nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Kazár földön 3.
Kazárok, zsidók és antiszemiták

Antiszemita-e az, aki különbséget tesz jó zsidó és rossz zsidó („kazár”) között? Egyáltalán, milyen szempontok alapján dől el, hogy ki melyik kategóriába kerül? Az alábbiakban ezt a kérdést vizsgáljuk Bartha Miklós Kazár földön című kötetére hagyatkozva.

Horváth Krisztián | 2014. május 28.
|  

Sorozatunk előző két részében láthattuk, hogyan ír Bartha Miklós 1901-ben megjelent Kazár földön című könyvében korábbi, Kárpátalján tett látogatásáról és ottani benyomásairól. Láthattuk, miként jellemzi a ruszinok nyomorúságos helyzetét, és hogy miben véli felfedezni annak okait. Azt is megfigyelhettük, hogy a birtokrendszer voltaképpeni sérthetetlensége miatt  az általa is támogatott, s barátja, Egán Ede által képviselt „hegyvidéki akció” így a helyi zsidóság (tulajdonképpen a „kazárok”) ellen irányul. Bepillantást nyerhettünk a galíciai zsidó bevándorlás történetébe és a bevándorlás körül kialakult mítosz kérdéseibe is. Azt is megvizsgálhattuk, hogy a 20. század elején – nem kis mértékben Egán és Bartha nyomdokain – hogyan válik népszerűvé a közgondolkodásban a „jó zsidó” és a „rossz zsidó” (tulajdonképpen „zsidó” és „kazár”) dichotómia. Az alábbiakban pedig azt vizsgáljuk, hogy a „jó zsidó” és a rossz „kazár” közti különbséget miben is véli felfedezni Bartha Miklós Kazár földön című kötetében.

Figyelem, az alábbiakban a nyugalom megzavarására alkalmas, sértő, antiszemita idézetek is szerepelnek!

Kazárok („galíciai jöttmentek”, „galíciánerek”)

Az alábbiakban Bartha egy kevéssé hízelgő képet tár az olvasó elé a „kazárokról”.

Nem tanul, nem müvelődik, nem mosdik. Csinálja az üzletet és a gyermeket. Esküszik hamisan. Sokszor gyujtogat. Megcsonkitja ellensége barmát. Vádaskodik alaptalanul. Veszteget, a hol lehet. Korrumpál mindenütt. Pénteken este gyertyát gyujt és megfürdik a rituális lében. Hangosan imádkozik és némán csal. A földről lenyuzza a termőréteget, a népről a bőrt.

Szapora, mint a bogár. Élelmes, mint a veréb. Pusztít, mint a patkány.

Az uradalom által elgyöngített hegyvidéki népet ugy támadta meg a kazár, mint a sötét, félelmes s undoritó légytömeg a megsebzett és elhagyott állatot.

(89–90. oldal)

A kárpátaljai, vidéki zsidóság (tulajdonképpen a „kazárok”) ilyen jellegű dehumanizációja, kártevőként való ábrázolása természetesen nem ismeretlen jelenség a kor publicisztikájában, ahogy a zsidókat a magyarság virágos kertjét felzabáló féregként, parazitaként ábrázoló karikatúrák és képek sem voltak szokatlanok a korabeli sajtóban.

A Herkó Páter című lap 1896. május 31-i címlapján megjelent karikatúra
A Herkó Páter című lap 1896. május 31-i címlapján megjelent karikatúra
(Forrás: mediakutato.hu)

Nem szokatlan az sem, hogy – a földbirtokok kérdése mellett – a kárpátaljai ruszinság (sőt, általában a magyarság) egyik legfőbb problémájaként a (Galíciából bevándorolt) zsidókat jelölik meg. Bartha Miklós könyvében hosszú fejezeteken át tárgyalja, hogyan telepszik rá a „kazár” a jámbor ruszinokra: uzsorával, földbérlettel, állattartással, s a szatócsboltok révén minden eszközzel. S mindezek között is talán az egyik legerősebb fegyverrel: a kocsmával és a pálinkával uralkodik a „kazár” a ruszinon.

[A] papnak van ostyája, a főbirónak van hajduja, a csendőrnek van fegyvere, a végrehajtónak van dobja. Ez mind nagy és hatalmas dolog. De valamennyinél nagyobb és hatalmasabb a kazár, mert ennek pálinkája van.

