-
ganajtúrós bukta: @Sándorné Szatmári: Itt tudsz blogot indítani: blog.hu Azt hiszem ha jól megy fizetnek is ...2024. 11. 04, 11:35 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Neked csak az kell, hogy ideöntsd a mantráidat. Idézel egy mondatot, a...2024. 11. 02, 21:51 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: Kiegészítés: Nem értettem félre amit írtál, csak a "valamilyen szinten konstruktív" beszél...2024. 11. 02, 21:48 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: 280 Ezt írod.. "amikor mi "vitázunk" (=beszélgetünk) az legalább vezet ...2024. 11. 02, 21:43 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
ganajtúrós bukta: Mondjuk az ilyen vitákat én sem értettem.. Még amikor mi "vitázunk" (=beszélgetünk) az leg...2024. 10. 31, 16:26 Hat tévhit a magyar nyelvről
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
1918-1920 körül vörösök és fehérek ölik egymást a távoli Szibériában, javában zajlik a Szovjet-Oroszország elleni intervenció. Ilyen körülmények közt eltérő anyanyelvű, bőrszínű, vallású és politikai nézetű emberek keresik egymással a megértés nyelvét hadifogolytáboron belül és kívül, mígnem egyszer csak felbukkan közvetítőként a remény nyelve, a „zöld” nyelv: az eszperantó.
Az eszperantó tankönyvek magyarországi történetével foglalkozó sorozatunk korábbi részeiben már találkozhattunk Baghy Gyulával (1891-1967), akinek neve az eszperantó történetében amúgy is megkerülhetetlen.
Apja színész, anyja színházi súgó, így nem meglepő, hogy Baghy maga is már az első világháborút megelőzően a színjátszás felé fordul. Az eszperantóval 1911-ben ismerkedik meg. Az első világháborúban orosz fogságba esik; számos szibériai hadifogolytábort megjár, ahol eszperantó tanfolyamokat tart és színdarabokat is rendez.
A költőként és műfordítóként is alkotó Baghy szibériai élményeiről később regényeket is ír eszperantó nyelven, a két világháború közti időszakban pedig aktívan részt vesz a hazai és a nemzetközi eszperantó mozgalmi életben.
A tanregény
Már a húszas években jelentkezik saját eszperantó tankönyvvel is, ezt követően pedig mint a Cseh-módszert használó oktató sikeres tanfolyamokat tart egyebek mellett Észtországban, Lettországban, Hollandiában és Franciaországban is.
Mivel a színházi élet nem idegen Baghytól, színészi tapasztalatait remekül kamatoztathatja a tanártól nagy színészi képességeket igénylő Cseh-módszer tanítása során. A módszer továbbgondolásaként viszont 1937-ben újabb saját nyelvkönyvvel áll elő.
La verda koro (A zöld szív) című tankönyve voltaképpen tanregény. Feldolgozására tanfolyami keretek között vagy akár egyénileg is sor kerülhet. A Cseh-módszert követi abban, hogy eredeti változatában csak eszperantó nyelven íródott, a tanfolyamvezető számára viszont az eredeti Cseh-módszerhez képest lényegesen kedvezőbb helyzetet teremt: az oktatótól nem követel meg színészi talentumot, „csak” jó eszperantó nyelvtudást.
Miután több országban használták a maga korában igen népszerű, 1937-1982 közt számos kiadást megért kötetet, felmerült az igény, hogy nemzeti nyelveken is meg kéne adni a szószedetet és a nyelvtani magyarázatokat. A magyar változathoz írt útmutatóban Baghy így jellemzi a tanregényt:
„A ’La Verda Koro’ 940 szógyököt tartalmaz. Fejezetei, nyelvtani részei, stílusa fokozatosan bővül és kifejezési formáiban fejezetről fejezetre gazdagodik.” (91. oldal)
Az eredeti, csak eszperantó nyelvű változatban Baghy a kötettel kapcsolatban azt írja, hogy azt a kezdő tanfolyamot már sikerrel elvégzett tanulóknak (tehát nem abszolút kezdőknek!) szánta, akik így a kötet segítségével a már tanult szókincset és nyelvtant ismételhetik át. Az pedig, hogy regény formájában íródott a könyv, azért érdekes, mert egyrészt a szerző véleménye szerint az összefüggő történet jobban leköti a figyelmet, másrészt olyan regény ez, melyben a kezdő nyelvtanuló elvben nem talál ismeretlen szavakat. Olvasása így nem okoz frusztrációt a tanulóban: olyan regényt olvas, melyhez nem kell állandóan szótáraznia.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Valahol Szibériában
A 104 oldalas tanregény 11 fejezetből áll, ehhez csatlakozik az eredeti eszperantó kiadásban a leckékre (fejezetekre) bontott szószedet és a nyelvtani magyarázat, valamint egy külön részben (Kalocsay Kálmán tollából) egy rövid mondattani összefoglaló. Ahogy láttuk, a kötet ismertsége és elterjedtsége miatt számos országban felmerült annak igénye, hogy a szószedet és a nyelvtan nemzeti nyelven is szerepeljen a kötetben: így lett ez a magyar nyelvű változatban is.
