nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Kárpátalján
a magyarorosz nyelv ismerete
nagyon szükséges

Milyen érzés lehetett a magyarként Kárpátaljára utazni 1939-ben? Erről egy társalgási zsebkönyv segítségével nyerhetünk képet. A könyv főhőse érdeklődő utazó, dőzsölő úr, civilizátor és erőszakos csendőr képében is fellép.

Fejes László | 2015. március 16.
|  

Március 15-öt elsősorban az 1848-as forradalom kitörésének napja miatt tartjuk számon. A történelemben azonban más jeles események is estek erre a napra: ezen a napon ölték meg Julius Caesart. De a magyar történelemben is vannak más jelentős események, melyek ehhez a naphoz köthetőek.

1939. március 15-én a náci Németország megkezdte az akkor már megcsonkított Csehszlovákia felszámolását. A német csapatok Cseh- és Morvaországot szállták meg, Szlovákia már előző nap kikiáltotta függetlenségét. Hasonlóan tettek a kárpátaljai ukránok is: kikiáltották az önálló Kárpát-Ukrajnát. Kárpátalja magyarlakta területei akkor már az első bécsi döntés értelmében hónapok óta Magyarországhoz tartozott, a magyar kormány mégis úgy döntött, hogy az önálló Kárpát-Ukrajnát felszámolja. A hadsereg március 15-én átlépte a határt, és néhány nap alatt megszállta a területet, melyet a Magyar Királyság azonnal annektált is.

Ezzel a magyar államhoz, mely ebben az időben etnikailag meglehetősen tiszta volt – legalábbis nem tartoztak hozzá olyan nagyobb területek, melyeken valamelyik nemzetiség lett volna többségben –, egy olyan terület került, melynek lakossága túlnyomóan nem magyarokból állt, ráadásul etnikailag egységes volt. Ezen a területen létre kellett hozni a magyar közigazgatást – ez viszont nyelvtudás hiányában nyilván nehézségekbe ütközött. Szükségessé vált tehát a magyar fegyveres erők képviselőit és a hivatalnokokat a minimális ismeretekkel ellátni.

Ennek érdekében adta ki még a megszállás évében a Kárpátaljai Terület Kormányzói Biztosi Hivatalának tanügyi osztálya a Magyarorosz nyelvgyakorló könyvet, mely tulajdonképpen társalgási szótár.

A Kárpátalján beszélt szláv nyelv státusza vitatott. Az ukrán irodalmi nyelvhez közel álló, de attól számos vonásában el is ütő változatot hol ukrán nyelvjárásnak, hol önálló nyelvnek (ruszin, rutén stb.) nevezik. Természetesen ez nem nyelvészeti kérdés, hanem identitásbeli – a válasz attól függ, hogy beszélői ukrán nyelvjárásnak vagy önálló nyelvnek gondolják-e a változatot. Megbízható felmérésről nincs tudomásunk, de valószínűleg ma is az a helyzet, hogy mindkét álláspontot jelentős számban képviselik.

Ukrajna nem ismeri el a ruszin nyelv önállóságát, mivel attól félnek, hogy ez a nemzeti egység megbontásához vezetne. Ezzel szemben Szlovákiában, Magyarországon és Romániában önálló nyelvnek és nemzetiségnek ismerik el a ruszint, sőt a Vajdaságban hivatalos státusza is van. A magyar államnak természetesen az volt az érdeke, hogy a helyi változatot önállónak tüntesse fel. Külön figyelemreméltó a nyelv magyarorosz elnevezése, mely eleve a magyar államhoz köti a nyelvet és nemzetiséget. A név orosz eleme itt ’keleti szláv’-ként értendő, hasonlóan a beloruszok fehérorosz, az ukránok kisorosz vagy a tulajdonképpeni oroszok nagyorosz elnevezéséhez. (A kötetben később emlegetett Mitrák Sándor például egyszerűen Orosz–magyar szótárnak nevezte ruszin–magyar szótárát.)

A kötetben használt helyesírás az 1918-as orosz helyesírási reform előtti orosz helyesírásra emlékeztet. Ennek legjellegzetesebb vonása, hogy a nem lágy mássalhangzókra végződő szavak végén mindig ott a ъ (keményjel), melynek tulajdonképpen semmilyen funkciója nincs (azaz elhagyható lenne). Használatos még az і, mely a leírás szerint ugyanazt az [i] hangot jelöli, mint az и (bár vannak források, melyek ellenmondanak ennek). Szintén ezt a hangot jelöli az ѣ, mely viszont az oroszban nem ezt a hangot jelölte, hanem az [e]-t vagy a [je] hangkapcsolatot. (Míg azonban az előbbi kettő előtt nem ejtjük lágyan a mássalhangzókat, az utóbbi előtt igen.)

