nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Politikai gumicsont
Ibér-valenciai kontinuitás-elmélet

Nagy a baj, ha a szakmaiságot a politikai döntések írják felül – legutóbbi példánk erre Valenciából származik, ahol a kormányzó Partido Popular arra kéri a Spanyol Királyi Akadémiát (Real Academia Española - RAE), hogy az a valenciait ismerje el – az ibértől eredeztethető és a katalántól teljesen elkülönülő – önálló nyelvként.

Horváth Krisztián | 2013. július 8.
|  

A valenciai függetlenség a katalán függetlenséggel szembeni újabb állomásához érkezett akkor, amikor a kormányzó Partido Popular részéről Jorge Bellver Casaña képviselő egy meglehetősen sajátos nyelvészeti koncepciót tükröző beterjesztést tett a Corts Valencianes, a valenciai autonóm közösségi parlament elé.

A valenciai és dialektusai
A valenciai és dialektusai
(Forrás: Wikimedia Commons / Pepetps & Ebrenc / CC BY-SA 2 5)

A nem törvényerejű javaslatban – mely tehát nem törvény, hanem a Corts által megfogalmazott vélemény – Jorge Bellver képviselő azt kéri a Spanyol Királyi Akadémiától, hogy „ismerje el a valenciait mint a valenciaiak saját nyelvét, melyet a Valenciai Közösség (Comunitat Valenciana) nagy részén beszélnek és így is tüntesse azt fel szótárában” – utalva Real Academia Española által kiadott szótárra.

Nyelv vagy dialektus?

Jorge Bellver képviselő alig másfél oldalas javaslatában arra megállapításra jut, hogy a Valenciai Közösség statútuma úgy jellemzi a nép saját nyelvét mint valenciai nyelvet, s ezt a helyi identitás egyik fő elemének tekinti.

Hol és milyen arányban értik a valenciait – egy 2001-es felmérés szerint
Hol és milyen arányban értik a valenciait – egy 2001-es felmérés szerint
(Forrás: Wikimedia Commons / CC BY-SA 2 0)

Rafael Lapesa (1908–2001) maga is valenciai születésű filológus és akadémikus; a spanyol nyelvtörténet területén végzett korszakalkotó munkásságot. Bellver képviselő a Real Academia 1959-es (tehát a Franco-korszak fénykorából való) szótárára is hivatkozik javaslatában. Utóbbiból idéz is; az 1959-es RAE-szótár szerint a valenciai „az egykori Valenciai Királyság területének nagy részén beszélt nyelv”. A képviselő azt viszont már kifogásolja, hogy a RAE 1970-es, a Franco-korszak végéről származó szótárában – „meglepő módon” s „anélkül, hogy bárki elfogadható magyarázatot adott volna” – Rafael Lapesa akadémikus nyomán a valenciai már csupán a katalán egyik változataként szerepel.

Hol és milyen arányban beszélik a valenciait – egy 2001-es felmérés alapján
Hol és milyen arányban beszélik a valenciait – egy 2001-es felmérés alapján
(Forrás: Wikimedia Commons / CC BY-SA 2 0)

Míg a Franco-rezsim fénykorában ilyen jellegű definíciót adni a valenciainak a központi kormányzat érdekeit is szolgálhatta a divide et impera (’oszd meg és uralkodj’) évezredes tapasztalatait követve, a rendszer puhulásával előtérbe kerülhettek a tudományos szempontok.

A Valenciai Együttműködés Rendszere és az ibérek

A rendkívül fennkölt stílusú és magasztos szellemiséget árasztó szövegben Jorge Bellver felütésként így ír (a különleges stílushatást részben a sztenderd katalántól – vélhetőleg szándékosan – eltérő szóhasználattal éri el):

Az ibér kultúra évtízezredei után a Valenciai Közösség jelenlegi területén a Cenia és a Segura folyók közt, mi, valenciaiak, Spanyolország történelmének egyik legragyogóbb korszakát kezdjük el írni.

Hol és milyen arányban képesek olvasni valenciaiul – egy 2001-es felmérés szerint
Hol és milyen arányban képesek olvasni valenciaiul – egy 2001-es felmérés szerint
(Forrás: Wikimedia Commons / CC BY-SA 2 0)

Hogy ez pontosan mit is jelent, azt talán maga a szerző sem tudja, de az biztos, hogy az amúgy földrajz-történelem szakon végzett Bellver minden nyelvészeti előképzettség nélkül a szöveg további részeiben az ibér kultúrában véli felfedezni a valenciaiak jelenlegi kultúrájának csíráit. Bellver képviselő mindennél markánsabban fogalmaz akkor, amikor ezt írja:

A valenciaiak beszéde, mely kétségtelenül a legtávolabbi őstörténelemből származik, már a Krisztus előtt 6. századtól kezdve ibér nyelvezetben íródott, s a föníciaiak, görögök és latinok egymást követő hozzájárulását követően jutott el napjainkig abban a formában, ahogy azt ma ismerjük.

