nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Milyen „régi” a szlovák nyelv?
Az előzmények

A cikk nem a címben feltett naiv kérdést akarja megválaszolni, hanem a szlovák nyelv példáján keresztül azt akarja megmutatni, hogy egyrészt a nyelvek és a nyelvjárások elhatárolása nemcsak a jelenkorban, hanem történetileg sem feltétlenül egyértelmű. A szlovákban is vannak olyan nyelvjárási sajátosságok, amelyek igen régiek, és régtől fogva elkülönítik a csehtől.

Racskó Tamás | 2016. január 7.
|  

A cikk tárgyának megértéséhez nem árt, ha felvázoljuk röviden a szláv nyelvtörténet főbb mérföldköveit. A szláv az indoeurópai (ieu.) egységen belül az úgynevezett északi csoportba tartozott a balti és a germán nyelvek őseivel együtt. Ezt két közös nyelvjárási jelenség (izoglossza) jelöli ki:

  1. Ezek a nyelvekben a kettes és többes szám részes- és eszközhatározós esetében *-m- elemet tartalmazó rag található, míg a többi nyelvben e helyett *-bʰ- hangot (ill. annak folytatását) találunk.
  2. Az ieu. *a, *o, és *e magánhangzóhármasnak itt két folytatása van, az *a és az *o egybeesett, de az *e nem.

Az ékezet mássalhangzókon a jésített ejtést mutatja: ć, ś, ŕ (de az utóbbi a mai szlovákban a hosszú szótagképző r jele). A felső kis v-alakú ékezet (hácsek) speciális szláv hangokon áll: č [cs], š [s], ž [zs], ř (kb. [rzs]), ě (jaty, különböző [e]-féle hangokként – illetve a mai csehben p, b, v után [je], m után [nye] hangkapcsolatként – ejtve).

Egy harmadik izoglossza ugyanakkor a balti-szláv csoportot elválasztja a germántól: ez a szatem-kentum szembenállás, amely szerint az ieu. alapnyelv palatoveláris (azaz a hátulsó szájpadláson jésítve képzett) *, *ǵ és *ǵʰ hangjai s ~ š, z ~ ž réshangokká lettek a szatem ágban, ezzel szemben „megkeményedve” egybeestek a tiszta *k, *g, *gʰ veláris hangokkal, ill. folytatóikkal a kentum ágban. Újabban ezt a régen jelentősnek gondolt különbséget már csak a kései ieu. izoglosszák egyikének tartják, amely mindössze arra mutat, hogy a felbomló ieu. őshazában a germánoktól éppen elváló balti-szláv csoport délkeletről az indoiráni-örmény-albán csoporttal érintkezett (és alkotta együtt időlegesen a szatem ágat), amikor az ieu. veláris hangsorok átalakulása megtörtént.

Az ieu. nyelvek szétválása Gramkelidze és Ivanov szerint (1984)
Az ieu. nyelvek szétválása Gramkelidze és Ivanov szerint (1984)
(Forrás: Wikimedia Commons / Kiro Vermaas / CC BY-SA 4 0)

A germánoktól való elkülönülés és az időleges szatem csoportosulás felbomlása után a balti és a szláv nyelvek továbbra is együtt maradtak. Emiatt egyesek úgy vélik, hogy létezett közös balti-szláv alapnyelv, míg mások azt gondolják, hogy az elválás már a germánokkal egy időben történhetett, csak a földrajzi közelség miatti további szoros együttélés során jelentek meg közös nyelvi újítások. Így továbbra is szokás balti-szláv egységről beszélni, még akkor is, ha ez alatt integrációra gondolunk. Ez a közösség – amelyen belül a szlávok inkább a már kihalt nyugati balti (óporosz, jatving) nyelvekhez állnak közelebb, semmint a mai keleti balti litvánhoz és letthez – a centrális vélemények szerint kb. az i. e. 2. évezred közepéig tartott.

A balti-szláv egység néhány fejlődési modellje
A balti-szláv egység néhány fejlődési modellje
(Forrás: Wikimedia Commons / N. van Wijk, Blleininger, Raoul NK)

Ősszlávnak a szláv nyelvek történetének azt a szakaszát nevezzük, amikor a szláv ág az indoeurópai nyelvektől már elkülönült, de még nem indult meg önálló nyelvekké való átalakulása. Ószlávnak azt a nyelvállapotot nevezzük, melyet a szláv nyelvek legkorábbi nyelvemlékei tükröznek. Ezt Konstantin dolgozta ki az i. sz. 9. közepén a Szaloniki környékén használt, már elkülönült óbulgár (ómacedón) dialektus alapján, de a használata során dokumentálhatók benne az adott régió ettől elütő nyelvi sajátosságai is.