Ahogy Baghy eszperantóul írt regényei – Viktimoj (Áldozatok), Sur sanga tero (Véres földön) –, e tanregénye is saját első világháborús, hadifogolytáborokban megélt tapasztalatain alapul. A helyszínek és a szereplők is valóságosak: az orosz Távol-Keleten 1918-1920 körül játszódó történetben különböző nemzetiségű hadifoglyok és a helyi lakosok interakciójában természetesen az eszperantó játszik főszerepet. A regény két fő helyszíne Nikolszk-Usszurijszkij (ma Usszurijszk) és Vlagyivosztok.
Baghy alteregójaként jelenik meg a történetben Paŭlo Nadai, a magyar származású hadifogoly, aki eszperantót oktat fogolytársainak és a helybeli lakosoknak is. Nemzetiségek kavalkádját látjuk felvonulni a regény oldalain: eszperantóul tanul itt orosz, cseh, szlovák, lengyel, lett, román, német, kínai, japán és magyar... Az egyetlen összekötő nyelv pedig e sokszínűségben Zamenhof nyelve.
Pátosz és egyéb érdekességek
Mindamellett, hogy a tanregény oldalain bepillanthatunk az 1918-1920 közti orosz Távol-Kelet lakóinak és hadifoglyainak életébe, az igazi főszereplő a kötetben az eszperantó és szellemisége. A remény zöld nyelve köti össze a szereplőket és hidalja át köztük a kulturális és nyelvi különbségeket. Arra a kérdésre, hogy mi is a kultúra, a szerző nem kevés pátosszal így fogalmazza meg válaszát:
„A kultúra az emberi megértés. Én szeretem és tanulom az eszperantót. Ez az emberi megértés: kultúra. [...] A modern ember szereti a kultúrát és eszperantóul tanul, az ’emberi megértést’ tanulja.” (6. oldal)
Kicsivel később, hasonlóan emelkedett stílusban az alábbiakat is írja szerzőnk:
„Az eszperantó nem csupán nyelv, hanem kulcs az emberi szívhez és a szív az ember jó és fontos része.” (17. oldal)
A művet végigkísérő pátosz mellett azonban kiváló alkalmunk nyílik arra, hogy belássunk a távol-keleti eszperantó mozgalmi életbe is 1918-1920-ban. Az is nyilvánvaló, hogy Baghy számára az itt szerzett élmények olyan meghatározóak, hogy tankönyveiben (és más írásaiban) évtizedekkel később is utal rájuk.
(Forrás: Wikimedia Commons / Sergei Mikhailovich Prokudin-Gorskii Collection (Library of Congress))
Sorozatunk egy korábbi részében már utaltunk rá, hogy a tanregényben megjelenik egy eszperantista japán katonatiszt, bizonyos Oba hajóskapitány és feltűnik Vonago úr is, a vlagyivosztoki eszperantisták vezetője. Baghy 1928-ban megjelent Önoktató eszperantó nyelvmester című kötetében az egyik olvasmány forrásaként is felbukkan Oba kapitány (s az általa elmesélt történet Baghy 1959-es Eszperantó tankönyvében is visszaköszön). Ehhez képest Vonago úr Vlagyivosztokban olyan szép összefoglalót ad Zamenhof életéről, hogy azt Baghy szó szerint idézi későbbi, 1959-es tankönyvében is (ott a 24. leckében).
A vlagyivosztoki eszperantisták könyvtárában újabb meglepetések várnak: Baghy Gyula saját magát is név szerint megemlíti tanregényében.
„Eszperantó könyvek is vannak, de ezek kézről kézre járnak. Baghy Gyula első eredeti műve, a »Li kaj Ŝi« már teljesen bepiszkolódott, a lapok kijárnak belőle. A német eszperantistáknak jó szótáraik és tankönyveik vannak. A magyarok, akik nem tudnak németül, azt a szótárat használják, melyet a fenti szerző állított össze és kézzel írt le számukra. Két példányban létezik.” (41. oldal)
A kis írás a hadifoglyok tengeri úton történő repatriálásával zárul. Baghy pedig 1937-ben annak reményében adja ki tanregényét, hogy az eszperantó talán ismét segít a vészterhes nemzetközi helyzetben a népek közti jobb megértésben.
Források
Baghy Gyula: Önoktató eszperantó nyelvmester. A Magyar Országos Eszperantó Egyesület kiadása. Budapest, 1928
Baghy Gyula: Eszperantó nyelvkönyv. Tanfolyamok és magántanulók számára. Tankönyvkiadó, Budapest, 1959
Julio Baghy: La verda koro. Facila romaneto por komencantoj. Hungara Esperanto-Asocio, Budapest, 1982
Bujdosó Iván: Az eszperantó mint tervezett nyelv oktatása. PhD értekezés