@Gillotte: @Fejes László (nyest.hu): Gondoljatok bele, hogy a spanyol anyanyelvűeknél még rosszabb a helyzet, pedig az ő helyesírásuk sokkal közelebb áll a kiejtéshez, mint az angol esetében. Én még egyetlen spanyol anyanyelvűvel nem találtoztam – a nyelvészeken, nyelvművelőkön kívül – akik tudtak volna helyesen írni. Az eddigi csúcstartó egy mexikói tanár (!) volt, aki a harmadik személyű birtokos névmást (suyo) leírta úgy, hogy "sullo". Sokan a legegyszerűbb, leghétköznapibb szavakat nem tudják helyesen leírni, pl. a 'menni' ige imperfectuma, az "iba" helyett "hiva", aztán a leggyakoribb, az "a ver", 'lássuk csak' kifejezés helyett "haber" (ami egy segédige főnévi igeneve, önmagában semmi értelme nincs, csak ugyanúgy hangzik) stb. stb. Annak idején panaszkodtak nekem a kezdő spanyolosok, hogy segítsek, mert egyszerűen akárhogyan is olvassák, nem értik, amit leírt az anyanyelvű – mert nem tudta, hogy kell leírni a szavakat.

@Gillotte: Ez elég könnyen érthető, hiszen egy anyanyelvi előbb ismeri a szavak hangalakját, és utána meg kell tanulnia az írásképüket is. Ebben nem sok minden segíti, mivel a kiejtés és az íráskép viszonya meglehetősen rapszodikus. Aki viszont idegen nyelvként tanulja az angolt, az egyszerre tanulja a hangalakot és az írásképet, amelyik szót ismeri, azt le is tudja írni. Még ha rosszul tud angolul, akkor is lehet jobb helyesírása, mint egy született angolnak. (Persze ez a leírt szöveg szavainak "nehézség"-étől és az anyanyelvi személy személyes ismereteitől is függhet.)

Angliában töltettek ki velünk helyesírási tesztet (persze angolt) és az összes külföldinek jobb lett a tesztje, mint az anyanyelvűeknek. Valahol az oktatásban lehet a bibi.

Nagyon sokan így vannak ezzel nálunk is. A helyesírás ugyanúgy hozzátartozik az igényességhez, mint sok minden más. Hogy a britek erre adnak, az pedig igen figyelemre méltó (tanulhatnának tőlük az amerikaiak!), mert sajnos nem sok webhelyen van így.