A balti-szláv egység korára teszik a zenei hangsúly (intonáció) kezdeteinek kialakulását. Úgy tartják, hogy az ieu. alapnyelvből örökölt hangsúly ugyan erősségi (dinamikus) volt, de a szavak szótagjait a japánhoz hasonlóan magas vagy mély hangfekvésben (intonációval) ejthették. Kettőshangzók esetén az intonációs határ a szótag belsejébe is eshetett: ha a második elem volt magasabb fekvésű, ekkor emelkedő (akut) hangsúlyról beszélünk; ha az első, ekkor ereszkedőről (cirkumflexről). Ezekben a nyelvekben a magánhangzó + r, l, n, m hangkapcsolat is kettőshangzónak számított (a balti nyelvekben máig), így az intonáció ezeken a szótagokon is megjelent. Idővel a változó intonáció az egyszerű hosszú magánhangzókra is átterjedt: emelkedő hangsúly esetén az első, ereszkedő intonáció esetén a második morát (szótagfelet) ejtették magasabb hangon. A rövid szótagoknak eredetileg nem alakult ki önálló intonációjuk, az majd csak a kései ősszláv korszakban jelenik meg. A hangsúly helye tehát eredetileg szabad volt és független az intonációtól. Ez később úgy változott, hogy a lettet leszámítva csak a hangsúlyos szótag intonációja maradt meg; míg a lett esetén a hangsúly kötötté vált (az esetek túlnyomó többségében az első szótagon), de a hosszú szótagok máig ettől függetlenül intonálódnak. A zenei hangsúly szlávon belüli további változásai a cikk második részében fontosak lesznek.

A betűk fölötti vízszintes vonás (makron) hosszú hangot jelöl: ā, a fölső felülről nyitott félkör (breve), pedig rövidet: ă. Az ószláv és kései ősszláv alakokban az ŭ és ĭ a nagyon rövid, de még szótagképző jerek (ъ, ь) átírásául szolgálnak. A hasonló még rövidebb, már nem szótagképző hangokat alsó félkör jelöli: , .

Az így önállósult ősszláv nyelv még jó ideig a mai litvánhoz hasonlított, az ószláv влькъ (vlĭkŭ), mai szlovák vlk, orosz волк (volk), szerb-horvát vuk ’farkas’ az ősszlávban még ugyanúgy *vĭlkăs-nak hangozhatott, mint a mai litván vilkas. Az ószláv цѣна (cěna), mai közszláv cena ~ цена ’ár (érték)’ hangalakja hasonlóan *kăi̯nā lehetett, mint a mai litván kaina. Ennek a szakasznak a neve a korai ősszláv, amelynek elején már kialakult az ószlávban dokumentálható magánhangzórendszer (de a rövid ă hang még sokáig nem ajakkerekítéses o volt, miként az ma sem az hangsúlytalan szótagokban pl. a déloroszban, beloruszban), valamint a magyar doh, almanah szavak végén hallható zöngétlen veláris χ réshang, amelyet a cirill helyesírás х betűvel jelöl, a déli szláv latin betűs ortográfia h-val, a nyugati szláv pedig ch-val. A χ további sorsa cikkünk tárgyát képezi.

A legegyszerűbb korszakolás csak két (korai és kései) periódust különít el az ősszláv időszakon belül, és ebben a rövid cikkben ennél részletesebb nem is szükséges. Azonban a korai korszak végét mégis ki kell emelni, ugyanis ekkor alakult ki a szláv nyelvek egyik legjellegzetesebb sajátossága, a szótagharmónia, amely szerint egy szótagban minden hangnak egyöntetűen palatálisnak (magasnak, lágynak) vagy velárisnak (mélynek, keménynek) kellett lennie. Vagyis ez óta lágyítják a magas magánhangzók a mássalhangzókat, illetve viszont. Ennek a folyamatnak az első feltételezett lépése, a *j (*i̯) hang összeolvadása a megelőző mássalhangzóval, az időszámításunk kezdetére datálható. A szótagharmónia további lépései közül az egyik, az úgynevezett II. palatalizáció fontos lesz a témánk szempontjából, és egyben ez a pont, ahol az első szláv nyelvjárási különbség tetten érhető a nyugati, valamint az akkor még egységes (a déli szláv nyelveket is magában foglaló) keleti szláv nyelvek között.