(134. oldal)

A pálinka, a kazár és a rutén
A pálinka, a kazár és a rutén
(Forrás: betiltva.com)

Idegen elem a „kazár” e vidéken – erre a következtetésre jut Bartha:

A kazár pedig idegen. Más a szokása, mint nekünk. Más az erkölcse is. Más az életmódja, a czélja, a vágya. Nem a néppel él, hanem a népen. Nem azt az ételt eszi, nem azt a munkát végzi, nem azt a ruhát viseli. Hazafias ösztöne nincs. Még állami sincs. Csupán utilitárius ösztönei vannak.

(175. oldal)

A jóságos magyar anya ölére fogadja az asszimilálódni kívánó zsidó gyerkőcöt – miközben a többi nemzetiséget ábrázoló aprónép a háttérben duzzog. Borsszem Jankó, 1882. szeptember 10.
A jóságos magyar anya ölére fogadja az asszimilálódni kívánó zsidó gyerkőcöt – miközben a többi nemzetiséget ábrázoló aprónép a háttérben duzzog. Borsszem Jankó, 1882. szeptember 10.
(Forrás: mediakutato.hu)

Támadásának kereszttüzében tehát azok a zsidók állnak, akik szerinte nem hajlandóak kellően asszimilálódni. Annak ellenére sem, hogy Magyar Királyság, ahogy azt láthattuk, minden lehetőséget megad nekik a bevándorlásra és az érvényesülésre:

A jog, kötelesség nélkül: kiváltság.

A kötelesség, jog nélkül: szolgaság.

[...]

A kazár mindazt a jogot élvezi, melyet a szabad intézmények nyujtani tudnak. De nemzeti kötelességet a kényszeradón kivül nem teljesit. A kazár tehát kiváltságos lény. Ellenben a rutén nem tud élni a szabad intézményekben biztositott jogokkal; de hordja a kötelességek egész igáját. A rutén tehát szolga.

(319–320. oldal)

Ezen a tarthatatlan helyzeten kíván Bartha (és ahogy azt korábban láthattuk, a korszak több más politikusa) fordítani: ezért is kerül sor a hegyvidéki akcióra, Egán Ede vezetése mellett.

Állam kontra „kazárok”

Ahogy arról korábban már írtunk, a hegyvidéki akcióra egy, a kormányhoz 1897-ben írt beadványt követően kerül sor – a beadvány maga pedig egyebek közt szintén a Galíciából érkező „óriási zsidóbeözönlést” tette részben felelőssé a ruszinok nyomorúságos helyzetéért. Egán Ede, a hegyvidéki akció kormánybiztosa többször is hangot adott hasonló véleményének. A Zsidók Kárpátalján... című kötet idézi Egán egy 1900. február 12-én megfogalmazott magánvéleményét is a zsidókkal kapcsolatban:

[Egán] kijelentette, hogy személy szerint nem antiszemita, „legalább nem a szó utczai értelmében”, majd a magyar zsidókról általánosságban kijelentette: „Félek tőlük! Nem magamat féltem, de féltem tőlük a mi országunkat, [...] féltem az ország nemzeti jellegét és féltem exisztencziáját, ha a zsidók befolyása tovább is ily mértékben terjed.” Bár Egan [Egán] elismerte, hogy a magyar gazdaság sokat köszönhet a zsidóknak, a jövőt nézve nem volt számára kétség: „Bennünket tönkre fognak tenni.”

(112. oldal)

A kormány ekkor elhatárolódik Egán ilyen jellegű kijelentéseitől; Egán maga is visszakozik, ám a kormánybiztos továbbra is a hegyvidéki akció élén marad. A Zsidók Kárpátalján... című kötetben ezt olvashatjuk a hegyvidéki akcióról:

