nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Magyar, szocialista, eszperantó!

A Rákosi-korszak az eszperantó nyelv és mozgalom életében is egyfajta cezúrát jelentett: 1950-ben a hazai eszperantó mozgalom átmenetileg kénytelen volt beszüntetni tevékenységét. Az 1956 utáni szocialista Magyarország és a megújult eszperantó mozgalom építésének kordokumentumaként pedig rendelkezésünkre áll Baghy Gyula immáron klasszikusnak számító tankönyve.

Horváth Krisztián | 2015. augusztus 19.
|  

Baghy Gyula (1891-1967) nevével már számos alkalommal találkozhattunk a magyarországi eszperantó nyelvkönyvek történetét feldolgozó sorozatunkban. Az eszperantó irodalom és mozgalmi élet terén végzett sokoldalú munkássága mellett sorozatunkban arról is beszámoltunk, hogy a két világháború közt és 1945-t követően Baghy Gyula tankönyvíróként is maradandót alkotott az eszperantó történetében. Arról is olvashattunk, hogy a Rákosi-korszak fénykorában (legsötétebb éveiben) a Magyar Országos Eszperantó Egyesület (MOEE) kénytelen kimondani feloszlását – a néhány évvel későbbi, immáron sokadik újrakezdés élén pedig ismét ott találjuk Baghy Gyulát.

Folyamatos múlt

Az eszperantó Rákosit követő hazai újjászületéséhez minden bizonnyal hozzájárult az az esemény is, melyről a szerző tankönyvének már előszavában beszámol (ill. később, a 31. leckében is felbukkan a hír):

„1954 novemberében Montevideóban az UNESCO teljes ülése az eszperantó híveinek a világ minden részéről gyűjtött, 16 millió aláírással ellátott kérvénye alapján határozati javaslatot fogadott el, amely elismeri e nyelv gyakorlati értékét, támogatja annak célkitűzéseit, tanítását az iskolákban is javasolja, mert a kulturális kapcsolatok és békeépítés kitűnő eszközének tartja.” (4. oldal)

Ezen túlmenően, igazodva az 1956 utáni hazai (és nemzetközi) viszonyok adta lehetőségekhez, az előszóban a szerző az alábbi megjegyzést is teszi:

„Külön jelentősége van annak, hogy az eszperantót mint nyelvi eszközt a népi demokráciák eszperantó mozgalmai felhasználják nem csupán kulturális kapcsolatok létesítésére, hanem ezenfelül a béke ügyéért folytatott gyakorlati harcban és a szocialista építésben is.” (uo.)

Magyar, szocialista, eszperantó!
Forrás: Wikimedia Commons / Madboy74

Az eszperantó mozgalom hazai újjáéledése 1955 körül veszi kezdetét: ekkoriban jön létre a MOEE utódaként a több néven is előforduló Országos Eszperantó Tanács (1960-tól: Magyar Eszperantó Szövetség), élén pedig 1955-1965 között elnökként ott látjuk Baghy Gyulát. Baghy az újjáéledt eszperantó mozgalom támogatására egy korszakalkotó nyelvkönyvet is ír. Eszperantó nyelvkönyv című, a bevezető leckével együtt összesen 33 leckéből álló tankönyve a mai napig ismert és használt forrásmű és tankönyv eszperantisták körében: az alábbiakban az 1968-ig több kiadást is megélt könyv 1959-es kiadásából idézünk (mely nem mellesleg Zamenhof születésének 100. évfordulójának évében és egyúttal a Varsóban megrendezett 44. Eszperantó Világkongresszus évében jelent meg).

Ha még mindig a kötet előszavát (és később 31. leckéjét) olvasgatjuk, az is kiderül belőle, hogy azt Baghy 1957-ben írhatta: ő ugyanis még csupán 42 Eszperantó Világkongresszust említ (a 43. kongresszust 1958-ban Mainzban rendezték).

Eszperantó és szocializmus

A tankönyv bevezetőjében is egyértelműen megfogalmazott békeharc és a szocializmus építése számtalan alkalommal visszaköszön a tankönyv szövegeiben, feladataiban. Még a bevezető leckében olvasható az alábbi, eszperantó nyelvű szöveg:

„Magyarország, a Magyar Népi Demokratikus Köztársaság [Magyar Népköztársaság] a mi igazi hazánk, és a magyar nyelv a mi nemzeti nyelvünk. [...] Az eszperantó, a modern gyakorlati latin békés megoldásként, a kultúra eszközeként szolgál minden jóakaratú értelmes ember számára. Használjuk nemes célokra: a szocializmus építésére és a világbékéért.” (9. oldal)

Az Erzsébet híd, mely a szocialista Magyarország építésének későbbi fázisában született újjá
Az Erzsébet híd, mely a szocialista Magyarország építésének későbbi fázisában született újjá
(Forrás: H. K.)

A negyedik lecke olvasmányából rögtön megtudjuk, hogy új, elvtársi világ épül Magyarországon: a lecke két főhőse, Erzsi és Rózsi a városi tanácsnál és a szakszervezeti tanácsnál dolgoznak, ahogy az ezt követő leckék fordítási feladataiban szereplő levelek címzései is XY elvtársaknak szólnak.

A tankönyv 15. leckéje igazi csemege: a tanfolyam résztvevői gyárlátogatást tesznek. Ennek során a tanulók, miközben egyebek közt megtanulják a tő- és sorszámneveket, az időpont kifejezését eszperantó nyelven, olyan alapszavakat is elsajátítanak, mint laborestro ’munkavezető’, frezi ’marni (géppel’), torni ’esztergálni’ vagy éppen popolintereso ’népérdek’.