Az i. sz. 4. századdal kezdődő kései ősszláv periódust a másik jelentős ősszláv hangváltozás, a nyíltszótagúságra vezető hangváltozások kezdete jelöli ki. a folyamat végén alakult ki az az állapot, hogy a szláv nyelvekben csak nyílt szótagok állhattak, és azon belül is a hangok nem lehettek kevésbé „hangzósak”, mint a megelőzőek. (A „hangzóssági” skála az alábbi volt: zöngétlen < zöngés < szonor mássalhangzók [v, j, n, m, r, l] < magánhangzók.) A szláv szavak hangtestét végül is ez a folyamat távolította el teljesen a baltiakétól. Ez az a szakasz, ahol megjelent a szláv nyelvek hármas tagozódása, mivel a déli szláv nyelvek ekkor váltak ki a tágabb keleti tömbből.

Az ősszláv periódus végét rendszerint a már írásos ószláv nyelv i. sz. 9. közepi megjelenésével számítják. Innentől indul az önálló szláv nyelvek korszakolása, jóllehet az ősszláv kor végén megindult utolsó közös változás, az úgynevezett „jer”-ek, azaz a redukált ъ (ŭ) és ь (ĭ) magánhangzók eltűnése csak a 12. századra ért véget, de ez nyelvágakon belül is eltérő eredményre vezetett, és más, nem egységes folyamatokkal együtt zajlott le.

Ami a cikk közelebbi tárgyát illeti, az i. sz. 9. századtól önállósodó cseh és szlovák nyelv kezdeti együttes fejlődési szakaszát rendszerint – közös név híján – az ócseh terminussal illetik, bár ha a szlovák sajátosságokon van a hangsúly, akkor az ószlovák elnevezés is alkalmas. A közös nyelvállapottól a cseh jórészt fonetikai, a szlovák pedig nyelvtani újításokkal távolodott el, és ennek mértéke az i. sz. 15–16. századra lett olyan mérvű, hogy külön nyelvekről beszélhetünk. Ez a kétrészes cikk a még egységesnek tekinthető cseh-szlovák nyelvállapoton belüli különbségekről szól, ezért nem tér ki részletesen a két nyelvet a történeti korban elválasztó fejleményekre. A szlovák és a cseh nyelvet egymástól elsőnek elhatároló tudományos művet a szlovák Pavel Doležal írta 1746-ban Grammatica Slavico-Bohemica címen: ez egyébként a modern cseh irodalmi nyelv megalapozásához is hozzájárult, mert az i. sz. 16. sz. második felének állapotát tükröző Králicei Biblia nyelve, amely akkor még mindkét nép irodalmi nyelve volt, a kor cseh nyelvétől majdnem annyira távolt állt, mint a szlováktól. E kezdet után cseh részről Josef Dobrovský (Lehrgebäude der böhmischen Sprache, 1809), szlovák részről pedig Ľudovít Štúr (Nauka reči Slovenskej, 1846) kodifikálta a modern nyelvi normát.

A Králicei Biblia
A Králicei Biblia
(Forrás: Wikimedia Commons / Ben Skála, Benfoto / GNU-FDL 1 2)