Feltehető, hogy a helyesírás a helyben használt egyházi szláv helyesírásra épül, és érthető – ideológiai – okokból nem követi a bolsevik uralom alatt bevezetett reformokat (melyeket például az emigráns oroszok sem követtek a 20. század második felének közepéig).

A kötet elején rövid nyelvtani vázlatot is találunk.

A nagy sietségben néhány következetlenség is becsúszott. Az alábbi oldalról például kimaradt egy fontos nyelvtani szabály – ám a példák alapján kikövetkeztethető. Az éles szeműek egy sajtóhibát is észrevehetnek. (Egyik hiba megtalálásához sem kell nyelvtudás, de a sajtóhiba megtaláláshoz nem árt, ha van gyakorlatunk a cirill betűk olvasásában.)

A társalgási szótár kezdete egy regénykezdetre emlékeztet. A párbeszédekből egy Magyarországról Kárpátaljára érkező utazó története bontakozik ki.

A könyvecske igencsak optimista képet fest: a jó kiejtést néhány hét alatt el lehet sajátítani (természetesen hanganyag nélkül), és a társalgás sem lehetetlen, ha a másik fél kissé lassabban beszél.

Bár hősünknek van katonai fokozata, civilként, még csak nem is állami alkalmazottként érkezik Kárpátaljára. Itt még úgy tűnik, a kötet nem is a hivatalos szervek tagjainak szól.

Újságíró barátunk mintha turistaként járná be a területet.

Meglehetősen jó étvágya van, képes végigenni az egész menüt.

A kötet egyes részein alig különbözik a turistáknak szóló társalgási szótáraktól.

Igen figyelemreméltó a kötetben használatos átírás. A román ă-höz hasonló hangot ö-vel írja át, ami annyiban természetes, hogy magyar füllel tényleg körülbelül [ö]-nek hangzik. A пенгововъ mellett viszont a pengövov és a pengovov átírás egyaránt szerepel. Az előbbiben az ö minden bizonnyal nem azt a hangot jelöli, mint máshol, hanem a magyar [ö]-t. Talán arra utal, hogy a ruszinok egy része, akik gyakrabban érintkeztek magyarokkal, illetve kétnyelvűek voltak, a magyar jövevényszavakban megtartották azokat a hangokat is, melyek egyébként a ruszinban nem fordulnak elő.

Hasonló jelenséggel később is találkozunk a kötetben: az alábbi oldalon például a csűr szó fordul elő. Ha a szöveg hitelesen tükrözi a helyzetet, akkor ez a szó bekerült a ruszinba (legalábbis bizonyos területeken), de magyaros ejtése megőrződött, nem idomult a ruszin hangrendszerhez.

De térjünk vissza hősünkhöz, aki még mindig tipikus turista, mindenféle világi hívsággal üti el az idejét.

Még moziba is eljut. Gabin nevének átírása arra utal, hogy a ruszin ebben az időben [h]-val helyettesíti a [g]-t.

A kötetben sajátos nyelvi csemegékre bukkanhatunk. Az alábbi oldal szerint a villanykörte ruszinul электрична грушка [elektricsna hruska], mely a magyar villanykörte tükörfordítása. A szakirodalomból nem sikerült kiderítenünk, hogy valóban él(t)-e a ruszinban ez a forma, vagy alkalmi tükörfordításról van-e szó.

Hősünk újságíróból kezd átvedleni tanfelügyelővé.

A következő részletek már talán tanfelügyelőknek szólnak, hogy követni tudják a ruszin nyelvű órákat. De az is lehet, hogy tanítóknak szánták őket, hogy ismerjék az órákon használatos alapvető kifejezéseket.

Az óra elengedhetetlen része a névsorolvasás, a falunak pedig a tanító mellett orvosra is szüksége van.

Náthás a náthásnak örül...

Lassan elérjük a 100. oldalt, de még mindig csak tipikus nyelvkönyvbeli párbeszédeket találunk.

A kötet a magyar nyelv szempontjából is nyelvemlékként szolgál: figyeljük meg az operatőr szó használatát, vagy a hastífuszos mondat szerkezetét!

Alább a suhó okozhat fejtörést, de a szintén mondatbeli helye is meglepő.

