Dél-afrikai futballmeccsek kedvelt kelléke a vuvuzela, egy körülbelül egy méter hosszú kürt, amely óriási hangzavart képes előidézni. Bár a hangszert csupa jó szándékból, biztatásképpen fújják a drukkerek, a focisták inkább eltekintenének ettől a fajta biztatástól, mivel az egybefüggő kürtszótól semmit nem hallanak a pályán. „Gólveszély esetén bármit mondok a hátvédeknek, biztosan nem fogják meghallani. Egyszerűen lehetetlen a pályán kommunikálni” – magyarázza a dánok kapusa, Thomas Sorensen, aki hétfőn két gólt is beengedett a hollandoktól.

Vuvuzela „munka közben”
(Forrás: Wikimedia Commons)

Mindez pedig azt teszi szükségessé, hogy a játékosok megtanuljanak szemkontaktussal és jelbeszéddel kommunikálni, és körültekintő egyeztetéseket folytassanak – még mielőtt a pályára lépnek. „Sok dologban meg kell állapodni a meccs előtt, és játék közben kézjeleket kell használni, mert különben nincs esély rá, hogy a pályán gyorsan mondjunk egymásnak valamit” – mondja Sorensen.

A kapus számára nem idegen a hangos szurkolás: az első osztályú Stoke City játékosaként hozzá van szokva ahhoz, hogy a szurkolók állandóan énekeljenek. Ahogy a Times of India tudósítójának mondja: „Angliában hozzászoktunk ahhoz, hogy jó hangulat van, és az emberek énekelnek, de ami itt van, az csak egy fülsüketítő zaj. Tudom, hogy a vuvuzela része az itteni hagyománynak, de én inkább az éneklésre szavazok.”