II. és III. palatalizáció – Az első különbség

A szláv nyelvtörténet három, római sorszámmal jelölt palatalizációt ismer, amikor a szótagharmónia keretében a veláris k, g, és χ hangok az utánuk, ill. előttük álló magas magánhangzó hantására alveolo-palatális č/ć, ž/dź-ź, š/ś hangokká lettek. Ezekkel a hangváltozásokkal szláv szóképzésnél és ragozásnál máig találkozunk. A három palatalizáció időrendi sorrendjéről viták folynak, a II. kezdete a legkorábbi időrend szerint az i. sz. 2–3. századra, a legkésőbbi datálás alapján pedig a 6–7. századra esik. E szerint az *ai̯ kettőshangzóból valamivel korábban kialakult új , ill. hangok, valamint a germán kölcsönszavak magas magánhangzói előtt k > ć, d > dź ( > ź) és χ > ś vagy š változás történt. A cikk szempontjából ez utóbbi a lényeges, és egyben ez az első kimutatható szláv nyelvjárási jelenség: Nyugati szláv nyelvnek a lengyelt, a szorbot, a csehet és a szlovákot nevezzük. Keleti szláv nyelvek az orosz, a belorusz és az ukrán. Déli szláv nyelvek a bolgár, a macedón, a szerb-horvát-bosnyák-montenegrói és a szlovén. Mint a példák mutatják, az egyes csoportokba sorolt nyelvekben is megjelenhetnek a más csoportokra jellemző tulajdonságok. a χ-ból csak a keleti és déli szláv nyelvekben lett ś (ill. utóbb megkeményedve s), a nyugati szláv nyelvekben az eredmény az š hang. Kivéve a szlovákot (a legdélnyugatibb nyelvjárásai kivételével), ahol az eredmény a déli-keleti nyelvekhez hasonlóan s. Vö. cseh Čech > Češi : szlovák Čech > Česi ’cseh > csehek’, cseh střecha > na střeše, szlovák strecha > nyelvjárási na strese ’tető > tetőn’.

A III. palatalizáció a II.-hoz hasonló hangváltozást takar, csak itt a mássalhangzók a megelőző i, ь (ĭ), ę hangok hatására „lágyultak” meg. Rendszerint a III. palatalizációt a II.-at egy évszázaddal követő, vagy azzal egyidejű jelenségnek gondolják, amely az i. sz. 9. századra már véget ért. Ez utóbbi azon alapul, hogy az i. sz. 3–4. században a szlávba került germán kölcsönszavakban még tapasztalható a *g >*dź (> ), hangváltozás, de a 9. században bekerültekben a g megmarad. Ezért különbözik a korai ógermán kuningaz ’király’ szóból származó ószláv кънѧѕь (kŭnędzĭ) ’herceg’ és a kései óészaki Væringi ’varég’ népnévből lett ószláv варѧгъ (varęgŭ). A III. palatalizáció esetén a II.-kal ellentétben a szlovák a többi nyugati nyelvvel tart: a χ hangból itt is š lesz, amint az a korai ősszláv *вьхъ (vĭχŭ) ’mind’ szó folytatói esetén látható: A lengyel sz ejtése [s].cseh vše(chen), szlovák vše(tok), lengyel wszy(stek), de ószláv вьсь (vĭsĭ), orosz весь (veś).

A lengyel-cseh-szlovák hármashatár
A lengyel-cseh-szlovák hármashatár
(Forrás: Wikimedia Commons / SlovakSoft / CC BY-SA 3 0)

A III. palatalizáció időben behatárolja a II. hatókörét is, ugyanakkor az eltérő szlovák fejlemények jelzik, hogy nem lehet egyszerű déli vagy keleti szláv hatással számolni, mert akkor a III. palatalizáció is eltérő eredményt adott volna. Adott tehát egy az i. sz. 2–7. századtól a 9. századig kialakult eltérés, amely már akkor, az ősszláv korban elválasztotta a leendő szlovák nyelvjárásokat a környezőektől, így a leendő cseh dialektusoktól is.

A folytatásból kiderül, hogyan távolodtak el egymástól még inkább ezek a nyelvjárások: a palatalizáción túlmenő, további ősi különbségeket is sorra fogjuk venni.

Irodalom

Baleczky Emil – Hollós Attila: Ószláv nyelv. Tankönyvkiadó, Budapest, 1985.

Bojtár Endre: Bevezetés a baltisztikába. Osiris Kiadó, Budapest, 1997.

Horálek, Karel: Bevezetés a szláv nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest, 1967.

