-
Sándorné Szatmári: @Sultanus Constantinus: 1 " egy magyar anyanyelvű sosem fog olyat mondani, még véletlenül ...2024. 12. 09, 15:55 Az anyanyelvi beszélő nyomában
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Sorozatunk harmadik részében eljátszunk a gondolattal, milyen lenne, ha az autizmust nem megváltoztatni, hanem megismerni akarnánk. Kiderül továbbá, miért golfozik egy tigris az erdőben, és mi a vicces abban, ha valaki sír.
Szemléletformáló cikksorozatunk korábbi részeiben egyfelől igyekeztünk definiálni az autizmust és elkülöníteni egyéb kognitív vagy mentális rendellenességektől, másfelől megpróbáltuk megmutatni, mi az, amiben az autista emberek kognitív fejlődése eltér a neurotipikus többségétől. Az autizmussal élők gondolkodásában alapvetően sérül a jelentésadás képessége, vagyis komoly nehézségekbe ütközik az, hogy a primer érzékszervi benyomásoknak mögöttes jelentést adjanak, illetve meglássák az ezek mögötti tágabb összefüggéseket. Mindez egy eltérő kognitív stílust eredményez, ami érthető módon számtalan nehézséghez vezet mind az érintett személyek, mind a környezetükben élők számára.
Eddig úgy írtunk az autizmusról, mint defektusról, valaminek a hiányáról, amelynek következtében az érintett személyek a többségi társadalom számára fogyatékosnak, vagyis bizonyos szempontból nem teljes értékűnek tűnnek fel – és a társadalom többnyire így is kezeli őket. Cikksorozatunk egyik legfőbb célja azonban az, hogy ezen felülemelkedve más módon közelítsünk az autizmus kérdéséhez. Ezt nem pusztán emberbaráti meggyőződéseink indokolják, hanem az a tény is, hogy az autizmus-specifikus fejlesztő pedagógiában azok a módszerek bizonyulnak a leghatékonyabbnak, amelyek ahelyett, hogy kizárólag megváltoztatni akarnák, igyekeznek megismerni és tiszteletben tartani az autizmus kognitív stílusát. Természetesen nem gyógypedagógiai gyorstalpalót szeretnénk megvalósítani itt a nyesten, de az meggyőződésünk, hogy egy új, kevésbé normatív hozzáállás nemcsak a gyógypedagógiában, hanem az autisták és neurotipikusok hétköznapjaiban is pozitív hatásokkal járhat.
Az autizmus mint kultúra
Az autizmus természetesen nem egy kultúra (hiszen nem tanult), hanem egy organikus eredetű, neurológiai diszfunkció által okozott fejlődési zavar. Köznapian szólva: az autisták agya másként van „huzalozva”, mint a nem autistáké. Remekül használható azonban vele kapcsolatban a kultúra metaforája abban az értelemben, hogy az autizmus is egyfajta közös emberi viselkedésminta, mely meghatározza, hogy az adott személy „hogyan gondolkodik, étkezik, öltözik, dolgozik, hogyan tölti a szabadidejét, hogyan értelmezi a világot, hogyan kommunikál stb.” (Mesibov – Shea – Schopler: Az autizmus spektrum zavarok TEACCH szemléletű megközelítése). Az autizmussal élők gondolkodása és viselkedése tehát jellegzetes és megjósolható mintázatokat mutat. És természetesen miközben egy ember viselkedése alapján nem írható le egy kultúra egésze, aközben nincs olyan ember, aki ne lenne több, mint kultúrájának puszta lenyomata. Vagyis bármennyire is szeretünk – különösen mostanában – mindenféle kulturális sztereotípiák mentén gondolkodni, ezek az autizmus esetében sem állják meg a helyüket, az egyéni különbségek jelentőségét nem hangsúlyozhatjuk eléggé.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Akár az egyén, akár egy kisebb-nagyobb közösség vagy a társadalom egészének szintjén szemléljük a kérdést, érdemes a kultúrák kölcsönös tiszteletére, békés egymás mellett élésére törekednünk, az autista személyekkel közvetlenül kapcsolatban álló szakértőkre, szülőkre, segítőkre pedig úgy tekinteni, mint tolmácsokra, akik különböző kultúrák között közvetítenek. A továbbiakban ismerjük meg hát az autizmus kultúrájának legfontosabb jellegzetességeit – természetesen annak tudatában, hogy teljes mértékben soha nem érthetjük meg azt, amit egy másik ember él át, és hogy minden autizmussal kapcsolatban tett kijelentésünk szükségszerűen a saját kultúránkat tükrözi.