A hegyvidéki akció egyértelműen sértette a kárpátaljai zsidók gazdasági érdekit. Amint minden hagyományosan gazdálkodó, fejletlen agrárterületen, a legélesebb társadalmi ellentét Kárpátalján is a pénzgazdasághoz még kevéssé szokott parasztok és a nekik kis személyi hiteleket nyújtó, illetve hitelbe árusító, monopóliumhelyzetük révén gyakran uzsorakamatot felszámoló falusi kereskedők: kocsmárosok, boltosok között húzódott.Azzal, hogy a kormányzat kívülről beavatkozott a helyi kereskedők és a ruszin népesség gazdasági kapcsolataiba, éspedig a ruszinok védelmében, tevékenysége óhatatlanul az előbbiek kárára ment: az állami támogatást élvező, nem kifejezetten óhatatlanul az előbbiek kárára ment: az állami támogatást élvező, nem kifejezetten a nyereség kitermelése céljából alapított hitelszövetkezetekkel és az alkohol árusítására feljogosult fogyasztási szövetkezetekkel szemben a szinte kizárólag zsidó kocsmárosok és szatócsok nem vehették fel a versenyt.

(110. oldal)

Kaufmann Izidor (1853–1921) sakkozó zsidókat ábrázoló festménye
Kaufmann Izidor (1853–1921) sakkozó zsidókat ábrázoló festménye
(Forrás: Wikimedia Commons)

Korábban már írtunk róla, hogy Egán Ede 1901. szeptember 20-án tisztázatlan és különös körülmények között meghal – ezzel a hegyvidéki akció is hanyatlik. Egán halála kapcsán a hatóságok balesetről, egyesek öngyilkosságról, mások gyilkosságról beszéltek.

De hogyan összegezhető a hegyvidéki akció, és annak szellemi mellékterméke, a „kazárkérdés”?

Egan [Egán] Ede tevékenysége révén az állam, ha csupán rövid ideig is, a kárpátaljai zsidókra nézve vitathatatlanul sérelmes politikát folytatott. [...] A Galíciából bevándorolt hegyvidéki zsidók, fejtegette [Egán], „nem zsidók abban az értelemben, a mit mi ezek alatt értünk”. E bevándorlók [Egán szerint] a hajdan Kaszpi-tenger és Fekete-tenger partjain élő kazárok leszármazottjai voltak, akiktől megörökölték „őseredeti vadságukat”, mielőtt elvegyültek a zsidók között. Az érvelés nyilvánvalóan fantazmagórikus jellege dacára a kifejezés mindent elsöprő sikert aratott. Bartha Miklós [Egán halála után megjelent,] a kormánybiztos tevékenységét dicsőítő és meglátásaiban osztozó könyvének a Kazár földön címet adta.

(114. oldal)

Ezek után joggal merül fel a kérdés: ki az antiszemita és hogyan látja ezt Bartha Miklós könyvében?

Ki az antiszemita?

Nézzük tehát a Bartha általi szembeállítást, melyet „kazár” és zsidó között tesz. A „kazárral” kapcsolatban így szól:

Vallására nézve mózeshitü.

De a mi zsidóinkról, a kik velünk barátkoznak, velünk étkeznek, velünk örvendenek és velünk szenvednek, egyetlen vonás sincs bennük. Tehát senki se csináljon zsidókérdést a kazárkérdésből. Nincs itt szó vallásról. Egy fajról beszélek, a mely becsempészte magát hazánk felvidékére s meglepte a bennszülötteket, miként a penészgomba a védtelen organizmust.

Azokról beszélek, a kik magyarul sem tudnak, sem tudni nem akarnak. Egy vadtörzs nyelvét beszélik, melynek se nyelvtana, se szótára, se irodalma nincs.

E faj terjeszkedik, miként a fecskefonal a lóherésben. Körül fonja, behálózza, rátapadt, kiszívja, s mikor elpusztult a megtámadott növény, akkor tovább kúszik az élősdi, ujabb áldozat után. [...]

A zsidó vallásu magyarokat, a kikben oly nagy az érzékenység, annyi a tudásszomj, a becsvágy, a költészet, a zeneérzék: kérve kérem, ne azonosítsák magukat ezzel az érzéketlen, tudatlan, ambiczió nélkül való, durván materiális és mosdatlan fajjal.

