„Az anyanyelv meghalhat a torokban, de nem halhat meg a szívben” – fogalmaz egy ausztrál bennszülött, akinek – mióta a bátyja meghalt 3 évvel ezelőtt – beszélgetőtárs híján nem volt alkalma használni az anyanyelvét. Vajon milyen érzés lehet, ha az embernek nem marad senkije, akivel a saját nyelvén beszélhet?

A nyelvészek megkísérlik katalogizálni az összes veszélyeztetett nyelvet
(Forrás: Fonis / sxc.hu)

A nyelvpusztulás megakadályozása, illetve lassítása érdekében gyűlik össze november 12-e és 14-e között 50 tudós az Utah Egyetemen. Ez lesz az első, kifejezetten a veszélyeztetett és kihalás szélén álló nyelvek szakértői számára szervezett nemzetközi konferencia – hívja fel a figyelmet a Science Daily című amerikai lap.

„Egy nyelv nem pusztán szavakból és nyelvtanból áll. Inkább jelent egyfajta történelmi hálót, amely összeköti mindazokat, akik beszélik, mindazt, amit a közösség tagjai valaha is tettek, és az egész tudást, amit az idők folyamán összegyűjtöttek” – vallja Anthony Aristar, a Michigani Egyetem egyik nyelvészprofesszora, aki egy lesz a konferenciára meghívott tudósok közül. „Amikor egy nyelv kihal, az ugyanolyan, mint amikor egy állat- vagy növényfaj tűnik el örökre. Ilyenkor az életnek egy egész hálózatát veszítjük el.”

A konferencia csak az első lépés a veszélyeztetett nyelvek megóvása érdekében. A nyelvészek egy nagyobb projekt keretében azon fáradoznak, hogy a veszélyeztetett nyelveket szisztematikusan katalogizálják, az így szerzett információkat az interneten is elérhetővé tegyék, valamint a veszélyeztetett nyelvek és kultúrák fennmaradását anyagilag is támogassák.

„Amíg egy nyelv életben van, mindaddig van esély arra, hogy megmentsük azt az utókornak. Ha nem dolgozunk ezen, előfordulhat, hogy eljön az idő, amikor mindenünk csak a nagyobb nyelvek – az angol, a spanyol, a kínai és az arab – kultúráját fogja visszatükrözni” – figyelmeztet Aristar.