A részletek
Mivel az autisták számára alapvetően nehézséget jelent, hogy tapasztalataiknak jelentést tulajdonítsanak, nehezen tudnak kapcsolatot teremteni a gondolatok és az események között. Természetesen itt is nagy egyéni különbségek lehetnek, de az autizmussal élők világa lényegében tapasztalatok és elvárások összefüggéstelen sorozatából áll.
Az autizmusban érintett személyeknél gyakran megfigyelhető, hogy remekül megy nekik a legapróbb részletek megfigyelése. Sokszor vezet viselkedési problémához éppen az, hogy valami apró részlet megváltozik, hiszen – az elvontabb gondolkodást érintő nehézségeknek köszönhetően – egy autista nehezen tud különbséget tenni a lényeges és a lényegtelen részletek között.
A fentiekből adódóan nehézségekbe ütközik a részleteket közötti összefüggések felállítása is. Remekül érzékelteti ezt az alábbi kisfilm, amelynek főszereplője leragad a részletek szemlélésénél, képtelen azokat tágabb összefüggésben értelmezni és a megfelelő következtetést levonni (baleset történt, valaki megsérült, vagyis értesíteni kell a mentőket).
A jelentésadás, illetve a részletek közötti differenciálás nehézségének köszönhetően az autizmussal élők asszociációs mechanizmusai is jelentősen eltérnek a neurotipikus többségétől. Mi többnyire könnyedén és gyorsan hozunk létre olyan asszociációkat, amelyek segítik egy adott szituáció megértését. Ha például egy üzletbe betérve megkérdezik, hogy mit parancsolunk, jóllehet nem vagyunk uralkodók, mégsem jövünk zavarba, hanem elmondjuk, mit szeretnénk vásárolni. Vagy időnként képesek vagyunk bárminek megfogni a könnyebbik végét akkor is, ha az nem kézzel fogható. Ezzel szemben az autizmussal élők többnyire egy szóhoz egy jelentést társítanak (ami nem feltétlenül a szó megszokott vagy szótári jelentése), és ettől nagyon nehezen tudnak elvonatkoztatni. Például olvashatunk olyan (angol anyanyelvű) felnőtt autistáról, aki képtelen volt a híres golfjátékos, Tiger Woods nevét összekapcsolni a sporttal, mert ha ezeket a szavakat meghallotta, csak a tigris és az erdők jutottak az eszébe. Egy idő után megtanulta, hogy az emberek legtöbbször mást értenek e két szó együttes jelentése alatt, de ettől még az ő fejében nem „állítódott át” az elsődleges jelentés.
Temple Grandin, a kiemelkedően intelligens, doktori címmel rendelkező tudós pedig beszámol arról, milyen nehézséget okozott neki, hogy rájöjjön, mi különbözteti meg a kutyát a macskától. Egyszerűen nem talált olyan támpontot, ami mindig, minden körülmények között segített volna neki eldönteni, hogy amit lát, az kutya, vagy macska.
De tipikus történet a síró gyereket/felnőttet szenvtelenül szemlélő vagy éppen láthatóan jól szórakozó autista gyerek/felnőtt is, aki többnyire megrökönyödést kelt, pedig egyszerűen csak nem képes összerakni az érzékszervi benyomások mögött húzódó gondolati tartalmat, vagyis a jelentést. Ha nem tudnánk, hogy a síráskor látott arckifejezés valami rossz dologra utal (ami esetleg ráadásul pont a mi gyerekünket érinti), könnyen lehet, hogy önmagában a látványt mi is viccesnek találnánk. Aki nem hiszi, nézzen bele egy operaelőadásba úgy, hogy leveszi a hangot. A legszívszaggatóbb ária is komikusnak, de legalábbis furának hat, ha nem tudjuk, milyen mögöttes tartalom kapcsolódik ahhoz, amit látunk:
Ha szeretné megtudni, mit jelent az autizmus kultúrájában az idő fogalma, olvassa el sorozatunk következő részét is!
Továbbra is várjuk kérdéseiket, észrevételeiket szerkesztőségünk címére.
A szerző autista gyermeket nevelő szülő, tanár.
A sorozat korábbi részei:
Forrás:
Mesibov – Shea – Schopler: Az autizmus spektrum zavarok TEACCH szemléletű megközelítése. Kapocs Kiadó
Theo Peeters: Autizmus - Az elmélettől a gyakorlatig. Kapocs Kiadó