Az MTI hírében eredetileg „lubuskie vajdaság” szerepel, mely nyilván a lengyel Województwo lubuskie nemfordítása. Érdekesség, hogy a vajdaság nevét adó Lubusz [lubus] nem a vajdaság központja, még csak nem is a területén található – mi több, nem is Lengyelországbban, hanem Németországban, az Odera túlpartján. Történetileg azonban valóban ez a terület központja. Németül Lebusnak nevezik.

A lubuszi vajdaság műemlékvédelmi felügyelője szerint a kora középkori mesterséges sziget az egyetlen ilyen jellegű létesítmény, amelyet Lengyelországban tártak fel.

A tó felszínén és a víz alatt végzett kutatások szerint a sziget a víztároló sekélyebb részében épült és egy három méter széles fahíd kötötte össze a szárazfölddel. A régészek körülbelül 120 méterre a parttól egy nem egész kétezer négyzetméteres alapterületen tölgyből és fenyőből készített faváz maradványait találták: ezt a helybéliek valószínűleg a vízszint emelkedésével fokozatosan töltötték fel. A műszigeten több kerámiaedény maradványai és állatcsontok is előkerültek a kutatások során.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A lengyel PAP hírügynökség értesülései szerint a toruńi régészek a vajdaság területén található víztárolókban már több középkori létesítményt tártak fel. Két évvel ezelőtt a közeli Nieslysz-tóban a IX. század első felében épített híd maradványait találták: a közel 100 méter hosszú, négy méter széles átkelő a vallási célokra használt szigetre vezetett. A hidat a kutatók jelenleg az ország területén fennmaradtak közül a legrégebbi, ugyanakkor az egész szláv nyelvterületen a legjobb állapotban megőrzött átkelőként tartják számon.