-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Gondban lehetünk, ha külföldi ismerősünknek írásban kell elmagyarázni, hogyan is ejtik pontosan nevünket, lakóhelyünk nevét, vagy éppen annak az ételnek a nevét, amelyet legutóbbi látogatásakor nálunk evett. Szerencsére a nyelvészek erre is találtak megoldást.
A világ nyelveiben rengeteg hang fordul elő, de egy-egy nyelv ezeknek mindig csak töredékét használja. Ennek következtében akkor sem lenne szükség annyi betűre, mint ahány hang lehetséges, ha minden nyelv helyesírásában következetesen egy betű jelölne egy hangot: ugyanaz a betű nyugodtan jelölhet más hangot egy másik nyelv helyesírásában. Arról nem is szólva, hogy minden nyelv többféle hangot használ, mint ahány szóalakokat különböztet meg. A magyarban például van egy [n]-szerű hang, amely csak [k] és [g] előtt fordul elő – itt viszont sosem áll „rendes” [n]: éppen ezért az n betű mindkettőt jelölheti, nincs szükség a megkülönböztetésre. Ha viszont különböző nyelveket vagy nyelvváltozatokat hasonlítunk össze, vagy többel dolgozunk egyszerre, esetleg éppen a pontos hangzás jelölésére van szükség, az ismert ábécék szűknek bizonyulnak.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Természetesen a feladat nem lehetetlen, hiszen az ábécéket sokféleképpen lehet bővíteni, lehet betűkombinációkat használni, mellékjeleket bevezetni, sőt, új betűformákat is ki lehet találni. A nyelvészek, pontosabban a hangokkal foglalkozó fonetikusok nem voltak restek, és kidolgoztak ilyen rendszereket – és ebből megint baj lett, hiszen mindenki más rendszert használt. Számunkra azonban az a fontos, hogy végül az egyik rendszer mégis széles körben elterjedt a világon. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy mindenki ezt használja, de minden magát komolyan vevő nyelvész ismeri – sőt, akik fogtak már valamire való angol szótárat a kezükben, azok is bizonyára találkoztak vele. Ez a nemzetközi fonetikai ábécé, melyet ma angol rövidítésének köszönhetően főként IPA-ként emlegetnek. (Régebben a francia rövidítés, az APhI volt a gyakoribb.)
(Forrás: Wikimedia Commons / IPA, Ladefoged & Maddieson, Kwamikagami )
Ha ezzel a rendszerrel szeretnénk leírni szeretett lapunk becenevét, erre jutunk: [ɲɛʃt]. Ma már elvileg minden otthoni számítógépen, melyet rendszeresen frissítenek, el lehet olvasni ezt a feliratot, mert ezeknek a jeleknek már szabványos kódjuk van, és szerepelnek a legelterjedtebb betűkészletekben is. Továbbra is gond azonban, hogy miként gépeljük be őket. Egy-egy nyelvhez betűkészletéhez el lehet készíteni a megfelelő billentyűzetkiosztást, de mivel a fonetikai ábécé a szokásosnál jóval több jelet tartalmaz, ebben az esetben rendkívül bonyolult feladatról van szó.
Ennek köszönhető, hogy a megoldást általában nem is a hagyományos billentyűzetekben keresik, hanem egyéb megoldásokban keresik. Egyes megoldásoknál a fentihez hasonló táblázatban kell a jelekre kattintgatni, míg össze nem áll a megfelelő jelsor – ezt aztán át lehet másolni a megfelelő dokumentumba. Ez azonban nem éppen a legmegfelelőbb megoldás, ha például cikket írunk, és hol a helyesíráshoz kapcsolódó betűket, hol a fonetikai jeleket használjuk. Az i2Spi:k azonban jópofa kombinált megoldást nyújt. A működése kissé a mobiltelefonokon való szövegírásra emlékeztet: egy billentyű lenyomásakor egy betű jelenik meg, de lehetőségünk van ezt egy másik betűre cserélni: igaz, nem ugyanazon billentyű gyors nyomkodásával, hanem a fel-le nyilakkal és az enterrel.
A megoldás előnye, hogy amikor nem a fonetikus átírást gépeljük, ugyanúgy gépelhetünk, mint egyébként. Bár a képen (kissé a Primo-ra emlékeztető) angol billentyűzet látszik, bármelyik, a gépünkön beállított billentyűzettel gépelhetünk. Ha valaki mégis valamiért éppen a nyomkodós módszert részesíti előnyben, vagy nagyon különleges jelre vágyik, még mindig nyomogathat.
A szolgáltatás nem csupán a gépelést teszi lehetővé: a beírt szöveget a vágólapra helyezhetjük, Word-formátumban el is menthetjük, megnézhetjük html-ben, posztolhatjuk a Facebookra vagy a Twitterre, vagy kereshetünk vele különböző szolgáltatásokon.
Ezek után már csak egy dolgunk van: megtanulni az IPA-t, mert lehet, hogy már holnap találunk egy IPÁ-val írt üzenetet postafiókunkban vagy Facebook-falunkon!
.