Míg az ukrán – a csehhez és a lengyelhez hasonlóan – saját, szláv eredetű hónapneveket használ, addig itt a ruszin megfelelőknél a latin eredetű hónapneveket találjuk, akárcsak a magyarban, de a szlovákban vagy az oroszban is. Latin eredetű hónapnevek szerepelnek a ruszin Wikipédiában is, ám ezek eltérnek a magyar kiadványban felsoroltaktól. A Magyarorosz nyelvgyakorló könyv hónapnevei az orosz (nagyorosz) hónapnevekkel egyeznek meg.

A 105. oldalon, a Látogatás a községházán című fejezetben a társalgási zsebkönyv kezd túllépni a szokásos nyelvkönyvbeli párbeszédek tematikáján: az állam működéséről szól. Ebben a részben a párbeszéd tulajdonképpen csak álca, az ismereteket katekizmusszerűen, kérdés-felelet formájában taglalja. Mindez azonban erősen feszegeti az oldalak szerkezetét. Míg kezdetben úgy tűnik, hogy a magyar újságíró vagy hivatalnok csupán atyailag vezeti be a ruszin parasztot az államelméletbe, a 115. oldalon hirtelen fordulatnak lehetünk tanúi.

Egyelőre azonban a társalgás kedélyesen folyik, a tudatlan, egyszerű ruszin csak úgy issza a bölcs magyar úr szavait.

Az elméleti bevezető után a kötet az ügyintézés folyamatára tér át. (Jó lenne tudni, miért is volt érdekes 1939-ben, hogy huszonegy évvel korábban valaki fizetett-e adót.)

A Van-e keresztlevele? ugyanolyan ártatlan kérdésnek tűnik, mint a többi – ne felejtsük azonban, hogy 1939-ben vagyunk, a nagy idegenrendészeti intézkedések idejében.

Az ügyintézés szokásos kérdéseit lassan felszólítások, parancsok váltják fel.

A parancsolgatás természetesen nem öncélú, a magyar hivatalos személy valóságos civilizátorként jelenik meg a ruszin falvakban.

Szegény ruszin parasztnak rengeteg tanácsra van szüksége. Nem is értjük, hogyan boldogulhatna a magyar állam jó tanácsai nélkül.

A koldulást tiltották, a közterületen való életvitelszerű tartózkodással kapcsolatban viszont nem találunk adatot.

A helyzet egyre keményedik. Úgy tűnik, a ruszinok fegyelmezésére is szükség van.

A kötet elejére jellemző idill teljesen szertefoszlik. Kiderül, hogy a ruszinokkal rengeteg baj van.

És a magyar állam még csak most kezdi kimutatni a foga fehérjét. A kötet egyenesen a csendőri túlkapásokat támogatja azzal, hogy az aránytalan mértékű erőszakot propagálja: a sértegetéseket akár fegyverhasználattal is meg lehet torolni. (Sajnos a könyv nem tárgyalja a jóízű ruszin sértéseket, így elképzelni sem tudjuk, a magyar hatóságok hogyan értették meg őket.)

Ezzel a feszültség elérte csúcspontját, a hangnem innentől kezdve enyhül, kifejezetten barátságossá, sőt kenetteljessé válik.

Az egyházi kultúra ruszin kultúra egyetlen olyan része, mely iránt a zsebkönyv megbecsülést mutat.

Az egyházon keresztül viszont visszakanyarodunk az oktatáshoz. A zavaros szerkezetnek többféle magyarázata lehet, nem kizárt, hogy a kötet vége túl keményre sikeredett volna, ezért inkább néhány fejezetet áthoztak a csendőri intézkedések utánra.

Úgy tűnik, a ruszin iskolákban igen nagy hangsúlyt fektettek a nyelvtanulásra. A ruszin és a magyar nyelv mellett nem csupán a német jelenik meg, de a szlovák is. (Érdemes rá felfigyelni, hogy a könyv szerint míg Gabin nevében [h]-t ejtenek, addig a geográfia, geometria vagy gimnasztika szavak [g]-vel kerültek be a ruszinba.)

Magyar szereplőn ismét érdeklődő utazóként tűnik fel. Érdekes módon azonban a trágya továbbra is nagyon leköti figyelmét.

Ismét nagyvilági életet él, még frakkot is rendel.

Újabb szerkezeti anomália: a kötet a vége felé ismét a nyelvtanulás kérdésével foglalkozik, akárcsak a legelején.