Az ibér eredetű Dama de Elche – a Valenciai Közösség déli részéről
Az ibér eredetű Dama de Elche – a Valenciai Közösség déli részéről
(Forrás: Wikimedia Commons / Francisco J. Díez Martín / CC BY-SA 2 5)

Az ibér alapokon álló valenciai nyelv igazi szintézisét a szerző az alábbiakban fogalmazza meg:

A görög és római, vizigót és bizánci, muzulmán, kasztíliai, aragón, katalán, európai és általában mediterrán, afrikai, zsidó és amerikai hozzájárulások asszimilálódnak és a mi saját kifejezésmódunk irányba fejlődnek tovább.

Hol és milyen arányban képesek írni valenciaiul – egy 2001-es felmérés alapján
Hol és milyen arányban képesek írni valenciaiul – egy 2001-es felmérés alapján
(Forrás: Wikimedia Commons / CC BY-SA 2 0)

Hogy Rafael Lapesa akademikus mit szólt volna ehhez, sajnos már soha nem tudjuk meg. Az sem derül ki persze, hogy az Ibériai-félsziget ibér szubsztrátuma mennyivel inkább a valenciai őse, semmint a spanyolé, a kataláné vagy éppen a portugálé. Talán nem véletlen, hogy a Wikipédia Jorge Bellver Casañáról szóló katalán nyelvű szócikkének írója az eset kapcsán nem hallgatja el kritikáját a képviselővel szemben: „Az ilyen jellegű, se füle, se farka fellépések miatt a 20. század végének, a 21. század elejének tipikus politikusa”.

Az ibér kontinuitás elméletével kapcsolatosan Tamás Lajos Bevezetés az összehasonlító neolatin nyelvtudományba című munkájából idézünk:

A később a keltákkal keveredett ibérek nyelvét eléggé általánosan elfogadott felfogás szerint a mai baszkok őrzik, akiknek nyelve segítséget nyújt a feltehetően ibér nyelvmaradványok megfejtéséhez.

(34. oldal)

Az ibérek, majd az őket követő kelták és más népek nyelvének továbbélése (számos bizonytalansággal együtt is) a neolatin nyelvtudomány legfőbb irányvonalát képviselő kutatói számára semmivel sem inkább valenciai, mint katalán vagy spanyol nyelvi vonás. Sőt: sokkal inkább baszk, mely a félsziget négy nagy neolatin nyelvével (spanyol, portugál, katalán, galego) ellentétben nem neolatin, még csak nem is indoeurópai nyelv (akár – vélhetőleg – az ibér sem). Mindez persze azt sem jelenti, hogy a baszk az ibér közvetlen leszármazottja lenne.

Arányok és valencianizmusok

Az Acadèmia Valenciana de la Llengua (a Valenciai Nyelvi Akadémia) 2005-ös adatai szerint a 15 évesnél idősebb népességen belül a Valenciai Közösség területén végzett kutatások szerint a lakosság 76%-a érti, 53,3 %-a beszéli a valenciait, 47%-a képes olvasni, 25,3 %-a pedig képes írásban is kifejezni magát valenciai nyelven. További érdekes adat, hogy a történelmileg a valenciai nyelv/dialektus területén 1989-2008 közt a valenciai anyanyelvűek aránya 45,8%-ról 35,3%-ra esett, a spanyol anyanyelvűeké ellenben 49,6%-ról 56,8%-ra nőtt, ugyanígy nőtt a kétnyelvűek aránya 4,5%-ról 7,6%-ra.

Mindez természetesen távolról sem akadályozta meg Bellver képviselőt, hogy javaslatában a katalán sztenderd helyett valenciai kifejezéseket használjon: a katalán amb helyett ab (’-val/-vel’); així helyett aixina (’így’), llenguatge helyett llenguage (’nyelvezet, nyelvhasználat’) stb. Az is érdekes, hogy Bellver a a Valenciai Közösséget észak felől határoló Cenia folyó helyesírásában sem a katalán mintát követi (Sénia), hanem a spanyollal egyező Cenia alakot használja.

