Těšín (lengyel helyesírással Cieszyn) [tyesín], németül Teschen [tesen] város a lengyel-német határon. 1220-es alapítása és 1920 között egységes város volt, az első világháborút lezáró békeszerződések azonban kettéosztották: az Olše (lengyelül Olza, németül Olsa) folyótól nyugatra eső városrészek Csehországhoz (Csehszlovákiához), a keleti városrészek Lengyelországhoz kerültek. A környék szláv lakosságának nyelvjárása mind a cseh, mind a lengyel irodalmi nyelvtől számottevően különbözik. A magukat lengyelnek vallók többsége is protestáns, miközben a lengyelekre a katolicizmus jellemző.  Lakosságában korábban jelentős volt a német és a zsidó elem is.

A megosztott város
(Forrás: Wikimedia Commons / Darwinek / GNU-FDL 1.2)

A város a huszadik század elejéig multikulturális, többnyelvű központ volt. A város felosztásával mindez megszűnt, a helyi identitás és a többfelé kötődés helyett  a lakosságnak egyértelműen választania kellett a cseh és a lengyel identitás között – elveszítve ezzel sok mindent, mely a másik kultúrához kapcsolta őket. A város egysége 1938-ban egy időre helyreállt: ekkor a cseh oldalt is lengyel csapatok szállták meg, alig egy évvel később pedig mindkét oldal német megszállás alá került.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az elveszett idilli (de legalábbis akként bemutatott) állapotot idézi fel Jaromír Nohavica cseh „folkzenész” dala. Címe Těšínská (píseň) – Těšíni (dal).

Kdybych se narodil před sto lety	Ha száz évvel ezelőtt születtem volna
v tomhle městě	ebben a városban
u Larischů na zahradě trhal bych květy	A Larischékék kertjében téptem volna virágot
své nevěstě	a menyasszonyomnak
Moje nevěsta by byla dcera ševcova	A menyasszonyom egy varga lánya lett volna
z domu Kamińskich odněkud ze Lvova	a Kamińskiak házából valahonnan Lembergből
kochał bych ją i pieśćił	szeretném és simogatnám
chyba lat dwieśćie	akár húsz évig is
Bydleli bychom na Sachsenbergu	A Sachsenbergen laknánk
v domě u žida Kohna	a zsidó Kohn házában
nejhezčí ze všech těšínských šperků	az összes těšíni ékszer közül
byla by ona	ő (a menyasszony) lenne a legszebb
Mluvila by polsky a trochu česky	Lengyelül beszélne, és egy kicsit csehül
pár slov německy a smála by se hezky	néhány szót németül és szépen mosolyogna
jednou za sto let zázrak se koná	száz évben egyszer történik csoda
zázrak se koná	csoda történik
Kdybych se narodil před sto lety	Ha száz évvel ezelőtt születtem volna
byl bych vazačem knih	könyvkötő lettem volna
u Prohazků dělal bych od pěti do pěti	Prohazekéknál dolgoznék öttöl ötig
a 7 zlatek za to bral bych	és hét aranyat kapnék érte
Měl bych krásnou ženu a tři děti	Szép feleségem lenne és három gyerekem
zdraví bych měl a bylo by mi kolem třiceti	egészséges lennék és harminc körül járnék
celý dlouhý život před sebou	előttem az egész hosszú élet
celé krásné dvacáté století	az egész gyönyörű huszadik század
Kdybych se narodil před sto lety	Ha száz évvel ezelőtt születtem volna
v jinačí době	jobb időben
u Larischů na zahradě trhal bych květy	A Larischékék kertjében téptem volna virágot
má lásko tobě	neked, szerelmem
Tramvaj by jezdila přes řeku nahoru	A villamos felmenne a folyón át
slunce by zvedalo hraniční závoru	a nap felemelné a határsorompót
a z oken voněl by	és az ablakból illatozna
sváteční oběd	az ünnepi ebéd
Večer by zněla od Mojzese	Este Mózestől szólna
melodie dávnověká	a réges-régi dallam
bylo by léto tisíc devět set deset	1910 nyara lenne
za domem by tekla řeka	a ház mögött folyna a folyó
Vidím to jako dnes šťastného sebe	Látom, mintha ma lenne, boldog önmagam
ženu a děti a těšínské nebe	a feleségem, gyermekeim és a těšíni eget
ještě že člověk nikdy neví	az ember sohasem tudhatja
co ho čeká	mi vár reá

A cseh nyelvű dalban keverednek a lengyel, német és zsidó elemek. Külön figyelmet érdemelnek az egyes nemzetiségekhez tartozó nevek: Larisch (osztrák-német); Kamiński, Prohazek (lengyel), Kohn, Mózes (zsidó). A város neve mindig csehül szerepel, viszont egy városrész neve (Sachsenberg – csehül Saská kupa) németül – ez ipari negyed volt, a mai cseh oldalon található. Az elképzelt menyasszony lengyel, és más nyelven jól nem is beszél. A második versszak második fele, mely róla szól, lengyel nyelvű. A cseh nyelvű dalban azonban cseh elemek alig bukkannak fel – egyedül a menyasszony töredékes cseh nyelvtudására való utalás érzékelteti, hogy a csehek is jelen vannak.

Az Új Zsidótemető a lengyel oldalon
(Forrás: Wikimedia Commons / Stoik1 / GNU-FDL 1.2)

A tizes években a városban villamos is járt, ez kötötte össze a folyó két partján található városrészeket. A város felosztása után a villamosvonalat megszüntették. A dalban a villamos a város egységességének szimbólumaként jelenik meg.

A dal ünnepélyes, meseszerű, nosztalgikus hangulatát megtöri a vége, mely a jövőre, az általunk már ismert múltra utal. Az ilyesfajta szövegfelépítés persze a magyar hallgatónak ismerős lehet.

Olvasóinknak és magunknak csak azt kívánhatjuk, hogy száz év múlva ne ez a dal legyen... Azt azért örömmel jelenthetjük, hogy ha a város nem is egyesült, a határ jelképessé vált, és ma szabadon lehet közlekedni, ismét lehet az egyik oldalról a másikba járni dolgozni, bevásárolni vagy csak sétálni – és akár a másik nyelvét gyakorolni.