Még egyes motívumok is visszatérnek, mint például az elméleti felkészültség és a gyakorlat hiánya.

A  kötet kiemeli a ruszin nyelv ismeretének fontosságát Kárpátalján – innen származik cikkünk címe is. Érdemes rá felfigyelni, hogy Szlovákiát ekkor még magyarul is Szlovenszkóként emlegetik.

A társalgási szótár végül egy egészen más műfajjal, levéllel zárul, ráadásul nem is magán-, hanem hivatalos levéllel. Nehéz elképzelnünk, milyen szituáció lehetett az, melyben Ungvárról Budapestre ruszinul kellett levelet írni.

Az meg végképp rejtély, hogy egy levélhez miért szükséges kiejtési útmutató.

A kötetet végül egy kb. 1500 szavas szótár zárja.

Sajnos nem tudjuk, hogy a szótár hány példányban jelent meg, és miként terjesztették. Mindenesetre erős kétségeink vannak abban a tekintetben, hogy e könyvecske segítségével használható nyelvtudásra lehetett szert tenni.

Érdekes lenne tudni, hogy nyelve, helyesírása mennyiben felelt meg a kor ruszin kiadványainak. Az biztos, hogy megszilárdult irodalmi normáról nem beszélhetünk. A könyv nyelve nem irodalmi ukrán, de nem is orosz, nem egyházi szláv, de több vonásában eltér a mai ruszin kiadványoktól is.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
62 Atlasz 2015. április 4. 18:10

"Kárpátalja magyarlakta területei akkor már az első bécsi döntés értelmében hónapok óta Magyarországhoz tartozott, ..."

61 blogen 2015. március 20. 20:34

@Untermensch4: Sejtem, de ettől függetlenül van egyfajta nemzetközi geográfiai szemlélet, ami medencékben, vízválasztókban gondolkodik és amit alapvetően nem változtat meg, hogy egyes népek egykor átgyalogoltak ezeken a vízválasztókon, hiszen verecke fogalma se a Kárpátokat annihilálja.

60 Krizsa 2015. március 20. 07:10

@Untermensch4: Azért nehézkes a dolog, mert vagy Afrika, vagy a KM - volt az emberiség bölcsője. Kordosék, Rudapthecus (1o millió év), meg a barcelónai (13 millió) ami még majomabb majomemberke volt... de Afrikában sajnos meg nem voltak ilyenek.

Ma már a legrégibb előembernek sem az afrikai 2-4 milliós változatok vannak elfogadva (na végre, már el van fogadva!), hanem a HÉT millió éves csád-tavi "toumai". Igaz, hogy az is Afrika, de amikor a mi majomemberkénk oda lement, akkor az még a sokszor ki-kiszáradó Földközi tengernek a legvége volt. Az a 7 millió éves csöppség meg már lapos pofikájú, és két lábon járó.

Hát közeledik a tudományos tornádó - hogy az ember hátha mégis a KM-ből... De hátha mégis megállíthatják a szélvészt.

Szal ne legyen már a KM. Pláne, hogy ott laknak a magyarok, akiknek a nyelve semmi esetre nem lehetett az európai szubsztrátnyelv része, ezt már jól kizártuk. Örökre.

Csak az a baj, hogy akárhogy magyarázzuk nekik, hogy ők Szibériából jöttek, és ott is félmajmok voltak - ezek mindig csak összemosolyognak.

59 Untermensch4 2015. március 20. 06:45

@Krizsa: Akkor jól értem hogy a "kárpát-medence" definíciója a jéghatár a "pannon-síkság" körül az eddigi nagy jégkorszakok idején?

Ez alapján gyanús hogy nem sikerül a nagy térképet kihozni végeredménynek... mármint, így definíció alapján.

58 Krizsa 2015. március 20. 03:04

@Untermensch4: A Kárpát-medence, pont a történeti NYELVÉSZET szempontjából is a legfontosabb geográfiai objektum: ez volt a JÉGHATÁR. Az utolsó, i.u. 5-9oo éves népvándorláskát leszámítva, az összes eljegesedés-és felmelegedés szinpada volt. A gólyák és egyáb költözők is innen délre - és vissza. S az emberek is...

A KM-en belül a teljes (4 nagy) eljegesedéskor és a kisebbek idején is, ez volt Európa legészakibb területe, ahol folyamatosan fennmaradhatott az ember. A KM-ben ugyanis ilyenkor sem volt összefüggő hó- és jégtakaró, hanem maradt növényzet és bőséges vadállomány. Élhető nagyszerű barlangok is és a hőforrások ezrei.

