A Himnusz születésének 190. évfordulója alkalmából, a magyar kultúra napján adták át a Himnusz, a Szózat és a Székely himnusz új változatait a magyarországi és a külhoni magyar általános iskolák képviselőinek az Országházban. Az MTVA közel egy éve látott hozzá az új felvételek elkészítéséhez, amelyek közül a Himnusz négyféle feldolgozásban jelent meg, ezek közül a legnagyobb visszhangot talán a leginkább újszerű kezdeményezés váltotta ki.

A Himnusz egyik új felvételén ugyanis Rúzsa Magdi énekhangját egyetlen hegedű egészíti ki a felvezető és a levezető taktusoknál, ettől már önmagában is nagyon puritán lett az előadás. Rúzsa Magdi nyilatkozata szerint egy imaszerű feldolgozásra törekedett. Mindezt a képi hatások csak erősítik: a Kiscelli Múzeum mint helyszín, valamint a jelelő kórus megjelenése.

A jelnyelvi műfordítás nem a hangzó/írott nyelvek esetében megszokott módon történt, ez több ember közös munkája. A jelnyelvi szövegváltozat jelentős részben Juhász Ferenc alkotása, ám ő több magyar szakos, jelnyelvet tanuló halló tanítványától és több, művészi jelnyelvi produkciókat létrehozó siket „kollégájától” kapott ehhez segítséget. Az első próbálkozás a Himnusz jelnyelvi fordítására még 2008-ban történt, ezt követően már egy lecsiszolt változatban jelent meg a Jel TV szilveszteri műsorában, 2011 decemberében, immáron több siket előadásában, ám egy sajátos, egymásba áttűnő megoldással. A három szövegváltozatot a jelnyelvekre alkalmazott lejegyzési rendszer szerinti átírásban az alábbiakban lehet összehasonlítani. Látható, hogy a jelek sorrendjében (azaz a szórendben) is voltak változtatások, de egy-egy gondolat jelnyelvi kifejezése is módosult az idők folyamán, a különböző szövegváltozatokban.

A himnusz három jelnyelvi változata
(Forrás: Szabó M. Helga)

A jelnyelvi szöveg érdekessége, hogy nem minden ponton követi szöveghűen a magyar verset, elvégre ez műfordítás, és nem szóról szóra történő megjelenítés. Az archaikus nyelvezetet és az emelkedett stílust olyan jelek megválasztása fejezi ki, amelyek a hétköznapi nyelvben ritkán fordulnak elő, illetve szintén fennköltebb stílusértéket képviselnek. A művészi jelhasználatban a rímet és a ritmust az egyes jelek közötti formai átmenetek, illetve a jelek ismétlése képviseli. A jelnyelvekben az állítmány többnyire a mondat végén szeret állni, itt azonban ettől az első sor esetében eltértek a jelelők. A jelnyelv szívesebben használ következtető szerkezeteket a magyarázók helyett (pl. magyarázó: Megérdemli a jutalmat, mert sokat segített, ezzel szemben következtető: Sokat segített, ezért megérdemli a jutalmat), emiatt már a 3-4., az 5-6., illetve a 7-8. sor tartalmilag felcserélődik mindhárom jelelt változatban. A legújabb változat imaszerű jellegét erősíti az IMÁDKOZVA-KÉR kifejezés alkalmazása a „nyújts feléje védő kart” szövegrésznél, illetve az ÁLD(ÁS) jel újbóli felbukkanása utolsó elemként, mintegy a kezek semleges helyzetbe való leviteleként. A mostani előadásban a szünetek száma érzékelhetően több, mint a korábbi változatoknál (a lejegyzésben ld. a „…/…” jelöléseket), továbbá a jelelés tempója is jelentősen lassabb, ezáltal az előadás is pátosztelibbnek tűnik.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ami ebből a legújabb jelnyelvi feldolgozásból kimaradt, az a mimika alkalmazása – szemben a korábbi két verzióval, ahol a lejegyzésben is látható a sok apró betűs mimikai megjegyzés, az azok kitartását jelző aláhúzásokkal. Kerülték továbbá az utóbbi feldolgozásban az artikuláció használatát is – ez utóbbi a természetesen használt magyar jelnyelv egyik sajátossága azoknál a jeleknél, amelyek főnévi értelemben szerepelnek a jelnyelvi szövegváltozatban. Itt azonban – talán a képi egység megteremtése érdekében – ennek mellőzését kérte a rendező és a koreográfus. A felvétel elkészítése során – bár alapvetően egy előre egyeztetett ritmusban haladt mindkét „szövegmondás” – Rúzsa Magdinak jelezték a jelelés tempóját, azaz hogy pontosan mikor ér véget egy-egy jelnyelvi mondat vagy gondolati egység, és ő ehhez igazította az éneklésben az egyes egységek kitartását, illetve lezárását.

Weisz Fanni

A felvétel megjelenése óta, az utóbbi napokban sokféle, meglehetősen szélsőséges vélemény fogalmazódott meg a különböző portálok kommentjeiben: volt, aki innovatívnak és felemelőnek találta a kezdeményezést; volt, aki berzenkedett az eredeti nagyzenekari mű ilyen lecsupaszítása és képi megjelenítése ellen. Mostantól azonban lesznek olyan alkalmak, amikor ez a verzió kerül majd a nagyközönség elé, ami talán hozzájárul majd a jelnyelv és a jelelő közösség elfogadásához, tiszteletéhez is. Épp ezért köszönet illeti az e változat elkészítésében közreműködőket: Magyar Pétert, az MTVA gyártási igazgatóját magáért az ötletért, Zilahi Tamás rendezőt, Sárközi Gyula koreográfust, Rúzsa Magdi énekesnőt, Szecsődi Ferenc hegedűművészt, Weisz Fannit mint a siket kultúra nagykövetét, valamint a jelelőkórus tagjait: siketeket és hallókat egyaránt. Külön tiszteletet érdemel mindenki, aki a jelnyelvi szövegváltozat kialakításában segítséget nyújtott.