Az „áramvonalas” fejkötő két helyen tapad a fejhez: a jobb szem és a bal fül fölött. Mindössze 1-2 ezred amper áramot kap a kísérleti alany, és a módszer révén 10 százalékkal gyorsabban képes megtanulni dolgokat. Fontos, hogy az áram a megfelelő irányban áramoljon, ugyanis fordítva visszafele „sülhet el” a dolog: az áram nemcsak, hogy nem élénkíti az agyat, hanem egyenesen tompítja és emiatt még lassítja is a tanulás tempóját.

A módszer tesztelésekor a kísérleti alanyoknak gombok sorát kellett nyomkodniuk előírt sorrendben, mintha zongora billentyűin játszanának hangok meghatározott sorozatát. Egyértelműen kiderült, hogy az áramvonalasított alanyok gyorsabban meg tudták jegyezni a helyes sorrendet. Viszont egyelőre csak az úgynevezett izommemóriát „edzi” az áramos módszer, a mozdulatsor-emlékezést segíti, így például zenészeknek kiváló. Okkal tételezhető fel azonban, hogy más területeken is erősítheti a nagyon gyenge áram a tanulás képességét, gyorsíthatja sebességét. A tudósok azt sem zárják ki, hogy agyvérzés sújtotta betegeknél is használható sérült agyterületeik rehabilitálására. Az áramos ösztökélés a befejezésétől számítva még fél órán át hat.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A módszert kipróbálta a The Daily Telegraph című brit lap egy munkatársa, Nick Collins. Beszámolója szerint, miután rácsatolták az „áramvonalas” fejfedőt, először remegni kezdtek ujjai, tenyere izzadt, homloka szintén, de ez – mint megtudta – „jó”, mert azt jelzi, hogy hat rá az áram. Collins, hogy tesztelje a metódust, maga elé tette a lap rejtvényrovatát, ám míg áram alatt volt, egy fia számot sem tudott beírni a „gyilkos szudokuba” – beszámolója szerint feltehetően azért, mert félt, hogy agya masszává silányul –, miután viszont lekerült róla a két villanytapasz, szinte megtáltosodott.