-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
„Upsz, leejtettem! Jaj, de cuki ez a tatyó! Nyamm-nyamm, ez a sali nagyon fini lesz!” Melyik munkahelyen ne hangozna el hasonló, gügyi-mügyi nyelven megfogalmazott mondat még felnőttek között is? De vajon miért beszélünk néha úgy, mint egy gyerek?
„Upsz, bocsika, ez lepottyant” – mondhatnánk a munkahelyi konyhában elbűvölő mosollyal, ha éppen akkor ejtenénk le a kollégánk kedvenc bögréjét, amikor az betoppan. De vajon ilyen és ehhez hasonló szituációkban miért vesszük elő azt a nyelvet, amit ideális esetben csak kisgyerekekkel, esetleg kismacskákkal, kiskutyákkal szemben alkalmazunk?
Dennis Preston, az Oklahomai Állami Egyetem nyelvésze szerint a válasz egyszerű. Mi egy gyermek legfőbb tulajdonsága? Hát az ártatlanság: hogy őt nem lehet felelősségre vonni semmiért. S ha egy kényelmetlen helyzetben gyermeket játszunk, talán kevésbé fognak ránk haragudni – hisz egy gyermek nem tehet arról, ha baklövést követ el.
Ez az egyik oka annak, hogy a felnőttek egymás közt gügyi-mügyi nyelvet használnak – de van több magyarázat is. Nem kell feltétlenül rossz fát tennünk a tűzre ahhoz, hogy a gyermeki énünk előjöjjön: elég, ha csak aranyosnak, szerethetőnek, mondhatni cukinak akarunk feltűnni mások előtt. És mikor akarunk különösen édinek feltűnni? Nos, természetesen akkor, ha egy számunkra tetszetős férfiú vagy hölgyemény tartózkodik a közelünkben.
A gügyi-mügyi nyelv egyik legnagyobb használati tere ugyanis a párkapcsolat. Ki ne ismerne olyan párokat, akik mások előtt is nyuszifülnek vagy cuncurmókuskának szólítják egymást? Ilyenkor – ha az intim nyelvet a felek nem tartják meg maguk között – a pár az összetartozását akarja demonstrálni – mondja a nyelvész. Ha nyíltan ilyen nyelvet használunk, azt akarjuk, hogy a környezetünk is tudja, milyen közvetlen viszonyban állunk egymással. Ilyenkor – magyarázza a nyelvész – azt akarjuk, hogy az egész világ tisztában legyen vele, milyen sokat jelent nekünk a másik ember.