H. Tóth Imre: Bevezetés a szláv nyelvtudományba. JATEPress, Szeged, 1996.

H. Tóth Imre: Rövid összehasonlító szláv nyelvtan, I. rész (Hangtan, alaktan). Kézirat (JATEPress), Szeged, 1999.

Pauliny, Eugen – Ružička, Jozef – Štolc, Jozef: Slovenská gramatika, 5. vydanie. Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 1968.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
79 GéKI 2016. január 23. 09:48

Budenz:

„ha nem tekintjük a finnugor-török rokonság eseteit, amelyek nem tekinthetők egy szorosabb magyar-török rokonság bizonyítékainak, nyilvánvaló, hogy a valódi történeti viszony, amely a magyar és a török nyelvek között forog fenn, csak azon magyar - török szóegyeztetésekben tükröződik vissza, melyeket kölcsönvétel folytán keletkezetteknek lehet tekinteni"

A mai finnugrisztika:

„Van ugyanis a szókincsnek egy olyan rétege, mely a legkevésbé hajlamos a változásra, amelyeket a leggyakrabban használunk, és amelyek kevésbé kultúrafüggőek. Ezt hívják alapszókincsnek. Az alapszókincsnek azonban nincs éles határa. Ha csak néhány tucat bizonyíthatóan finnugor (uráli) eredetű szavunk lenne, de azok ebbe a rétegbe tartoznának, a magyar nyelv akkor is egyértelműen finnugor (uráli) eredetű lenne. A számok tehát ebből a szempontból nem igazán számítanak.”

Ezeknek az állításnak a „homeopátiás” megfogalmazása a Fejes féle „vizesbor” hasonlat:

„A klasszikus felfogás szerint, viszont ha egy deci borhoz fokozatosan szódát adunk, akkor a kémiai anyagok aránya csak fokozatosan változik, de alapjában véve mindig ugyanarról a borról lesz szó, bármeddig is növeljük a szóda arányát. A bor tehát nem válik vízzé.”

Viszont később a szerkesztőúr maga is bevallotta, hogy ő is csak arra gondolt, hogy „van benne bor is” – tehát nem lehet az egészet bornak nevezni…!!!!

Az alábbi állítás egy sokkal tisztességesebb hozzáállást tükröz:

„A családfa-metafora azért megtévesztő, mert sajátos logikája alapján a keretébe illeszkedő tulajdonságokat (például az ősi alapszókincset) túlhangsúlyozza, az ezen kívül esőket (a történelem folyamán szerzett nyelvi elemeket) pedig a láthatatlanságig elrejti vagy eljelentékteleníti, így a nyelvek rokonságról, kapcsolatairól és az ezeket alakító folyamatokról torzképet ad.”

A magyar nyelv ugor volta, tehát egy hazugságra, és egy homeopátiás elvre épül...

78 GéKI 2016. január 23. 09:12

@szigetva:

Talán ezeket az aktivistákat kellene támogatni... ők talán tényleg egy valódi békére törekednek...

Adventkor jártam Pozsonyban és a Szvatopluk szobor talapzatán hatalmas piros felirat éktelenkedett "Ficopluk"... bizonyára nem egy magyar turista volt az elkövető... A szlovákok között is kell legyen aki normálisan gondolkodik... a történelmi együttélésünkről...

A magyar nyelvben, az 500 ugor szótő mellett 400 "iráni-török" és 600 szláv szótő van. Ezeket a tényeket végre normálisan kellene kezelni... a történeti nyelvészet erre Budenz óta képtelen...

Pedig Budenz első törvénye maga a megtestesült logikai ellentmondás...

Gombocz ezt így fogalmazza meg:

„ha nem tekintjük a finnugor-török rokonság eseteit, amelyek

nem tekinthetők egy szorosabb magyar-török rokonság bizonyítékainak, nyilvánvaló, hogy a valódi történeti viszony, amely

a magyar és a török nyelvek között forog fenn, csak azon magyar - török szóegyeztetésekben tükröződik vissza, melyeket kölcsönvétel

folytán keletkezetteknek lehet tekinteni"

Ez a mondat pedig semmivel sem értelmesebb annál mint, minthogy

" A magyar nyelv azért ugor, mert nem török...mert ha török lenne, akkor nem lenne ugor..."

77 szigetva 2016. január 22. 22:39

@El Vaquero: Az aktivisták üzenete az, hogy a hely szlovák neve is legyen újra Pered, ne pedig Tesedíkovo.

76 El Vaquero 2016. január 22. 22:21

Mivel itt már megfeszegettük a reklámblokkolás témáját, és még a főszerkesztő is képviselteti magát, ezért ezen cikk alatt kérdezném meg, hogy miért nem lehet hozzászólni a depis möud cikkekhez? Pont most volt egy nagyon baró cikk, hogy szlovák aktivisták a Pered tábla fölé tettek egy másik Pered táblát, hogy ők majd jól kiírják magyarul, ügyik voltak, nagyon megmutatták a világnak. Persze nem ez az első, hogy hozzá szerettem volna szólni egy ilyen cikkhez.