Ha már a számok gyakorlásáról van szó, a 16. leckében a magyar történelem sorsfordító dátumait is gyakorolhatjuk eszperantóul: 1222. (Aranybulla), 1514. (Dózsa-féle parasztfelkelés), 1848. (forradalom és szabadságharc) és 1919. (Tanácsköztársaság). A 17. leckében a kiemelkedően fontos történelmi eseményeket ismertető kurzus tovább folytatódik: a fordítási gyakorlatok között pl. ezt olvashatjuk:

„Máricus 15-e nemzeti ünnep. Nemzetünk legnagyobb ünnepe: ápr. 4, a felszabadulás ünnepe.” (83. oldal)

A Szabadság téren álló szovjet emlékmű
A Szabadság téren álló szovjet emlékmű
(Forrás: H. K.)

A tankönyv az új világ ismertetése során egyértelműen a Szovjetunió mögé pozicionálja országunkat. A tankönyv 19. leckéjében ezt olvashatjuk:

„A Szovjetunió felülmúlja országunkat a szocializmus építésében.” (89. oldal)

Persze idehaza is sok dolog épül a szocializmus alatt, ahogy ez hamarosan ki is derül a tankönyvből.

Épül az ország

A 22. és azt követő néhány leckében külföldi eszperantisták érkeznek Budapestre; nagy részük a keleti blokkból: Prokov Bulgáriából, Volanski elvtársék Lengyelországból, Budenko Csehszlovákiából, de az igazi nemzetköziség bizonyítékaként hazánkba látogat Dubois kisasszony is Franciaországból, ill. Henk van Ingen és felesége Hollandiából. A további leckékben e holland eszperantisták szemével pillanthatunk bele Magyarország életébe 1959-ben.

1959-ben a hazánkba látogató eszperantisták még láthatták a Nemzeti Színház épületét a Blahán
1959-ben a hazánkba látogató eszperantisták még láthatták a Nemzeti Színház épületét a Blahán
(Forrás: Wikimedia Commons)

Még rögtön a 22. leckében kiderül, hogy a Blaha Lujza téren áll még a később (1965-ben) lebontott Nemzeti Színház. A 25. leckében pedig azt is megtudjuk, hogy miután Budapest ostroma alatt a város hídjait „a német fasiszták felrobbantották”, az azt követő bő évtizedben közülük többet már újjáépített az új Magyarország, bár az Erzsébet híd felépítése még várat magára (átadására csak 1964-ben került sor).

Hőseink meglátogatják a Szabadság teret is, ahol megcsodálhatják a szovjet hősi emlékművet. Az új rendre utal a parlament tetején a vörös csillag, ill. a Felszabadulási emlékmű (a Szabadság-szobor) a Gellért-hegyen.

Az úttörővasút nyomvonalán
Az úttörővasút nyomvonalán
(Forrás: Wikimedia Commons / Kispados)

Kis-, úttörő- vagy gyermekvasút építése mindenkor hálás feladat az ország élén álló bölcs vezető számára, mert amellett, hogy a kortársak dalban fejezik ki hálájukat, a létesítményt a boldog és hálás utókor is szívesen használja. Ennek példáját láthatjuk a tankönyv 27. leckéjében, amikor külföldi eszperantistáink megcsodálják az úttörővasutat. Végezetül a 32. leckében betekintést nyerünk a hazai termelőszövetkezetek életébe. Túlzás és durva egyszerűsítés lenne azonban a szocialista Magyarország eszperantó tankönyvi propagandájaként értelmezni Baghy Gyula tankönyvét.

Vissza a gyökerekhez

Baghy a szocialista tematika kötelező elemei mellett a tankönyv 200 oldalán rendelkezésre álló keretei mellett maximálisan törekszik arra, hogy az eszperantó saját szellemiségét is bemutassa, a kezdetektől egészen 1959-ig. Ennek keretében egyrészt visszanyúl saját korábbi (Önoktató eszperantó nyelvmester, 1928 és 1945; La verda koro (A zöld szív – több kiadás) tankönyveihez, melyekből olvasmányokat, szövegeket, részben átdolgozott idézeteket is közöl.

A tankönyv 11. leckéje – a téma és a kép Baghy korábbi, 1928-as tankönyvében is felbukkant
A tankönyv 11. leckéje – a téma és a kép Baghy korábbi, 1928-as tankönyvében is felbukkant

A kötetet lapozva olvashatunk azonban számos eszperantó nyelvű prózai alkotást és verset is: Kalocsay Kálmán, Baghy Gyula, Zamenhof, Szilágyi Ferenc, Edmond Privat, William Auld és más eszperantista szerzők eredeti eszperantó nyelvű műveivel vagy fordításaival is megismerkedhetünk. A tankönyv olvasmányai szólnak az eszperantó történetéről, a mozgalmi életről is, a kötet igazi zárásaként pedig a szerző, talán az eszperantó nemzetközisége, a szocialista nemzetköziség és a magyar nemzeti jelleg közti egyensúlyra való törekvés jegyében közli az eszperantó himnusz, az Internacionálé és a magyar himnusz szövegét is (utóbbi kettőt Kalocsay Kálmán fordításában).

Forrás

Baghy Gyula: Eszperantó nyelvkönyv. Tankönyvkiadó, Budapest, 1959

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X