A többek közt a Hszincsingpao napilap által idézett író ezt a Kína-Ausztrália Irodalmi Fórumon mondta, hozzátéve: eredetileg oda sem akart elmenni, s nem akart azon felszólalni. Mo arra is megkérte az embereket, ne keressék fel szülőhelyét miatta, hiszen ő nem „szupersztár”, csak egy egyszerű átlagember, aki ír.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A Nobel-díjas szerző a hirtelen jött siker árnyoldalairól is beszélt, megemlítve, hogy elismerése után számos rég nem látott rokona, barátja kereste fel, hogy érdekből felmelegítse kihűlt kapcsolatukat, és sok ismeretlen ember is hasznot próbált hajtani hírnevéből. Többen azt várták el tőle, hogy a társadalmi bajok gyógyítása mellett kardoskodjon, s csalódásként élik meg, hogy csupán normális életét próbálja folytatni.

„A Nobel-díj elnyerése után miért kellene az embernek nagyobb társadalmi felelősséget vállalnia? A díjat nem az adófizetők finanszírozzák, vagyis ez nem kötelesség. Az írásaim adottak. Ha azok nem hoznak változást, a beszéd miért hozna?” – morfondírozott Mo.

Jövőbeli terveiről az író annyit mondott, reméli, minél előbb lehetősége lesz rá, hogy visszatérjen íróasztalához, és nagyon szívesen tenne valami jót a kínai társadalomért, de név nélkül.