(33–34. oldal)

A vidéki és budapesti zsidó ábrázolása: Üstökös, 1876. augusztus 12.
A vidéki és budapesti zsidó ábrázolása: Üstökös, 1876. augusztus 12.
(Forrás: mediakutato.hu)

Bartha sajátos módon utasítja el a vallási türelmetlenség vádját, ahogy a fentebbi idézetben láthattuk: faji alapon. A zsidó vallású magyarokkal szemben a „kazár” egy kártékony faj. Ennek a gondolatmenetnek a folytatása így nem meglepő Bartha részéről:

Ezek után nem türöm, hogy bárki is holmi vallási türelmetlenséget lásson soraimban. Épen ezért nem is használom a zsidó szót azon nép megnevezésénél, a melyről irok. Még a látszatát is kerülni ohajtom annak, mintha általánositani akarnék. Megkülömböztetem a kazárt, a ki idegen, a zsidótól, a ki magyar és nem a zsidókról irok, hanem a kazárokról. Teszem pedig ezt nem a szépitgettés, hanem az igazság okából. [...]

Ezzel szemben a zsidó vallású magyaroktól megkivánom, hogy ők se általánositsanak. A kazárok dolgából ne csináljanak zsidó-kérdést.

(85–86. oldal)

S végül egy igazán frappáns összefoglaló Bartha Miklós tollából az antiszemitizmus kérdéséről:

Különben is, ki az antiszemita? Erre tréfásan azt szokás felelni, hogy a ki kelleténél jobban gyülöli a zsidót. De a komoly felelet ez: Az antiszemita sajnálja a zsidók politikai, társadalmi, vallási emanczipáczióját és azt visszaszeretné csinálni. Az antiszemitizmus: zsidóüldözés. A zsidók kizárása a polgári jogokból; a jogegyenlőség megtagadása; a ghetto felállítása; a zsidók kikergetése muszkamódon; a zsidótelepülés megtiltása romániai módon. Nos hát ilyen az antiszemitizmus.

De ha én fontosabb államfenntartó tényezőnek mondom a földet, mint a mozgó tőkét, s ennek alapján csatlakozom véleményemmel egy jogosult közgazdasági iskolához: és ha engem ezért antiszemitasággal vádolnak, akkor én azt a vádat, mint hitvány ráfogást, megvetem. És ha én kimondom a zsidókról a magam jó igazságát épen oly őszintén, mint a katholikusokról és a protestánsokról: akkor ez nem antiszemita indulat az én részemről, hanem beteges érzékenység a zsidók részéről.

(322–323. oldal)

Luther 1543-ban megjelent műve: A zsidókról és hazugságaikról
Luther 1543-ban megjelent műve: A zsidókról és hazugságaikról
(Forrás: Wikimedia Commons)

„Jó igazság” és „beteges érzékenység” harcát láthatjuk e sorokban kibontakozni az antiszemitizmus kérdésével kapcsolatban. Úgy tűnik, ezek azonban olyan gondolatok, melyek a kötet 1901-es megjelenése óta semmit sem vesztettek aktualitásukból, és ma is a közgondolkodás élő részét képezik. Ha pedig még messzebb tekintünk, ismét elővehetjük azt a tudományelméleti kérdést: mit is tekinthetünk olyan megbízható forrásnak, melynek alapján döntéseket hozunk egyes kérdésekkel kapcsolatban? Hol az igazság a „jó igazság” és a „beteges érzékenység” között?

A Kirekesztők. Antiszemita írások 1881–1992 című kötet – melyben természetesen Bartha Kazár földön című kötetéből is olvashatunk részleteket – bevezető tanulmányában Karsai László így ír:

Az antidemokratikus nacionalizmusok – ezt Bibó István is kifejtette – a nemzetet fenyegető külső veszélyekkel szemben fontosabbnak tartották a nemzetet – szerintük – belülről bomlasztó idegenek, elsősorban az asszimiláns zsidók ellen mozgósítani a társadalmat. Ennek az új antiszemita mozgalomnak világos célja volt az emberek egyenlőségét hirdető elv eltörlése, a faji tényezővel „felfrissített” rendi uralom restaurálása.

