatrész, az állítmány megtalálása nem mindig a legegyszerűbb feladat a diákok számára. Az alábbiakban igyekszünk csoportosítani az állítmányokat; számba vesszük a kacifántosabb eseteket is.

Molnár Cecília Sarolta | 2013. március 2.
|  

A hagyományos iskolai nyelvtan mondattani fejezetében, azt hinnénk, hogy az egyszerű mondatokban a két fő mondatrész, az alany és az állítmány elkülönítése még a könnyebb feladatok közé tartozik. Tapasztalataink szerint azonban ez nem mindig igaz. Vannak bizonyos „trükkös” esetek, amelyek sok fejfájást okoznak a diákoknak (és persze a tanároknak is).

Az állítmánynak több fajtáját különbözteti meg a nyelvtan: van igei, névszói és névszói-igei (utóbbit összetettnek is szokták hívni újabban). Induljunk ki a legegyszerűbb esetekből!

(1) Megtanulom a nyelvtant.

(2) A nyelvtan érdekes.

(3) A nyelvtan érdekes volt.

(4) A nyelvtan (egy) tantárgy.

Az (1) esetben igei az állítmány (Mit állítunk? – Megtanulom.); a (2) esetben névszói az állítmány (Mit állítunk? – Érdekes.); a (3) esetben, ami (2) mondat múlt idejű formája, névszói-igei az állítmány (Mit állítunk? – Érdekes volt.); a (4) eset pedig elég hasonló a (2)-eshez, az állítmány névszói (Mit állítunk? – (Egy) tantárgy.). Idáig tiszta sor. Vagy mégse?

Mi van abban az esetben, ha az (1) mondatot a következőképpen változtatjuk meg:

(1a) A nyelvtant tanulom meg.

A Mit állítunk? kérdésre nagyon sok diák ebben az esetben hajlamos azt válaszolni, hogy A nyelvtant. És a válasz végül is érthető, hiszen a mondatban a fő állítás, az új, leghangsúlyosabb információ valóban az, hogy a nyelvtant (és nem mást). Ez egy úgynevezett fókuszos mondat, amelyben a nyelvtant szerkezet a fókusz, tehát valóban valahogy az állítás részét képezi. Ebben az esetben érdemes azt tudatosítani, hogy hagyományos nyelvtani értelemben az állítmány nem mindig az a legfontosabb információ, amit állítunk. Illetve érdemes arra is reflektálni, hogy a „rákérdezéses tesztnek” vannak bizonyos buktatói. Például ez.

Lépjünk tovább: mi a helyzet akkor, ha a (4) típusú szerkezetben valóban azonosítást fejezünk ki: Például így:

(4a) János bá a nyelvtantanár.

(4b) A nyelvtantanár János bá.

János bá
János bá
(Forrás: Wikimedia Commons / Kris Haamer / CC BY 2.0)

A Mit állítunk? kérdésre itt is nehéz válaszolni. Ezekkel a mondatokkal ugyanis azt állítjuk, hogy a nyelvtantanár és a János bá nevű személy az adott szituációban azonosak egymással (János bá = nyelvtantanár). Vigyázat, ez nem ugyanaz a mondat, amelyben János báról állítjuk azt, hogy ő nyelvtantanár; az így hangzik:

(4c) János bá nyelvtantanár.

A (4c) olyan típusú, mint a fenti (2)-es mondat. A (4a-b) azonban más: ezekben az esetekben a hagyományos nyelvtan csapdába kerül: ugyanaz a szerkezete a két mondatnak? A (4a) esetében hajlamosak vagyunk így elemezni a (4c) mintájára: Mit állítunk? – A nyelvtantanár. (állítmány); Ki a nyelvtantanár? – János bá (alany). A (4b) esetben azonban a szórend miatt fordítva is elemezhetnénk, hiszen általában az szokott elöl állni, amiről állítunk valamit, és utána maga az állítás… A dolog trükkje persze az, hogy az állítás maga az azonosítás, ami a mondatban szóval nincsen kifejezve. Ebben az esetben érdemes erre a problémára kitérni, és világossá tenni a (4c) és a (4a-b) mondatok közti szerkezeti és jelentésbeli különbséget. 

Nemcsak a névszói (vagy összetett) állítmányok tudnak fejfájást okozni, hanem az igei állítmányok is; azok például, amelyekben valamilyen „segédigeszerűség” szerepel és amellett egy főnévi igenévi (infinitívuszi) bővítmény áll. A segédige szót nem véletlenül tettük idézőjelbe, a hagyományos iskolai nyelvtan ugyanis nem tárgyalja külön ezeket az igéket. 

