A HÁZ-nak Eurázsiában háromféle ősi 'építészeti' megoldása volt:

1. KT váz A finn KOTA (kat-kat) szétvagdalt és összekötözött ágakból, nádból, esetleg állati csontokból készülő sátorféle. Fejlettebb formája a kárpát-medencei, már be is tapasztott - paticsház. A finnugor nyelvészet származtatása tehát: kota = ház, minden amatőrizmust felülmúl. Szal ostobaság.

2. HS/Sz-HZ váz. Az ind és a magyar nyelv(ek)ben ismert "ház", az BEFED, mint a hó. Falait fel-HÚZ-zák és HAZA mennek bele.

3. Ahol nem (mindig) volt hó, ott barlanglakások, és ennek mintájára később földbe vájt lakhelyek voltak. A héber bájit = ház. Akár a természet vájta ki, akár az ember, ez a VÁJT lakóhely.

***

A finn kota agyi képe tehát tehát NEM befedő, nem is vájt, hanem kötözött (akár lakóját is a lakóhelyhez "kötöző") dolog.

Számtalan ind nyelvben és a magyarban is a HÁZA, HAZA az, ami befed, megvéd. Az ősi kép az agyunkban: befed, mint a hó.

A KM barlanglakó be-BÚJT a VÁJ-atba. A közel-keleti protohéber nyelvűek ugyanezt tették: vagy barlangban, vagy földbevájt házakban laktak. Az agy vájatot, lyukat, bebújást "lát".

Érdekes cikk.

Nem véletlenül léteznek olyan szavaink, hogy "képzelni, képesnek lenni, képzettársítás, stb.", ha az agyunk képekben képes tárolni szavakat..

Szerintem elég könnyű volna meghatározni, hogy mik a leggyakoribb -civilizációkhoz köthető- "képzettársítások", amiket az agy a megtanult és értelmezett szavakhoz rendel hozzá. Gondolom egy amazóniai ősi életmódot folytató ember képzete pl. amit az "evés" (alap funkciós tevékenység) kapcsán lerajzolna, nem sokban térne el más civilizációkban élő társaiétól..

A "ház" szóhoz, ami számára egy nagyon átmeneti építmény, már bizonyára nagyon eltérő ábrázolása volna az eltérő (fejlettebb) kulturákban élőkétől..

Jó "kis kutatási téma" lehet a különböző területeken dolgozó tudósok számára..:)