Ötödik részéhez érkezett a nyest.hu autizmusról szóló, szemléletformáló cikksorozata. Az eddigiek során igyekeztünk definiálni az autizmust, illetve megmutatni, miben különbözik minden más fogyatékossági ágtól, részképesség-zavartól. Az emberek többsége magatartásbeli furcsaságokon, olykor extremitásokon keresztül találkozik az autizmussal. Ahhoz, hogy el tudjuk fogadni autista embertársaink viselkedésének szokatlan vonásait, fontos megértenünk az ezek mögött húzódó okokat, azt, hogy miben különbözik az autizmussal élő ember kognitív fejlődése neurotipikus társaiétól, és hogy ez milyen gyökeresen más kognitív stílushoz vezet. Úgy véljük, előremutatóbb, ha az autizmusról nem kizárólag fogyatékosságként, hanem az egyén gondolkodásmódját és viselkedését átható kultúraként beszélünk, a spektrumon kívül és belül lévők együttélését pedig különböző kultúrák kölcsönhatásaként fogjuk fel. A sorozat előző részében részletesebben foglalkoztunk az azzal, milyen problémákhoz vezet az autizmus kultúrájának eltérő időfogalma, ennek kapcsán kicsit elgondolkodtunk arról is, mi, neurotipikusok mihez tudunk kezdeni az idővel.

Az alábbiakban – felidézve és kiegészítve a korábban leírtakat – sorra veszünk még néhány olyan kognitív jellegzetességet, melyek az autizmus kultúrájának szerves részei, és amelyek szintén megnehezítik az autisták számára a hétköznapi életben való boldogulást, ily módon a legtöbbször tapasztalható viselkedési problémák fő kiváltó okai.

Vegyük át még egyszer!

Korábban írtunk már arról, hogy az autizmussal együtt járó legalapvetőbb kognitív eltérés, amely lényegében az összes nehézség mögött meghúzódik, hogy alapjaiban sérül a jelentésadás képessége, vagyis az, hogy az érzékszerveink által közvetített benyomásokhoz gondolati tartalmakat társítsunk, illetve meglássuk az ezek között meglévő összefüggéseket.

Ez nemcsak olyan tanult szociális jelenségekre igaz, mint pl. a taps (ha összeütjük a tenyerünket, azzal azt fejezzük ki, hogy tetszik, amit látunk, hallunk), vagy az, hogy a piros szín általában tiltást fejez ki, hanem olyan ösztönös dolgokra is, mint az arckifejezések értelmezése.

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
(Forrás: Pixabay)

Az átlagosan fejlődő gyermek nagyon hamar megtanulja, hogy a lefelé görbülő száj, a bömbölés, alkalmanként a szemekből folyó könny szomorúságot jelez – nem telik el sok idő, amíg mindezt már képes részben vagy egészen tudatosan is alkalmazni (ld. hiszti). Ezzel szemben egy autista személynek még felnőtt korban is nehézséget jelenthet megérteni, hogy mit jelentenek a fenti jelenségek, sokszor megragad a felületes látványnál, ami, ha leválasztjuk a mögöttes gondolati tartalomról (valakinek valami baja van), sokszor bizony komikus, de legalábbis furcsa.

Nyitva a szája, hangos, és víz folyik a szeméből
(Forrás: Pixabay)

Ez az eltérés „visszafelé” is megmutatkozik: az esetlegesen autizmusra utaló egyik legkorábbi gyanús jel lehet a mimika már csecsemőkorban megmutatkozó eltérése, ami sokszor már jóval a beszéd és a szociális készségek kifejlődése előtt megfigyelhető – hangsúlyozzuk: a szakértő szem számára.

