-
Kincse Sz. Örs: @Sándorné Szatmári: két dolog ad irgalmatlan sok munkát nekünk úgy is, hogy a nyestnek jó ...2025. 02. 03, 12:13 Ál- és Tudomány
-
bm: @Szalakóta: Igen, ahogy ez a cikkben is említve van. Sajnos belekerült a cikkbe egy olyan ...2025. 02. 01, 08:09 A meg nem értett maki
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 40 @Sándorné Szatmári: 41 válaszomhoz kiegészítés ként: Az általános minősítést...2025. 01. 23, 09:51 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Nyilván el kell fogadjam a döntéseteket. Megjegyzem az alábbi kérdés, amit a neten olvasta...2025. 01. 21, 09:37 Ál- és Tudomány
-
szigetva: A „post-truth'' értelmetlen hozzászólásokat a továbbiakban is törölni fogjuk.2025. 01. 20, 11:57 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Van-e iránya a horgadásnak? Mit mondtak erről a görögök? Lehet-e három résztvevője egy párbeszédnek? Nagyra becsülte-e Szókratész a nyelvvel való foglalkozást? Lehet-e valami egyszerre helyes is, meg helytelen is?
G. Éva kérdése nagyon egyszerű, mégis messzire vezet:
Mi a szótő, milyen irányú a horgadás? Az hogy lehet, hogy ugyanaz a szó néha felfelé, néha lefelé „irányul”?
A horgad töve természetesen a horog (ami egyébként ismeretlen eredetű), és eredetileg nyilván úgy használták, mint azt, hogy ’félkör alakban meghajlik’.
Régi szövegekben nagyon gyakori igekötő nélkül, és a lehorgad is elég gyakori, a felhorgad szót viszont csak újabb szövegekben találtam meg. Ugyanakkor nyilván lefelé, felfelé, és bármilyen más irányban is lehet ’félkör alakban meghajlani’, ezzel semmi gondot nem látok (ahogy a hajlik ige is szinte bármilyen irányú határozóval vagy igekötővel összefér).
Viszont az a halvány érzésem, hogy a kérdésben rejlik valamiféle értékítélet (vagy értékítélet iránti igény) is. Mintha a kérdező a gyakoribb lehorgad mellett szokatlannak érezné a felhorgad igét (vagy fordítva), és mintha arra irányulna a kérdése, hogy melyik a „helyes” használat a kettő közül. Ha tévedek, és nem volt ilyen szándéka, én akkor is megragadom a lehetőséget, és ürügyül használom a kérdést arra, hogy egy pár szót szóljak a „helyes” használat fogalmáról.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Mindenkinek javaslom, ha van ideje, olvassa el Platónnak (i.e. 427–?) azt a híres párbeszédét, amelyet az egyik résztvevőről Kratülosz néven szoktak emlegetni. (Nehogy valaki megrójon, hogy párbeszédnek (dialógusnak) hívom, noha hárman beszélgetnek benne, egyszerűen ez a szokás!) Ebben a dialógusban többek közt arról van szó, hogy lehet-e egyáltalán egy kifejezést „helytelenül” használni. Kratülosz azt a nézetet vallja (tanárát, Hérakleitoszt követve), hogy a nevek isteni eredetűek, egy valaminek a jelölésére vannak „teremtve”, elszakíthatatlanul össze vannak kapcsolva azzal, amire utalnak. A másik diák, Hermogenész álláspontja viszont az, hogy a kifejezések használata pusztán konvención, emberek közti megállapodáson alapul, így ha néhány ember egy kifejezés másfajta használatban állapodik meg, mint mások, akkor ők is „helyesen” használják azt a kifejezést. A fordulatos beszélgetés nem éppen jó reklámja a nyelvészetnek: Szókratész kérdéseivel mindkét álláspontot alaposan próbára teszi, és a végén lesújtó véleményt fogalmaz meg a nyelvvel való foglalkozásról.
A mai nyelvészet nagyjából Kratülosz véleményét osztja, szerinte a nyelv konvenciók, szokások rendszere. Ha elég sokan használják a felhorgad szót, akkor ez szokásnak mondható, és nem minősíthető „helytelennek”. Ugyanakkor van hagyománya John Locke (1632–1704) tanításának is, aki szerint a kifejezések használata azon múlik, hogy milyen képzetek társulnak hozzájuk. Ha a kérdezőben a horgad tőhöz a ’lefelé hajlik’ képzete társul (például azért, mert korábban csak a lehorgad szóban hallotta használni), akkor az ő számára „helytelen” a felhorgad használata. Ha ezt az álláspontot foglaljuk el, akkor viszont a „helyesség” szubjektív fogalom: ami G. Évának „helytelen”, az másoknak simán lehet „helyes”.
Lehet, hogy Kratülosz és Locke nézeteit ötvözni is lehet valahogy. Például mondhatjuk azt, hogy ha elég sok egyén számára a horgad tőhöz egyféle képzet társul (például a ’lehajlik’ képzete), akkor az ő körükben ezt szokásnak tekinthetjük, és akkor az ő csoportjukban „helytelen” a többi használat. De még ebben az esetben is csak a beszélők egyes csoportjaira vonatkozóan tehetünk ilyen állításokat – nincs értelme olyasmit állítani, hogy úgy általában, a magyar nyelvben „helyes”-e valamelyik használat.