Más kérdés, hogy a valenciai, a központi katalán dialektus és mondjuk a mallorcai között fennálló lexikai vagy fonetikai és nyelvtani különbségek tényleg elég markánsak-e ahhoz, hogy különböző nyelvekről vagy dialektusokról beszéljünk. Nehéz megtalálni a kiutat a nyelvnek a politika által ilyen mértékben befolyásolt helyzetéből. – Ennek nehézségét talán mi sem szimbolizálja jobban, mint hogy a ’kijárat’ jelentésű szó Barcelonában sortida, Valenciában viszont eixida...

Hol a kiút – sortida, eixida – a katalán nyelv számára?
Hol a kiút – sortida, eixida – a katalán nyelv számára?
(Forrás: Wikimedia Commons / BrokenSphere / GNU-FDL 1 2)

Max Weinreichnek azon mondása azonban, hogy a nyelv egy hadsereggel és flottával rendelkező dialektus, Bellver képviselő megnyilvánulását látva kiegészíthető immár úgy is: elég, ha önálló közigazgatási egységet alkot.

Győzzön végre a józan ész!

A PP fenti javaslatára reagálva a Valenciai Nyelvi Akadémia sem habozott megszólalni. A markáns hangvételű állásfoglalás szerint:

A valenciai nyelv, ahogy az bármely más nyelvvel is történik, a történelem során különböző civilizációk és kultúrák hozzájárulásával alakult ki, melyek az elmúlt korokban megtelepedtek a jelenlegi valenciai területen.

Az Akadémia szerint a valenciai voltaképpen a 13. századtól kezdve, I. (Hódító) Jakab (1213–1276) hódítását követően, az aragóniai és katalán betelepülők nyelvének hatására, voltaképpen latin alapokon alakult ki. „Éppen ezért valenciaiak, katalánok, baleáriak és az egykori Aragóniai Királyság más területének lakói ugyanazon a nyelven osztozunk, noha ez a nyelv az évszázadok múlásának köszönhetően minden egyes vidéken sajátságos elemeket őrzött meg és olvasztott magába” – áll az akadémiai állásfoglalásban.

Az Akadémia szerint „ezen sajátosságok számos alkalommal magyarázhatóak azzal az örökséggel, melyet különböző népek hoztak, mint például az arab, az aragón, a kasztíliai, a francia vagy az okcitán; ellenben az olyan (időben) távoli népek öröksége, mint az ibér, nem létező vagy nem kimutatható”. Az Akadémia ugyanakkor határozottan azt kéri a parlamenti csoportoktól, hogy „ne használják a nyelvet a valenciaiak közti politikai konfrontáció eszközeként”.

Csak egyetérteni tudunk az Akadémiával. A politikai indíttatású, politikusi dilettantizmus nem tesz jót a nyelvtudománynak, és végső soron a nyelvnek magának sem. Clemenceau szerint a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy tábornokokra lehessen bízni – parafrazeálva a mondatot a nyelvtudomány túl komoly dolog ahhoz, hogy politikusokra lehessen bízni.

Források

Jorge Bellver javaslata

A Valenciai Nyelvi Akadémia közleménye

El valencià és un llenguatge iber, segons una proposició delirant del PP a les Corts

El PP presenta una proposició perquè la RAE deixi de considerar el valencià part de la llengua catalana

L’Acadèmia Valenciana de la Llengua admet que el valencià és català

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
7 El Vaquero 2013. július 8. 16:51

Tudtam, hogy El Salvadoreño harapni fog a cikkre :D

6 El Mexicano 2013. július 8. 14:49

@Pierre de La Croix: Feltételezéseken és elméleteken kívül gyakorlatilag semmit. Az egyetlen, ami ma elfogadhatónak tűnik, az az ókori aquitaniai nyelv leszármazottjának (vagy legalábbis közeli rokonának) tartja. A 20. század közepéig-végéig pedig az volt a legáltalánosabban elfogadott elmélet, miszerint a kaukázusi nyelvcsaládba tartozik (de még a kaukázusi nyelvcsalád létezése is vitatott, legalábbis nem biztos, hogy az északiak rokonságban vannak a déliekkel).

Ezenkívül természetesen létezik számos más elmélet, rokonították már a finnugor nyelvekkel is, persze az ibérrel is, az afroázsiai nyelvekkel, de a legextrémebb elméletek még közép-amerikai indián nyelvekkel is.