A jelentésadás képességének sérülése aztán egyéb eltérésekben is megmutatkozik. Komoly nehézségekbe ütközik az absztrahálás folyamata, vagyis az, hogy egyedi jelenségek alapján elvont következtetéseket vonjunk le, ebből adódik az az autistáknál általánosságban megfigyelhető kognitív jellegzetesség, hogy nem fogalmakban, hanem képekben gondolkodnak. Tehát míg mi pl. az általunk látott székek vagy macskák alapján meg tudjuk alkotni a szék vagy a macska elvont, egyéni jellegzetességektől mentes fogalmát, addig könnyen lehet, hogy egy autista számára a ’szék’ vagy a ’macska’ szó hallatán képek százai jelennek meg, akár aprólékos részletességgel, mégis, ha megkérnénk, hogy rajzoljon egy széket vagy macskát, nem boldogulna a feladattal további instrukciók nélkül.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Végletesen konkrét gondolkodás, könnyen elterelődő figyelem

A fentiekből adódóan az autizmus kultúrájára – a jelenségek és a szavak szintjén egyaránt – a végletesen konkrét gondolkodás jellemző. Egyfelől a spektrumon lévők sokszor képtelenek átlátni a jelenségek mögötti összefüggéseket, ezért hajlamosak elveszni a részletekben anélkül, hogy azokat egy globális jelentéssé fűznék össze, másfelől a szavak többnyire egy dolgot jelentenek, nincsenek mellékjelentések, kapcsolódó finomabb asszociációk vagy szimbolikus jelentések. Éppen ezért nem tudnak mit kezdeni az autisták a képletes kifejezésekkel, közmondásokkal, a szlenggel vagy az iróniával/szarkazmussal. Az Agymenők című sorozatban pl. állandó humorforrás az autizmus tüneteit bőségesen produkáló Sheldon Cooper és a szarkazmus problémája. (A téma részletes kifejtését elolvashatják a nyest.hu egy korábbi cikkében.)

Ez a végletesen konkrét kognitív stílus komoly nehézségeket okoz minden olyan helyzetben, amiben egy kicsit is tágabb összefüggésekben kellene gondolkodni. Az autizmussal élők figyelme, főleg, ha egy adott tevékenységet illetően nem kellően motiváltak, nagyon könnyen elterelhető. Természetesen bármelyik neurotipikus gyerek könnyen megakad a leckeírásban, ha odaadjuk a kedvenc játékát, vagy valami finomságot, sőt az ezekről való álmodozás is elég ahhoz, hogy a nemszeretem tevékenység abbamaradjon. Egy autista ember számára azonban olykor elég egy aprócska részlet megváltozása ahhoz, hogy elterelődjön a figyelme. Ráadásul mivel az autizmus velejárója legtöbbször egy szélsőségesen érzékeny szenzoros rendszer, az érintett emberek egy folyamatos ingeráradatban élnek, figyelmük sokszor ide-oda csapong a különböző érzékszervi benyomások között.

Megannyi érdekes részlet
(Forrás: Pixabay)

A neurotipikus gyerekek többnyire könnyedén feldolgozzák, ha mondjuk a megszokott tanáruk helyett más tartja az órát, vagy mégsem írják meg a bejelentett dolgozatot, míg egy autistát az is megzavarhat, ha a megszokott személynek megváltozik a frizurája, a parfümje, kicseréltek egy fénycsövet a teremben, vagy nagyobb lett a falon húzódó repedés.

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy minden autista más, nagy egyéni különbségek lehetnek, és kemény munkával, specifikus fejlesztéssel lehet javítani a figyelem problémáin (is), de ha a környezetünkben autista személy van, akkor érdemes felkészülni arra, hogy olyasmi is zavaró lehet, amire nem is gondolnánk. Természetesen nem arról van szó, hogy egy többségi környezetben mindent egy vagy több autista személy igényeihez kell igazítani, de sokat segíthetünk azzal, ha az előre tudható változásokra felkészítjük az illető személyt, vagy ha nem változtatunk azon, amin nem muszáj. Például, ha egy autista gyerek adott helyen szeret ülni, vagy csak tollal/ceruzával, csak vonalas/kockás/sima lapra stb. tud dolgozni, érdemesebb ezen felülemelkedni még akkor is, ha a többiekre más szabályok vonatkoznak. Ez ugyanolyan akadálymentesítés, mint ahogyan a mozgássérült gyermeknek rámpát építünk a lépcsőhöz, vagy a rövidlátó szemüveget vesz, hogy lássa a táblát.