 

A másik, hogy megoldható lenne, hogy bizonyos cikkírókat RSS-sel lehessen követni, vagy egyáltalában az új cikkeket? Az adott cikk alatti kommenteket lehet követni, csak a cikkeket nem. Nagyon fontos lenne, mert lennének olyan cikkek, amikre azonnal vetődnék, hogy mindenkinek hamarabb legyen meg a napi vakeradagja.

75 Krizsa 2016. január 18. 17:50

@LvT: Nem kellett együtt pattintgatni, mert a külvilág hangjai majdnem mindenhol plusz-mínusz hasonlóak (voltak és maradtak). Legfeljebb az oroszlán ordítást ma már nem lehet hallani a 6. emeleten. Azokat utánozta az ember a legegyszerűbb tő-, és rövid alapszavakban. Most nézem át a Tótfalussi etimológiai szótárt á-tól cetig, nahát 6o%-ban "hangutánzó-hangfestők" a magyarázatai. Az enyémek is hasonlóan, csak nem ennyire ködösen:-).

74 LvT 2016. január 18. 17:14

@Krizsa: Egyébként annak is van irodalma, hogy a szláv nyelvek hogyan kölcsönöztek egymástól. Ezért, még ha úgy véled is, hogy a zsidók, a magyarok, a szlávok és a többi gyöknyelvű együtt pattintgatták a szakócát a neandervölgyiekkel, várva arra, hogy közülük kinek száll le hamarabb a gégefője, akkor sem kizárt teoretikusan a kölcsönzés.

73 Krizsa 2016. január 17. 20:29

@shanditiredum: Hű, mennyi jövevényszó!

72 LvT 2016. január 17. 19:58

@istentudja: Jelzem azért, hogy a szlovák cikk nem a szlovákok (Slováci, slovenský), hanem a szlávok (Sloveni, slovanský) írásáról beszél*. És a tartalma képzelgés ugyan, de nem nagyobb konfabuláció, mint amit a magyar vonalon a székely rovásírás kapcsán folyik.

A találgatásoknak egyébként Chrabr szerzetes X. sz.-i „О писмєньхъ” (A betűkről) c. írásának alábbi mondata ad alapot: „Прѣждє оубо словѣнє нє имѣахѫ кънигъ, нъ чрьтами и рѣзами чьтѣахѫ и гатаахѫ, погани сѫшти.” – ’Korábban akkor a szlávoknak nem volt könyvük, hanem vonásokkal és metszésekkel olvastak és beszéltek, [amikor] pogányok voltak.’

* Úgy persze könnyű szlovákozni, ha előtte direkt félrefordítjuk a szöveget.

71 shanditiredum 2016. január 11. 21:45

bájos : báječny

bódé : bouda

borít borogat : bourit bouřit búrať

mér mérték : merat miera

gatya : gate

csizma : čižmy

papucs : papuče

palást : plášť.

kalap, kalpag : klobúk.

bunda : bunda.

sapka : čapka. шапка.

sál : shawl šál.

kabát : kabát.

trikó : tričko.

suhogós : šušťáky.

vödör : vedro vědro ведр ведро вядро відро

bödön : bedňa debna

csöbör : čabar цебер

kád : kaďa káď kada кадка kadica

dézsa : dieža діжка

kanna : kanva konvice konev kanystr kanister кана (ang. can)

korsó : krčag krčah hrnek hrnček крюшон кружка горшок

kancsó : канче

pohár : pehar pohár

kupa : kubek kup kupa купа (ang. cup)

csésze : čaša číše чаша чашка

kasza : kosa коса каса

kosár : kôš koš košara кош кошык кошче кошница кошер

lapát : lopata

ásó : ašov

teher : ťarcha ťažba ťažisko

lé : liat, leje, lejak

csap csapos : čap čapuje

mocs : moč močí močiar

csónak : člnok

csurog, csurom : čúra

szállás : salaš

gazda : gazda

halom : halda

hála : hvala chvala

hemzseg : hemží

csiklandoz : šteklí tickle щитищ щекотать

alamizsna : alumužna

zacskó szatyor szütyő zsák : sáčik sack sockle socket

pipa : fajka (ang. pipe)

pék : peče pekar pece : (ang. bake)