A spanyol nyelvészek azt szokták mondani, hogy szinte nincs nyelv a földön, amellyel a baszkot még nem próbálták összehozni – de egyelőre minden rokonítási kísérlet sikertelennek bizonyult.

elmexicano2010.blogspot.com/2010/12/euskara-europa-egyetlen-elo-osla

5 Pierre de La Croix 2013. július 8. 14:23

@El Mexicano: Ezt nem tudtam, akkor igazad van. (Lenne viszont akkor egy kérdésem: akkor semmit sem lehet tudni a baszk rokonságáról? Mert én eddig maximum az ibérrel kapcsolatban hallottam ezt).

4 El Mexicano 2013. július 8. 12:21

@Pierre de La Croix: Semmit sem tudni jelenleg a baszk és az ibér kapcsolatáról, épp ezért nem tekinthetjük sem távoli, sem közeli rokonának, sem leszármazottjának. Lehet, hogy a 20. században még elfogadott volt ez az elmélet, de ez mára eléggé elavult. Az, hogy egy területen beszéltek két, tipológiailag hasonló nyelvet valamikor, semmilyen rokonságot nem bizonyít. Ráadásul mivel a baszk nem volt írott nyelv, szintén kb. semmit nem tudni a 16. század előtti állapotáról azon a két-három kifejezésen kívül, amely a 10. századi San Millán-i glosszákban szerepel.

(Nem is beszélve a tartesszosziról, amiről még annyit sem tudni, mint az ibérről.)

3 Pierre de La Croix 2013. július 8. 12:09

@El Mexicano: Erre a következtetésre jut a cikkíró is: "Mindez persze azt sem jelenti, hogy a baszk az ibér közvetlen leszármazottja lenne." A kifogásolt rész arról szól, hogy ha már az ibér örökségről beszélünk, akkor a ma élő félszigeti nyelvek közül a baszkot tekinthetjük a legközelebbi - de nem túl közeli - "rokonának" (ha ma több ibér nyelvet beszélnének még, akkor biztos, hogy nem mondanánk annak, de hát az ibér nyelvet nem beszélik).

@nyest: Mintha itt lemaradt volna a fél mondat: "képviselő azt viszont már kifogásolja, hogy a RAE 1970-es, a Franco-korszak végéről származó szótárában – „meglepő módon” s „anélkül, hogy bárki elfogadható magyarázatot adott volna” – ...

Vagy az én gépezetemben van a hiba?

2 El Mexicano 2013. július 8. 09:53

Mondjuk nem tudom, mi köze mindehhez a Spanyol Királyi Akadémiának, amely kizárólag a spanyol (kasztíliai) nyelvvel foglalkozik. Miért kellene neki bármit is "elismernie" más nyelvekkel kapcsolatban? Egy értelmező szótár feladata a fogalmak objektív meghatározása (amennyire persze ez lehetésges):

lema.rae.es/drae/?val=valenciano

"valenciano, na.

[...]

5. m. Variedad del catalán, que se usa en gran parte del antiguo reino de Valencia y se siente allí comúnmente como lengua propia."

Ez a definíció pedig teljesen korrekt.

1 El Mexicano 2013. július 8. 09:37

Végül is nem nagyobb marhaság ez sem annál, mint amikor a magyart az etruszkból származtatják. :)

"A később a keltákkal keveredett ibérek nyelvét eléggé általánosan elfogadott felfogás szerint a mai baszkok őrzik, akiknek nyelve segítséget nyújt a feltehetően ibér nyelvmaradványok megfejtéséhez."

Nem tudom, hány száz éves forrásból szedte ezt Tamás Lajos, de baromság úgy, ahogy van. Először is, a fennmaradt ibér feliratokból semmiféle használható közös vonást nem tudtak kimutatni a baszkkal, csak annyi biztos, hogy a hangrendszere volt hasonló és agglutináló nyelv volt. Pontosan arról van szó, hogy a baszk alapján nem lehet megfejteni az ibér feliratok jelentését (bár létezik természetesen a basz-ibér kontinuitáselmélet is).

A kelták nyelvének folytatása pedig semmiképpen sem lehet a baszk, mivel a keltibér indoeurópai nyelv volt (és valószínűleg csak egy a sok ókelta dialektus közül). Már az elnevezése is azon a tévedésen alapszik, hogy a keltibérek és nyelvük a keltákkal keveredett ibérek voltak, ami megintcsak nem igaz ebben a formában.

elmexicano2010.blogspot.com/2011/10/kik-voltak-keltiberek-es-milyen-

Ezzel kapcsolatban ajánlom Rafael Cano (2005): Historia de la lengua española c. könyvét, eléggé részletesen kitér mindenre 1200 oldalban.

Információ
X