A „határokon átívelő” jelző kissé elkoptatottá vált ugyan az utóbbi években, mégis ez jellemzi legjobban – és ezúttal szó szerint – a hétvégi sínbuszfesztivált. Szegeden? Szabadkán? Mindkét városban és egyikben sem, mert legfőképp útban a kettő között zajlott a II. Kultúrcsempész Sínbuszfesztivál nevet viselő rendezvénysorozat.

Aki ugyanis október 9-én, pénteken és október 10-én, szombaton vonatra (vagy ahogy az utazóközönség hívja, sínbuszra) szállt Szegedről Szabadkára és vissza, kissé talán szokatlan kompániával zötyöghetett át Magyarországról Szerbiába. Az „ezüstnyíl” és „szürke villám” beceneveken is ismert sínbuszon ezúttal ugyanis válogatott művésztársaság kelt át a határon – és hogy addig se unatkozzanak a kedves utasok, szerbül és magyarul olvastak fel nekik írásaikból. A vagy hússzal robogó csöpp vonaton hangosbemondóra is szükség volt ahhoz, hogy hallani lehessen a felolvasót – de a hangulat azt igazolta, megérte jegyet váltaniuk a kíváncsiaknak.

A pénteki járaton Balázs Attila, Garaczi László vagy Győrffy Ákos szövegeiből hallgathatott meg néhányat a magyarul értő, szerbül pedig Srđan Srđić és Igor Majević adott irodalmi ízelítőt. Szombaton sem hagyták nyugodtan szunyókálni a vonatozókat: a Kossuth-díjas Tolnai Ottón kívül Végel László is felolvasott, de a szerb Ana Ristović és Jasmina Topić írásaival is megismerkedhetett a gyanútlan utastársaság.

A program azért nem csak szövegből állt – talán Szeged és Szabadka kapcsolata is összetettebb annál, semhogy csupán egy művészeti ágra szorítkozzon a kultúrcsempészet. A vasútállomási performansztól az építészeti sétán át a jazzkoncertig, a kiállítástól a rockzenén keresztül a színházig kóstolgathatta a vállalkozó szellemű kiránduló, hogy mi a közös és mi a más a két város, közeg, kulturális központ művészetében és hangulatában.

Az ötletgazda Kollár Árpád és Orcsik Roland igencsak testközelből ismerheti az átjárást országok és kultúrák között – mindketten vajdasági származású, Szegeden élő alkotók ugyanis.

A sínbusznál pedig aligha lehetne jobb szimbólumát találni a két város közti kapcsolatnak és átjárhatóságnak. Ha felülünk rá, egy kicsit találkozik a MÁV és a Železnice Srbije, a miénk és a tiétek, a Dobar dan! és a Jó napot! – az „itt“ és az „ott“.