A KM tehát (és már "közeledik" a tudományban is, hogy valszeg NEM Afrika)

nemcsak az emberi faj kialakulásának a bölcsője, hanem azóta is központi hely maradt az emberi populációk túlélésénél.

S akkor az eurázsiai ősnyelv kialakulásának is a "színpada" lehetett.

Ha "mások" eddig nem látják a KM központi szerepét, hát pont Te HIRDESSED. Hiszen most (minimum ezer éve biztosan) - vagy mindigis idefelé voltál? - pont ez a Te hazád.

57 Untermensch4 2015. március 19. 23:32

@blogen: Sztem nem érted a felvetést. Magyarokon kívül mások számára a "kárpát-medence egy önkényes absztrakció. Pannon síkságot és különböző hegységeket ismernek. Ezek különféle kombinációiból sokféle térképet lehet rajzolni. Nagy-magyarország ezek közül nem az egyetlen és nem is a legkézenfekvőbb.

Csak egy részletprobléma: nekünk "magától értetődő" hogy a hegyvonulatok gerince alapvető természetes határ. Ugyanígy "magától értetődő" a románoknak hogy a folyó az ami természetes határ hiszen a hegységeken gyalog át lehet menni életvitel-szerűen. Sejted már mire akarok kilyukadni?

56 blogen 2015. március 19. 22:03

@Untermensch4: "Az etnikai többség a kárpát-medencében akkor érvényes ha a "kárpát-medence" mint földrajzi fogalom létezik. Nem lehet hogy csak mi magyarok hívjuk ezt és így: kárpát-medence?"

Szerintem a dinnyét is csak mi hívjuk dinnyének, a többiek nyilván csak képzelik ezt az illuzórikus gömböt.

55 Untermensch4 2015. március 19. 14:44

@blogen: "a prenacionalista államról, mint a modernizmus totális csődje után egyedül üdvözítő restauráció lehetőségéről."

Meglepődnél ha kiderülne hogy mások meg a pre-akármi Nagy-szlovák, NagyRomán, Nagy-Akármilyen amik mind valaha egyszer elért történelmi kiterjedései vmilyen államszerű képződménynek? Az illetők esetleg felvetnék hogy ne az időben visszafelé hanem kronológiai sorrendben próbáljuk végig a modernizmus csődje után a fellelhető egyéb alternatív megoldásokat. Ehhez vajon mit szólnál? Az etnikai többség a kárpát-medencében akkor érvényes ha a "kárpát-medence" mint földrajzi fogalom létezik. Nem lehet hogy csak mi magyarok hívjuk ezt és így: kárpát-medence?

54 blogen 2015. március 19. 11:36

@Roland2: Európa mint geográfiai fogalomról beszélek, a mi európaiak vagyunk típusú önmeghatározásról, ami ténylegesen a mi keresztények vagyunk helyét váltotta fel a XX. század során.

Az meg, hogy súlyos olvasási nehézségeid vannak a te bajod, mert sokadjára írnám le, hogy az 1848 előtti Magyar királyságról írok, a prenacionalista államról, mint a modernizmus totális csődje után egyedül üdvözítő restauráció lehetőségéről.

ps. Etnikailag a magyarság még mindig többségben van a Kárpát-medencében, de ez lényegtelen. Az államnak polgárai és nem nemzetiségei vannak. Trianon előtt pedig nem létezett Nagy Magyarország, Nagy Magyarország utoljára Mátyás király idején létezett. A trianon előtti ország Magyarország, a "nagy" jelzőt a különféle igényekkel növel államterületre használjuk, mint például Nagy Románia, Nagy Albánia és nem az állam történelmi alapterületére. Ez Nagy Magyarország:

2.bp.blogspot.com/_m_WZOXR7SYs/TDYJrR1Iw...magyar+nagycimer.jpg

s27.postimg.org/jwi398kyr/greater.jpg

53 Untermensch4 2015. március 19. 08:10

@deakt: "Ne köszönj semmit, olvasd el figyelmesen végre a Szut-ot ahol világosan le van írva, hogy az elfogáskor használhat fegyvert !"