(5) El akarok / szeretnék / tudok menni.

(6) El kell / lehet / szabad menni.

Ezek a mondatok az infintívuszi bővítmény miatt nagyon hasonlónak tűnnek, mégsem elemezzük őket egyformán – a hagyományos nyelvtan szerint. Ráadásul mindegyik olyan, amibe belebicsaklik a rákérdezéses próba. Az (5) mondat esetében természetesen a ragozott ige (akarok, szeretnék, tudok) az állítmány, és egyes szám első személyű az alany (én), az infintívuszi bővítmény pedig a tárgy (Mit szeretnék? – Elmenni.). Nagyon furcsa ez a tárgy: mivel infinitívusz, tárgyragot természetesen nem kaphat. Az akar, szeret, tud stb. persze tárgyas igék, így kell, hogy legyen a mondatban tárgy… De a Mit állítunk? kérdésre továbbra is ingerünk van úgy felelni, hogy: El szeretnék menni.

A (6) mondat első látásra nagyon hasonló az (5)-ös típushoz, ám a mondattani elemzése egészen más. Ebben az esetben a segédige az állítmány (Mit állítunk? – Kell / lehet / szabad.). Ezek a segédigék azonban személytelenek, így „nincs alanyuk”. Hát a hagyományos nyelvtan kiköszörüli a csorbát, megteszi alanynak az infinitívuszt: Mi kell / lehet / szabad? – Elmenni. Itt végképp felmondja a szolgálatot az elvileg a nyelvérzékünkre alapozó rákérdezéses teszt. Ezeknél az eseteknél is az lehet a legcélravezetőbb, ha szisztematikusan végignézzük a kétféle szerkezet közti hasonlóságokat és különbségeket. Az elemzések miértjét kutatni felesleges, egyszerűen itt meg kell jegyezni az elemzéseket, mert a logika és a nyelvérzék nem segít.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
9 mederi 2015. július 24. 18:36

@mederi:

A kettes esetek szerintem két mondat összevonását rejtik, tehát két dolgot is állítok (két "*van"-t is tartalmaznak)..

8 mederi 2015. július 24. 18:28

Ha más példával írom az első két változatot:

1/ Kecske az állat. (Analógiája: "János bá a nyelvtanár.")

2/ Az állat kecske. (Analógiája: "A nyelvtanár János bá.")

Ha "jelentés-kontrolláltan" nézek a példa mondatokra, látható, hogy az állatos példák kirívóan nem állják meg a helyüket (az analógiák is "pongyolák", de kevésbé láthatóan..).

-Az első esetben helyesen:

1/ A kecske (*egy) állat (*van). (Egy az állatok világából.)

1/ János bá (*egy) nyelvtanár (*van). (Egy a nyelvtanárok közül.)

Fókuszba az "egyedet"-et tettük, és MELLÉ, megjelöltük az őt "jellemző csoport" nevét is.

-A második esetben helyesen:

2/ Az az állat, egy kecske. (Általában nem biztos, de adott esetben lehet egy állat kecske. Fontos a vessző..)

2/ Ő a nyelvtanár, János bá. (Itt is fontos a vessző, hiszen általában nem, de ebben az esetben a nyelvtanár neve "János bá".)

A kettes példákban fókuszba továbbra is az egyed maradt, de ELŐTTE megjelöltük a rá "jellemző" csoport nevét.

7 Fejes László (nyest.hu) 2015. július 24. 11:31

@Janika: „elegendő megfigyelni azt, hogy a magyarban is mindig ott van, kivéve a megneveztt két esetet” Na és? Ha csak ebben a két esetben nincs ott, akkor az azt jelenti, hogy nincs ott? Ha minden órában jön vonat, csak este 11 és reggel négy között nem jár, akkor azt jelenti, hogy éjjel kettőkor is van vonat, csak nem tapasztaljuk?

„A "Józsi Pesten van" is inkábbb megerősíti ezt, hogy még a kivételek alól is van kivétel.” Az nem kivétel, hanem egy másik mondatszerkezet: más esetben vannak a főnevek (főnévi csoportok), más a jelentése stb.

6 Janika 2015. július 24. 10:55

@Fejes László (nyest.hu): "Ezek szerint az, hogy a magyarban ott vannak, annak ellenére, hogy nincsenek ott, az angolból és az olaszból derül ki"

Nem feltétlenül, elegendő megfigyelni azt, hogy a magyarban is mindig ott van, kivéve a megneveztt két esetet. Ez felfoghatjuk kivételnek anélkül hogy más nyelvben keresünk analógiát.,

Józsi bá a nyelvtantanár (*van), Józsi bá a nyelvtantanár volt, Józsi bá a nyelvtantanár lesz. Te nyelvtantanár vagy, stb A "Józsi Pesten van" is inkábbb megerősíti ezt, hogy még a kivételek alól is van kivétel.