Egy autista számára akár ennyi is zavaró lehet
(Forrás: Pixabay)

A tanítónénitől nem várható el, hogy soha többé ne menjen fodrászhoz, vagy ne váltson parfümöt, de ha egy gyerekről tudható, hogy zavarják a váratlan változások, akkor semmibe nem kerül előre szólni, ha holnap rövidebb, göndörebb vagy más színű hajjal jön, és esetleg megmutatni az új parfümöt, mielőtt használni kezdi. Bármilyen banálisnak tűnik, egy-egy hasonló aprósággal is sokat tehetünk azért, hogy autista embertársaink komfortosabban érezzék magukat ebben a számukra zavaros és szorongásokkal teli világban.

A szervezés és a sorrendiség nehézségei

A fentebb tárgyalt kognitív különbségek miatt szintén nehézséget jelent a spektrumon lévőknek a mindennapokban a szervezés és a sorrendiség. Bármit is akarunk megszervezni, ahhoz arra van szükség, hogy egy adott eredmény eléréséhez több elemet integráljuk. Vagyis megint csak arra a képességünkre kell támaszkodnunk, hogy egy konkrét időpillanattól vagy helyzettől elrugaszkodva, egy tágabb összefüggésben lássuk a dolgokat. Mindezt úgy, hogy a szubjektív időérzékelésünkön felülemelkedve alárendeljük magunkat az órának. Talán az eddigiek alapján már világossá vált, mennyi buktatót rejt mindez egy autizmussal élő számára. A savant szindróma olyan fejlődési rendellenesség, amely az érintetteknél szigetszerű, kiemelkedően fejlett részképességekben (többnyire zenei, matematikai képességek, memória) mutatkozik meg. A savant szindróma az esetek túlnyomó többségében agyi rendellenességekkel, például autizmussal jár együtt. Azonban a közhiedelemmel ellentétben az autistáknak csupán a tizede savant autista.

Próbáljuk elképzelni, hogy össze kell csomagolnunk egy kéthetes utazásra, miközben még azt sem volt időnk megszokni, hogy a körmünk tegnap óta valamivel hosszabb lett. Kim Peek, akiről az Esőember c. sikerfilm főszereplőjét mintázták, egy kivételes memóriával rendelkező, ún. savant autista volt, egy élő Google, öröknaptárral a fejében, viszont élete végéig segítségre volt szüksége ahhoz, hogy felöltözzön.

Kim Peek (1951-2009)
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ahogyan az idő strukturálásában, úgy a különböző szervezési feladatok és a sorrendiség megértésében is sokat segítenek a különböző vizuális segédletek, mint pl. az egyes tárgyak, tárolóhelyek feliratozása vagy a folyamatábrák. Utóbbiak segítenek az olyan számunkra pofonegyszerű tevékenységek helyes sorrendjének elsajátításában (még ha megértésében nem is mindig), mint a zuhanyzás, a fogmosás, az öltözködés, a különböző háztartási munkák vagy az, hogy hogyan kell tömegközlekedéssel utazni.

"Kotta" zuhanyzáshoz
(Forrás: Kamrás Orsolya)

Sorozatunk következő részében sorra veszünk néhányat a fentebb vázolt kognitív stílus által okozott leggyakoribb viselkedési jelenségekből, vagyis mielőtt nekimennénk a jéghegynek, megnézzük, mi rejtőzik a vízfelszín alatt.

A szerző autista gyermeket nevelő szülő, tanár.

A sorozat korábbi részei:

Mi az autizmus, és mi nem?

Egy kicsit mindenki autista?

Az autizmus kultúrája

Időtlen idők

Forrás:

Mesibov – Shea – Schopler: Az autizmus spektrum zavarok TEACCH szemléletű megközelítése. Kapocs Kiadó