(XVII. oldal)

Ahogy azt fent láthattuk, Bartha önmagával kapcsolatban a vallási alapú megkülönböztetés, és így az antiszemitizmus vádját elutasítja – s teszi ezt faji alapon. Mi is történik itt valójában? Ismét Karsait idézzük:

Természetesen óriási különbség van a vallási alapú anti-judaizmus és a faji alapon álló antiszemitizmus között. [A korai] sajtóban a zsidó tőkésekkel kapcsolatban gyakran használták ugyanazokat a biológiai metaforákat, mint a későbbi korok antiszemitái: bacilus, parazita stb. [...] Eugen Weber szerint pedig az antiszemita agitátorok igen hamar felismerték, hogy ha minden társadalmi és politikai baj vagy katasztrófa egyedüli okainak és okozóinak a zsidókat állítják be, sikeresen érvelhetnek a nemzeti egység mellett. Hiszen ha a bajok okozóit eltávolítják a nemzet amúgy egészséges szervezetéből, vagy első lépésben legalább a gazdaság, a kultúra, a politika vezető állásaiból, akkor a zsidók által mesterségesen keltett ellentétek mind maguktól megszűnnek.

(XVII. oldal)

Láthattuk tehát, hogy míg Bartha Kazár földön című kötetében a magyar nemzet részét alkotó ruszinok megmentésén és felemelésén fáradozik a nagyobb, össznemzeti cél érdekében, a feladatban ellenségként a „kazárokat”, a kárpátaljai zsidóságot nevezi meg. S miközben a vallási alapú anti-judaizmus vádját elutasítja, művében a faji alapú antiszemitizmus képviselőjévé válik."

Bartha Miklós művét ezért is ajánlhatjuk a modern magyarországi antiszemitizmus gondolkodásmódjának megismerése iránt érdeklődő (de azt el nem fogadó) olvasóközönség számára. Továbbá azért is, mert a „kazár” tematikával kapcsolatban egyfajta úttörő munkának tekinthető mű olvastával mindenféleképpen világosabb kép rajzolódhat ki előttünk a hazai antiszemitizmus későbbi világképéről is. A folytatásban pedig azt is megvizsgáljuk, miként ír az igazi kazárokról és a zsidókról a budapesti születésű Arthur Koestler. Koestler pedig – ahogy ezt látni fogjuk – nyugati és keleti zsidók, azaz barthai fogalmak szerint zsidók és „kazárok” közt azért tesz különbséget, hogy magát az antiszemitizmust próbálja meg alapjaiban megsemmisíteni.

Felhasznált források

Bartha Miklós: Kazár földön. Ellenzék Könyvnyomda, Kolozsvár, 1901.

Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel (szerk.): Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség. A dualizmus korától napjainkig. Aposztróf Kiadó, Budapest, 2013.

Kirekesztők. Antiszemita írások 1881–1992. Aura Kiadó, 1992.

Judapesti Buleváron

A magyarországi zsidók a számok tükrében

Egy magyar kísérlet az alpesi gazdálkodás megvalósítására – a hegyvidéki akció

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
47 SzabírHunOgur 2014. június 2. 09:24

Ha csont nélkül elfogadjuk a nyelvészet megállapításait, akkor a genetika segedelmével egy 55 000-15 000 éve Európában élt szűzfoglaló sapiens jöhet CSAK szóba, a manysi kapcsolat pedig az Afanaszjevói kultúrához vezet vissza legkorábbra kre 5.-4. évezred környéke.

46 SzabírHunOgur 2014. június 2. 09:21

@Untermensch4:

Létezik 22 kromoszomális vizsgálat, embertani, régészeti, nyelvészeti, kultúrantropológiai, forrásbeli egyezések is szükségesek.

Ezek összessége minket koronként más népekkel hoztak kapcsolatba.

A jégkorban élt a szungír gravetti és egyébb gravetti népek, akik egyedüliként jöhetnek szóba mint cro magnonid őstelepes európai finnugorok, de ők nem szibériaiak!

Ezután jön a kőkor ott már az öreg-európaiak, kaukázus, termékenyfélhold, kurgánososk jöhetnek szóba mint ős.

Majd a kő-bronzkor magaskultúrái ott már többen és egészen az Altajig.

Ezután pedig az utolsó kultúrkorszak a szkíták jönnek. Ide tartozik a hun is meg a kun is.

45 SzabírHunOgur 2014. június 2. 09:18

@geo:

Igen pontosan ezekről a Magyarból csent szavakról beszélek.

A szláv nyelv egy bizánci egyházi kreatúra főként magunkfajta törzsek részére.

44 Untermensch4 2014. június 1. 11:50

@SzabírHunOgur: schmittelek: "Próbáltad már felrajzolni a teljes felmenői családfádat?