Az egész mondatelemzésnek az a gyenge pontja, hogy azt hisszük, hogy kizárólag egy helyes megoldás van. Miért? Miiért ne lehetne több megoldás? A fókusztól függően lehet az egyik tag az állítmány és lehet a másik.

5 Fejes László (nyest.hu) 2015. július 24. 08:14

@ahivem: „igenis rendelkeznek igei állítmánnyal. Ezek (vannak) a következők: van és vannak. Csak annyit kell észre venni, hogy a nyelvünk (magyar) a létigét nem fejezi ki (nem mondja ki) egyes- és többesszám harmadik személyben.”

Hát ez elég elgondolkodtató. Ezek szerint az, hogy a magyarban ott vannak, annak ellenére, hogy nincsenek ott, az angolból és az olaszból derül ki. És akkor mondjuk az, hogy a „Józsi Pesten van” mondatban nincs ott annak ellenére, hogy ott van, az oroszból derül ki?

4 ahivem 2015. július 23. 22:25

Szerintem a névszói állítmány egy rettentően eröltetett és fölösleges dolog. Aki tanult idegen nyelvet ( angol, olasz és még számos másik) az tudja, hogy az ilyen mondatok, mint "Gábor jó", "Éva mérges.", A fiúk lusták", " Az egerek szürkék" igenis rendelkeznek igei állítmánnyal. Ezek (vannak) a következők: van és vannak. Csak annyit kell észre venni, hogy a nyelvünk (magyar) a létigét nem fejezi ki (nem mondja ki) egyes- és többesszám harmadik személyben.

Gábor jó. - Gábor é buono.; Éva mérges. - Éva is angry. ; A fiúk lusták. - The boys are lazy.; Az egerek szürkék. - I topi sono grigi.

Talán a rejtett igei állítmány sokkal találóbb és érthetőbb lenne.

3 Krizsa 2013. március 3. 04:42

Micsoda élvezet volt 50 évvel ezelőtt a nyelvtan! PONT a nyelvtan.

Persze akkor még az észbontó, 3 tonnás angol szórendet nem varrták bele a hasába a magyar kötetlen szórendnek.

...azon az alapon, hogy majd úgyis el kell felejtened a magyart, mert az angol a jövőd...

Hogy az úristenbe tűritek meg az ilyesmit?

ELŐSZÖR a magyar nyelv, pláne az általánosban! aztán akinek szüksége lesz rá...

a bolti pénztárosnak, a villanyszerelőnek van rá szüksége?

Untassák magukat a többiek az idegen nyelvek ELMÉLETI NYELVÉSZETÉVEL.

Ezzel szemben az átlagember számára is, a magánéletében is ordítóan szükséges gazdasági -bankszámla- felhalmozás-pénzkezelési alapokat meg nem tanítják... Azt kellene az általánostól kezdeni!

Különben is, a nyelveket először beszélni kell, minimum 1 éven folyamatosan, lehetőleg minden nap. Utána megmár játék a nyelvtan.

S a nyelvelmélet maximum a foglalkozásük keretében fordítóknak szükséges.

Emiatt a mai, még legújabb korban is MAXIMUM 10% miatt döglesztik a 100% magyar kisiskolást?

50 évvel ezelőtt a magyar gyökszavakat még minden tanár ropogtatta, dobogtatta, rímeltette.

(S bár ez már akkor sem volt "hivatalos", azzal a kutya se törődött.)

A finnugor izéről már hallottunk: "mostanában ilyenekkel szórakoznak a nyelvészek".

A Volga-Káma volt őshaza, ezt tanították, de azzal a megjegyzéssel: azt azonban, hogy a honfoglalók valójában hányszor foglaltak és hány helyről jöttek be, nem tudjuk.

2 Xebulon 2013. március 3. 01:50

Tök jó, hogy már nem kell suliba járni.

Amúgy semmi hasznát nem veszem a fenti cikknek, beszélni anélkül is tudok, hogy tudnám "Mit állítok".

Politikusnak pedig úgy kell tanítani, hogy "Mit hazudok"?

1 Én is 2013. március 2. 17:38

Túlsúlyos vagyok, de inkább a balettot választanám, mint a nyelvtant!

Információ
X