Közhely, de igaz – lassan már ez a kijelentés maga is igazi klisévé vált. Pedig ha Közép-Európa olvasztótégely voltáról van szó, az ember kénytelen elismerni: kevés ilyen „vegyeslakta” térség van még az öreg kontinensen, mint a Kárpát-medence. A messze földről  idelátogató utazó számára aligha egyértelmű, ki melyik nemzethez is tartozik – ha ki lehet választani egyet egyáltalán.

Nemcsak a különböző népek, népcsoportok keveredése miatt könnyű azonban összezavarodni. Már az sem feltétlenül egyszerű feladat, hogy eldöntsük, egy-egy kisebbség, népcsoport tagjai ugyanazt a nyelvet használják-e a Kárpát-medence különböző pontjain. A nyelvészek vitatkoznak, a nyelvhasználók persze beszélnek – a kíváncsiskodó meg ember legyen a talpán, ha választ akar kapni olyan kérdésekre, hogy melyik vidéken milyen nyelvjárást beszélnek, honnan kerültek oda a legkülönbözőbb kisebbségek, vagy milyen szálak fűzik a körülötte élő népekhez. A mai ruszin kisebbség helyzete és nyelvhasználata is hasonló kérdéseket vet fel.

A Komlóskai Ruszin Nemzetiségi Általános Művelődési Központ Óvodájának egyik óvodása
(Forrás: Vajda János /MTI)

Mostohagyerek

Valami szláv nyelv, amit valami kisebbség beszél – a legtöbb ember talán ennyi információt kapcsol a ruszin szóhoz. Nos, ebben végülis nincs nagy tévedés: maga a nyelv ugyanis valóban a keleti szláv nyelvek családjába tartozik, az ukrán rokonaként tartják számon. Ukrajnában ugyanakkor nem hivatalos nyelv, ugyanis nem ismerik el különálló nyelvként. A hivatalos nyelv megtisztelő címét csak Vajdaságban kapta meg a keleti szláv nyelvcsaládnak ez a kis mostohagyereke. A szerbiai tartományban még a 18. században betelepített ruszin kisebbség él, akiknek (főként hagyományőrzéssel és – ápolással) sikerült is megőrizniük az anyanyelvüket.

Ezzel tulajdonképpen máris meghatározható két fő földrajzi terület, ahol ruszin anyanyelvűekkel találkozhatunk: a vajdasági (bácskai és szerémségi) ág az úgynevezett dolisnyákokhoz („síklakók”) tartozik. A verhovinaiak („hegyvidékiek”, „hegylakók”) ágához pedig a Kárpátokban élő csoportot sorolja a néprajz. Az ukrajnai Kárpátalján és a szerbiai Vajdaságon kívül Magyarországon, Szlovákiában és Lengyelországban is találunk ruszinokat – vagy ahogy még nevezik a népcsoportot, ruténeket, rusznyákokat, kárpát-ukránokat.

A 2001-es magyarországi népszámláláskor 1113-an vallották magukat ruszin anyanyelvűeknek. Közülük a legtöbben Budapesten, Pest megyében és Borsod-Abaúj-Zemplénben élnek, olvasható a kisebbségi adatbázis weblapján. Összesen két magyarországi településen tekinthető ma élő nyelvnek a ruszin.

Fantomnép?

Bármilyen névvel illeti is magát a ruszin anyanyelvű ember, az ukrán hivatalos szerveket ez, úgy tűnik, nem hatja meg – északi szomszédaink ugyanis máig nem ismerik el különálló kisebbségnek a ruszinokat. A hivatalos álláspont szerint a ruszinok ukránnak számítanak, nyelvük pedig csupán az ukránnak egy dialektusa – olvasható a Wikipédia szócikkében.

Ez a „szakvélemény” persze – akárcsak például az ukrán és orosz nacionalizmus – nem mai keletű, hanem a 19. századra nyúlik vissza. Ilyen körülmények között nem csoda, ha csak az 1800-as évek második felére alakult ki a ruszinok nemzeti tudata. Mint sok más kisebb népcsoport esetében, itt is komoly szerepet játszott a vallás. A görög katolikus ruszinok részben ennek köszönhetően őrizték meg római katolikus közegben is önazonosságukat.

Ma feltehetően Vajdaságban rendelkezik a legtöbb joggal és lehetőséggel a ruszin kisebbség: 1924 óta saját írott sajtójuk van, több településen működtetnek általános iskolát és óvodát, de van ruszin középiskola is. Mivel a közösség jól szervezett, nem jellemző az írástudatlanság – a vajdasági ruszinok körében kiemelkedően magas a felsőfokú végzettségűek száma.

Multikulti mikronyelvek

A ruszin ábécé cirill betűs – ez alapjában véve a nyelv minden változatáról elmondható. Számtalan eltérés van azonban a különböző földrajzi helyeken beszélt nyelvváltozatok között, ezért sokan például külön nyelvként tekintenek a bácskai és a kárpátaljai ruszinra.

Ezek az úgynevezett mikronyelvek általában elszigeteltek a környezet nyelvétől (adott esetben az államnyelvi közegtől), és mindenképp rendelkeznek valamilyen írásbeliséggel – fogalmazza meg Sven Gustavsson szakértő cikke. Az írásmódnak ez a saját – esetenként sajátos – formája is a megkülönböztetés eszköze lehet, írja Zoltán András etnolingvista. „Az Eperjes környéki ruszinok használják néha a latin betűs írást, ami írott nyelvüket közelíti a szlovákhoz, de távolítja az ukrántól”.

Ezt a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a soknemzetiségű falvakban, közösségekben egyáltalán nem ritka a soknyelvűség. A határvidékeken például teljesen természetes módon alakulhat ki, hogy egy-egy nemzet tagjai két-három vagy akár több nyelvet beszélnek egyformán jól az anyanyelvükön kívül, és még a szókincset is vegyesen használják. „A két világháború közötti csehszlovákiai ruszinok a maguk russzofil, ukrainofil és ruszinofil irányzataikkal ilyen soknyelvű szituációban éltek” – olvasható Zoltán András cikkében.

„Európa kurdjai”

Ha a soknyelvűség önkéntes, az mindenképp irigylésre méltó helyzet – hiszen mi gond lehetne egy egyetértésben, békében éldegélő többnemzetiségű faluval? Csakhogy a ruszinok nem feltétlenül tartoznak ebbe a kategóriába. Az elsősorban ukrán részről jelentkező beolvasztási kísérletek nem kifejezetten a békés többnyelvűségre törekvést példázzák. Emiatt alakult ki az az érdekes helyzet, hogy a nemzeti és nyelvi identitás általában erősebb azoknál a ruszin anyanyelvűeknél, akik a legtöbb ruszin lakta Ukrajnán kívül élnek.

Egy kis nép ország nélkül – egy szinte egzotikusnak számító nyelvvel, ami csodával határos módon őrződött meg a századok alatt. Ahogy Zoltán András fogalmaz egyhelyütt: „Találónak nevezhető V. Fedynyšynec hasonlata, miszerint a ruszinok Európa kurdjai”.

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Vajdas%C3%A1gi_ruszinok

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ruszinok

http://en.wikipedia.org/wiki/Pannonian_Rusyn_language

http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2001_01/cikk.php?id=419

http://epa.oszk.hu/00400/00462/00025/pdf/13nyelv.pdf

http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1295/129522.pdf

http://kisebbsegek.bmknet.hu/index.php?id=473