Az embereknek (potenciálisan) 2 hatványai szerint növekvő számú őse van generációnként (rokoni kapcsolatokkal rendelkezők házasságából leszármazóknak van kevesebb). Ha a generációk között átlagosan 25 évvel számolunk, akkor 250 évvel ezelőtt kb 2^10=1024 ősöd élt, 20 generációval előtted, kb Mátyás korában kb 1 millió, de II. András korában potenciálisan 1 millárd amennyi ember nem is élt akkor a földön. És hol vagyunk még a szkíták, pláne a sumérok korától?! Azokból a korokból az Óvilág (Eurázsia és Afrika) nagyjából bármely lakójából származhat a genetikai állományod valamely része, hacsak nem valami évezredeken át teljesen elszigetelt közösségből származol.

Hogy te pont a suméroknak és a szkítáknak a leszármazottjának érzed magad, abban csak annyi az igazság, hogy minden bizonnyal belőlük is jutott beléd valami, de hogy épp mennyi, azt a fene se tudja. Az Y kromoszómás és mt DNS vizsgálatok ezeknek az eszméletlenül "lombos" felmenői családfáknak csupán 1-1 ágát tudják vizsgálni, így ezekre se nagyon érdemes hagyatkozni a "tiszta vérű szittyaság" keresésekor."

43 geo 2014. május 31. 20:22

@SzabírHunOgur:

Szl. KOV - fe'm

KOVAT' - (verni fe'met) -kova'csolni

KOVA'C^

POD/KOVA - (ala'/vert fe'm) > PATKO'

To:ro:k C,IZMEK - (fel)hu'zni

C,IZME - (magas cipo") > CSIZMA

42 hun 2014. május 31. 20:13

ja igen, bergengócia: lakják a gócok

kimaradt:

Meiarespah = Maisbach (ebenda),

Habuhpah = Habach (ebenda),

Hamuntespah = Hammersbach (ebenda),

Tiufstat = Tiefstadt (ebenda),

hamun tesh

mivel ezek szkíta alapítású városok (a nevükből következtetve), még 1012-ben is az volt a nevük. (meg lehet próbálni gótból, latinból) feltételezhető a heim és a hely rokonsága.

41 hun 2014. május 31. 19:44

@SzabírHunOgur: a szlávban sok a hun eredetű hun avar magyar szó. több korszakban, különböző népek. ezért keverik néhányan, mert a nyelv évszázadok alatt változik, tájnyelveket hajt és máshogy ugyanaz, de egy nyelv.

Kr.u.1012

Apinheim = Attenham (Kr. Eggenfelden, Niederbayern)

Meiarespah = Maisbach (ebenda)

Zilitun = Leiten (Gemeinde Hirschhorn, ebenda),

Buttingan = Putting (ebenda),

Durriu-Grasmarasaha = Grasensee (ebenda),

Grasmarasaha = Ober- u. Untergrasensee (Kr. Pfarrkirchen, Niederbayern) : Grazmara Szaaha

Holzheim = Holzham (Kr. Eggenfelden, ebenda), Hóc

Riscah = Reischach (Kr. Altötting, Oberbayern), Rizka

Goldaraperc = Goldberg (ebenda), : Golduraperc

Uuisagartadorf = Wissersdorf (ebenda), ÚjSzagarta

Lanzinperc = Lanzenberg (ebenda), : Lonzinperc

Uzhouara = Aushofen (ebenda), : Uzsóvára

Pahmannun = Bachmann? (Kr. Pfarrkirchen, ebenda), : Paghmanun

Elsanpah = Elsenbach (bei Neumarkt an der Rott, Kr. Mühldorf, ebenda); : ElszanPagh

40 SzabírHunOgur 2014. május 30. 13:28

A héberrel valóban van sok hasonlóság a kulcs az akkád nép amely egy szumír-szemita keverék volt.

39 SzabírHunOgur 2014. május 30. 13:26

@Krizsa:

A szláv - magyartól feláll a szőr a hátamon, már amit a hivatalosok állítanak, meg Czuczor-Fogarasiban is van kamu.

Mondok példákat. Zabla, Patkó, Kovács, Csizma.

Adott egy szkíta lovas nemzet, amelynek tauridjait már a Pazyryky szőnyegen ábrázolták, de átvesz a lótartáshoz köthető szavakat egy gyalogkakukk népességtől! már ez nonszensz.

