Eszközt nem igénylő, utazáskor játszható játékokat bemutató sorozatunkban már volt szó elsősorban óvodásokkal, kisiskolásokkal és kamaszokkal vagy felnőttekkel játszható játékokról. Most három olyan játékot mutatunk be, amihez eszköz ugyan nem szükséges, de egy-két játékosnak el kell tudnia szigetelődni egy rövid időre a többiektől. Az se baj, ha egy kis tér áll rendelkezésre a játékosok között. Így ezekről a játékokról autóban és buszon le kell mondanunk, de fülkés vonatban vagy vasúti váróteremben remekül játszhatók.

A színjátszás alapjai

Kezdjük a nagy óvodásokkal, kisiskolásokkal játszható Amerikából jöttünkkel. Ideálisan olyan helyen játszható a játék, ahol a földre is nyugodtan le lehet ülni vagy feküdni, de azért másutt is bátran nekivághatunk. Legalább 4-5 ember kell ahhoz, hogy élvezetes legyen, de akár egy osztály is játszhatja.

A társaságból két ember kimegy és megállapodnak abban, hogy milyen foglalkozást fognak elmutogatni a többieknek. Legyen ez esetünkben kéményseprő. Visszamennek a társasághoz, és azt mondják: Amerikából jöttünk, híres mesterségünk címere K, S. A mesterség „címere” mindig két hang: ha összetett szó a foglalkozásnév, akkor az előtag és az utótag kezdőhangja, ha egy szó, mint például a tanár, akkor a szó első és utolsó hangja, tehát ez esetben T, R.

Mestersége címere: K, S
(Forrás: Wikimedia Commons / Christian Wilhelm Allers (1857–1915))

Miután ismertették a két hangot, a játékosok nem szólalnak meg. Pantomimmozdulatokkal előadják, milyen munkát végez a kéményseprő: háztetőre mászik, kéményt tisztít, kukucskál, tüzet gyújt a kémény alján. Eközben a többi játékos találgat. Aki eltalálja a foglalkozásnevet, az mehet ki a következő körben az egyik játszó játékossal.

Annak eldöntésére, hogy a két szereplő játékos közül ki mehet ki az új párral, még egy előkészítő mozzanatra van szükség. Mielőtt a két játékos bejön mutogatni, még egy dologban meg kell állapodniuk: hogy kinek mi lesz az álneve. Vannak olyan közösségek, ahol ez mindig ugyanaz – egyikük például alma lesz, a másikuk körte. Így mikor valaki kitalálja, hogy mit mutogattak el, nekiszegezik a kérdést: Kihez mész, almához vagy körtéhez? Akinek az álnevét a kitaláló játékos választja, az mehet vele újabb feladványt kieszelni.

Kihez mész, almához vagy körtéhez?
(Forrás: Wikimedia Commons / Yves Geissbühler / CC0)

Kisebb, óvodás gyerekek számára a játék egyik legvonzóbb része ez az almás-körtés álnévválasztás. Érdemes szabadságot adni nekik, így egészen meglepő és humoros álnevekkel találkozhatunk. Ahhoz sem kell ragaszkodnunk, hogy csak foglalkozásokat lehessen elmutogatni. Kiterjeszthetjük az eljátszható dolgok körét bármilyen cselekvésre vagy személyre – FE: fagyievő, MK: Mátyás király.

Írók alkotása

Második játékunk körülbelül felső tagozatos kortól játszható. Ez a játék Várady Szabolcs cikke szerint a Szigligeti Alkotóházból származik. Itt egy embert kell kiküldeni, és a társaság többi tagja gondol egy összetett szóra, legyen ez most vasmacska. A kiküldött játékos bejön, és egyesével kérdéseket intéz a társaság tagjaihoz.

Vasmacska
(Forrás: Wikimedia Commons / Yarl / CC BY-SA 3.0)

A hogy tetszik elölről? kérdésre egy olyan szóval kell válaszolni, amivel az eredeti összetett szó előtagja összetett szót alkothat. Jó válasz például az út a vasút szóból vagy a szög a szögvas szóból. A hogy tetszik hátulról? kérdésre hasonló módszerrel kell válaszolni, ám az eredeti szó utótagjának lehetséges párjaival. Esetünkben jó válasz például a jaj – macskajaj, kő – macskakő, vagy a bak – bakmacska. A hogy tetszik egészben/összevissza? kérdésre pedig az egész összetett szó által jelölt dolog egy tulajdonságával kell válaszolnunk, a vasmacska esetében például így: ha jó erősen kapaszkodik. A kérdező játékos háromszor kérdezheti körbe a társaság tagjait, s az adott válaszokból kell kitalálnia, mi volt az eredeti összetett szó.

Gyakorlott játékosok olyan összetételeket is feladhatnak egymásnak, amelyeket általában nem összetett szóként értelmezünk. Várady Szabolcs példája erre a csellista szó, amit a legritkább esetben értelmezünk cselek listájaként.

A pszichológus

Mai utolsó játékunk sokban hasonlít az előzőre: itt is egy embert kell kiküldeni, és azt kell kitalálnia kérdések segítségével, hogy a többiek miben állapodtak meg. Itt azonban nem egy szóra kell gondolni, hanem abban kell megegyezni, hogy a társaság tagjai milyen szerepet alakítsanak. Tehát ebben az első játékhoz hasonlóan színészkedni kell. Mikre gondolhatunk? Például arra, hogy a társaság minden tagja Barack Obama. Vagy arra, hogy mindenki a tőle balra ülő ember szerepét alakítja. Esetleg arra, hogy mindenki a tizenkét apostol egyike.

A kiküldött játékos, azaz a pszichológus, bárkinek bármilyen kérdést feltehet. A választ a „betegek” a játszott szerepnek megfelelően adják meg. A feladat az, hogy a kérdező kitalálja, mi volt az eredeti megállapodás. Meglehetősen nehéz jó kérdéseket feltenni, hiszen a lehetséges megállapodások tárháza végtelen, s a kérdező játékos eleinte nem tudja, merre is tapogatózzon. Ha keveselljük a játékban a nyelvi nehézségeket, akkor játszhatjuk a társaság által ismert idegen nyelven is!