becs : (>'törődés') cseh. péče : pažnja : апека : bakım

bála báláz : balí (csomagol) balík (csomag) : (ang bale)

bánya : baňa banik

vezető : vodič vozač voznik voditel' vatman (rom. vizitiu)

vezér : vodca vođa voditelj водач вождь

vezetni : viesť vesti vést vodi voditi wieść wadzać весці dovesti

kötözni : vezati viazať vázat wiązać связь

bán : banovat’

parázs : praži pržiti 'süt' : (ang. parch)

túráztatja a motort : túrovat motor

tol tolakszik : tlak 'nyomás' tlačí

tompítás : tlmenie

tappog tappancs : tľapká ťapká tlapa tápať : (ang. tap)

bárhol : bárskde

bárki : bárskto

bősz : besný besniaci besnota

buja : bujný

csecse : čačaný

csík : čiara čarbá

kór : chorý choroba

csoda : čudo

déd : dedo

dobog : dupať

fajta : fajta

furulya : fujara

fúj : fúkať

forr forró : vre vrelé

70 LvT 2016. január 11. 15:42

@tds: >> szatemizáció?? azt akarod mondani, a szanszkrit későbbi, mint a latin? azt akarjátok mondani, hogy a perzsa 4 cahâr, a szanszkrit catvāraḥ, aveszta chathwar C-je, Cs-je az i. sz. 2–3. századra esik?? <<

Valamit félreértettél.

69 Krizsa 2016. január 11. 15:25

Mivel sem "szlovák", sem "magyar" elnevezésű populációról 75oo évvel ezelőttről nem tudunk, továbbá semmilyen MÁS nevű populációról sem, még annak sincs értelme, hogy "megalapozatlan", vagy "megalapozott".

Csak az biztos, hogy már akkor is éltek emberek a KM-ben, akik kultúrális szinten igencsak messzire jutottak már.

Tehát a KM rovás-OK előtt is írtak már - hieroglifákkal.

Most mégis felmerül egy kronológiai probléma:

A szláv nyelvek első forrása csak a 9oo(?) évvel az időszámítás utáni, óegyházi szláv. Az mi volt? Még az sem egy hiteles szláv nyelv, csak az egyik, a Biblia lefordítása érdekében (másképp nem is lehetett volna) mesterségesen módosított délszláv nyelvjárás.

Ennek alapján feltételezik, hogy már ezer évvel az időszámítás előtt is létezett az (eredeti) ÖS-SZLÁV nyelv.

Szerintem is:-) Az az ősszláv, amiről egyáltalán nincs írásos emlék...

Azt is feltételezik, hogy földrajzilag kb. hol voltak. Bizonyíték ugyan erre sincs, csak "kellett, hogy legyenek - valahol a közelben..."

De akkor ezen az alapon az sem zárható ki, hogy bármilyen rovást is használhattak. Bármelyik szláv nyelvváltozat.

Persze bármelyik magyar is. A "benti" is, a KM-beli, meg az elszármazottak is, akárhány törzsük is volt:-)

Mindenesetre nagyon nagy zűr van itt az elnevezésekkel.

68 Fejes László (nyest.hu) 2016. január 11. 13:52

@istentudja: Akkor kicsit konkrétabban: mi köze a szlovák nyelv történetének ahhoz, hogy egyes eszement gőzfejű nacionalisták mit gondolnak valamiféle ősi szlovák írásról? Mellesleg a cikk alatt a szlovákul nyilván nem tudó magyar kommentelők mellett olyan szlovákok vannak, akik körberöhögik a cikket.... AZ meg külön vicc, hogy a tatárlakai leletet említik, amelyet a magyarok pontosan annyira megalapozottan mondanak magyarnak, mint a szlovákok szlováknak...

67 istentudja 2016. január 11. 13:12

@Fejes László (nyest.hu):

Ez:

Milyen „régi” a szlovák nyelv?

Vagy a címnek nincs köze a cikk tartalmához?

Ja,az idézőjel...

" A cikkhez csatolt „bizonyítékként" szolgáló illusztrációs kép bal felső sarkában megtalálhatjuk a staroslovanské rúny-t, azaz az ős-szláv rúnákat."

65 Fejes László (nyest.hu) 2016. január 11. 12:36

@istentudja: Ennek mi köze a fenti cikkhez?

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X