A szabály az szabály... www.youtube.com/watch?v=hqtehNX2HEE

52 Roland2 2015. március 19. 02:25

@blogen: " Az európaiság közös tudata is kialakult néhány év liberális propagandája után a kilencvenes évek elején." Mindenféle uniós és liberális lobbi ellenére még Nyugat-Európában is többen tekintik elsödlegesnek az etnikai, nemzeti hovatartozásukat, mint az "európaiságot", Közép-Európában még nagyobb ez az arány :www.origo.hu/nagyvilag/20030725nemzettudatban.html

Bár ez egy régi cikk, szerintem az arányok nem nagyon változhattak. Egyébként mit értünk egyáltalán "európaiságon" ? Ez egy mesterséges,nyugati liberálisok által kitalált fogalom, amely a szexuális kisebbségek és bevándorlók jogainak teljeskörű megvalósítását ( akár a többségi társadalom véleményével szembemenve is ), a szuverén nemzeti érzület csorbítását és a progresszívnek definiált , "önkiteljesítő" ( valójában polgárpukkasztó ) művészet támogatását vagy legalábbis elfogadását ( pl. Conchita Wurst vagy Milo Moiré ). Ez egy balliberális fogalom, amely pont az egykor Európára jellemző nemzeti és főleg keresztény tradicionális értékekkel megy szembe.

Mivel Európa egy földrajzi elnevezés, így én is európainak tartom magam, de máshogy nem. Talán inkább előbb lehetne beszélni "közép-európaiságról" vagy "kelet-európaiságról", mivel az itt élő népek sokat hatottak egymásra, hasonló a kulturális és történelmi fejlődésük és jelen helyzetükben is hasonló problémákkal szembesülnek. Csakhogy a nemzeti ébredés korától ez a viszonyrendszer is negatív töltetű lett, a mesterséges államalakulatok felbomlása után pedig a nemzeti-etnikai tudat lett a meghatározó.

Az is zavaros, hogy milyen antinacionalizmusról meg "nemzetek felett álló magyar államról" írsz ? Valamiféle Brit Birodalomhoz vagy brit identitásra gondolsz ? De a Brit Birodalom alapvetően az angol imperializmusból nőtt ki - és nyelve az angol - , a skót, velszi, ír elemei nyelvileg és kulturális-eszmei szinten ( részben ) elangolosodtak. Ha a magyar állam szupremációját támogatod a román, szlovák, szerb,ruszin,horvát ( autonóm ? ) nemzetek felett, az imperializmus, az imperializmus pedig a nacionalizmus célja lehet vagy a nacionalizmus az imperializmus eszközévé válhat. Ráadásul miért hívnák ezt a föderációs államot Magyarországnak, mikor a magyarság csak kisebbségben lenne benne ?

Én úgy gondolom, hogy minden népnek joga van a saját életterén államot alapítani, de úgy, hogy azzal nem kényszeríti - akaratuk ellenére- más etnikumok sokaságát a hatalma alá. Etnikai szempontból az 1941-es magyar határok voltak a legelfogadhatóbb megoldás, de már aligha lehetne azt újra létrehozni ( békés úton semmiképp ). Trianon előtti Nagy-Magyarországról álmodozni pedig nevetséges.

51 blogen 2015. március 18. 18:21

@Untermensch4: 2011 előtt, ha jól emlékszem az volt a törvényi helyzet, hogy ha beballagott a bevett kisebbségekhez tartozók valamelyike egy állami hivatalba és kérte volna, hogy az ügyintézése teljes folyamatát a saját anyanyelvén folytathassa le (mondjuk szlovák nyelvű igénylőlapok, vagy román nyelvű rendeletfordítások, stb.), akkor ezt biztosítani kellett volna számára. Most nem tudom mi a helyzet, ennek már nem néztem utána. Arról már nem az állam tehetett akkor, hogy ezt az elvi opciót a kisebbségek általában nem használták ki.

50 deakt 2015. március 18. 18:18

Arról meg, hogy hogyan érkeztünk Kárpátaljára, inkább Török Sándor : A szemtanú naplója című könyvéből kell idézni, de egy olyan oldalon, ahol Illés Béla könyvéből idéznek, ez nem várható el.

49 deakt 2015. március 18. 18:16

Nyelvügyben érdemes lenne elolvasni a törvényeket végre,

www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=4890

www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5255

valamint Apponyit is végre békén kellene hagyni :

www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5848

Nem véletlen, hogy a Szellem és erőszak című könyvben szereplő (cseh)szlovákokat Trefort neve sokkal jobban felidegesíti mint Apponyié.

48 deakt 2015. március 18. 18:10

@Fejes László (nyest.hu): Ne köszönj semmit, olvasd el figyelmesen végre a Szut-ot ahol világosan le van írva, hogy az elfogáskor használhat fegyvert !

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X