Zab, zabál, zabla, zaboláz szótő a zab ami a pofába kerül hasonlóan a zablához.

Melyik állat eszik zabot?

Patkó, pata, pata kopásgátló, pata kopogó, akármi is a szótő a pata.

Kovács, kova kő szótővel, mely mihez kellett? A tűzgyújtáshoz.

Csizma =csiszolt bőranyagból , pl a bakancs nem.

Ennyi.

Ahol van magyar megoldás ott magyarul kell gondolkodni, átadó ősnyelv és nem 600 szavas átvevő vogul nyelv a magyar!

38 SzabírHunOgur 2014. május 30. 12:22

@Untermensch4:

Nem cáfolom amit írtál, csak kiegészítem.

Ha embertípust nézzük turáni andronovóiak vagyunk, majd transzoxiánai pamíriek, majd khwarezmi kaszpiak.

De ha a vezetőréteget akkor szubartui Árpádok. Egyik sem finnugor!

Ha a nyelvet nézzük ragozós ősnyelvűek vagyunk rokonaink a finn nyelvek és a török, mongol, japán ..De a kihaltak közül pelazg, ógörög, sumér, etruszk, hurri. Ezekről senki sem szól, vagy élből leárjázza.

Aradi Éva nyelvész szerint a szanszkrit is rokon, amit minden árja nyelv ősének tekintenek.

Sok jel szerint preárják is lehetünk.

A fényvallásunk sumér-perzsa.

Rovásunk ősi európai (glozeli szarvas kő 15 000 éves).

Finn-Magyar közös anyai ős 55 000 éve jelent meg Kelet EUban, 15 000 éve váltunk el egymástól. A szibériai szkíták anyai vonalon finnugorokkal rokonok ettől az ősanyától!

37 SzabírHunOgur 2014. május 30. 12:16

@blogen:

" Értem mi a bajod a hülyeségével"

Értem mi a bajod velem, az előző fórum infantilis kakaskodásában te is benne voltál, ettől függetlenül semmi alapja nincs a lehülyézésemnek. Én viszont joggal kifogásolok következetlenséget a mondandóidban. Te is jól tudod, hogy a turáni típus az andronovó kultúráé, mégsem ismered el ezt a preszkíta kultúrát ősnek, szar-gátra mész. Tudod, hogy a tauridok szubartuiak, mégis árjázod a vidéket.

Magadnak mondasz ellent!

36 deakt 2014. május 30. 11:52

Sajnos egyértelmű, hogy a nyest erejét is, meg a hozzászólók erejét is meghaladja ez a téma. Én nem vagyok biztos benne, hogy erről a témáról nem szakembernek csak hivatkozásos alapon okos dolog volt cikket írnia.

35 Untermensch4 2014. május 29. 21:00

@SzabírHunOgur: " Most akkor hogy is van ez?"

egyrészt a nyelv és a genetikai állomány egymástól függetlenül tud alakulni (vmelyik finnugor nyelvet beszélő kis nép is antropológiai kakukktojás nyelv és szomszédság szempontjából is). másrészt sztyeppei népeknél (mint azt bizonyára nálam is jobban tudod) nagy hagyománya volt más népek asszimilálásának, ezen kívül sok volt a "külkapcsolati interakció is". ez a három dolog együtt már (jobban belegondolva) elég sok kombinációt megenged. plusz az adatvesztés. napjaink kevin nevű embereiről hosszú idő távlatából gondolhatják azt hogy itt milyen sok volt a kelta manapság...

harmadrészt, bár lélekemelő dicső ősökkel büszkélkedni, gondolom te is egyetértesz hogy az egykori (leegyszerűsítve lovas-nomád) mezőnyből így napjainkra mi vagyunk a legsikeresebbek (ilyen értelemben a legjobbak), hiszen mi agyalunk itt róluk akik gyakorlatilag kihaltak...

34 Krizsa 2014. május 29. 20:42

@szigetva: Arra előbb nekem kell megtanítani őket:-))))))).

33 szigetva 2014. május 29. 20:29

@Krizsa: Az ilyesmit másoknak kell elmondaniuk az emberről. Ha ők is úgy gondolják.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X