nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A nyúlon túl
Gondolkodott ma már?

Budapesten járt Jostein Gaarder, a filozófiatanárok megmentője. Ennek örömére cikkünkből megtudhatja, mi köze a nyúlszőrnek az univerzumhoz.

Kamrás Orsolya | 2016. április 29.
|  

Szeptembertől a magyar középiskolákban eltűnik a filozófia a kötelezően tanítandó tantárgyak közül. Pedig a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként Magyarországon járt Jostein Gaarder karrierje is ékesen bizonyítja, hogy a filozófia egyáltalán nem idegen a hétköznapoktól. Manapság az észak-európai országok irodalmát legtöbbször a már lassan márkanévvé váló skandináv krimi kapcsán szokás emlegetni, minden idők legnagyobb példányszámban eladott norvég könyve mégis egy olyan regény, mely a nyugati filozófia történetét dolgozza fel. Jostein Gaarder 60 nyelvre lefordított, 40 millió példányban eladott regénye 1995-ben jelent meg először magyarul, 2012 óta pedig egy újabb fordításban is hozzáférhető a szerző más műveivel egyetemben.

Derült égből a bestseller

Gaarder szüleihez hasonlóan eredetileg maga is tanárember, aki 12 évnyi tanítás és egy megjelent regény után egy év alkotói szabadságot vett ki, hogy a filozófiatanítás során szerzett tapasztalatait is összegezve megírja a Sofie világát.  A vaskos végeredmény első ránézésre nem tűnt túl piacképesnek, eleinte nem is akarták kiadni, de aztán bizalmat kapott, amelyet végül minden elképzelést felülmúló eladási adatokkal hálált meg, Gaardert pedig világszerte jegyzett íróvá tette.

A történt főhőse a 14 éves Sofie, akinek a neve bölcsességet jelent (philosophia=a bölcsesség szeretete), és akivel furcsa dolgok történnek. A helyszín egy álmos kisváros, ami akár Jo Nesbø vagy Stieg Larsson regényeiből is ismerős lehet, az elvadult kert azonban itt nem meggyalázott női hullákat, hanem süteményes dobozba rejtett filozófialeckéket rejt. Az alacsony, svájcisapkás szakállas úriember sem valami perverz gyilkos vagy ex KGB-ügynök, hanem Alberto Knox, aki végigvezeti Sofie-t a filozófia történetén. A 600 oldalas regény amellett, hogy megismertet az európai kultúrkör legfontosabb gondolkodóival, egy ügyes narratológiai csavarnak köszönhetően végig feszültségben tartja az olvasót rejtélyes halálesetek nélkül is.

Jostein Gaarder
Jostein Gaarder
(Forrás: Wikimedia Commons )

Itt, a nyest.hu-n is elmélkedtünk már arról, van-e egyáltalán értelme külön ifjúsági regényről beszélni a szépirodalmi műveken belül. Nagy ugyanis a kísértés, hogy ifjúságinak tituláljunk minden olyan regényt, amelyben a didaktikus célok fölébe kerekednek a prózapoétikai kidolgozottságnak, vagy amelyben egy különösen fogékony korosztály számára igyekszik a szerző erőteljesen érvényesíteni egy adott értékrend szempontjait, akár a valósághűség ellenében is.

Jostein Gaarder esetében nincs nehéz dolgunk, nála bevallottan elsődleges a fiatalok tanításának szándéka, az, hogy valamiféle akadémiai tudást adjon át minél élvezhetőbb, élményszerűbb módon. Egykori tanárként pontosan látja, hogyan vész el az intézményesült oktatásban a gyerekekből az az ösztönös kíváncsiság, mely a világ felfedezése és megértése felé hajtaná őket. Ugyanez az érdeklődés az, ami a filozófia, majd a belőle kinövő humán és természettudományok kialakulásához, végső soron a minket körülvevő 21. századi világ kifejlődéséhez vezetett, erre az elemi kíváncsiságra és spekulatív hajlamra alapozva viszi végig Gaarder Sofie-t, illetve az olvasót az európai filozófia történetén.

Kell ez nekünk?

Jóllehet a Sofie világa ifjúsági regényként került be a köztudatba, nem javasolnánk olvasóinknak, hogy ezzel lepjék meg kamasz ismerőseiket, ha meg akarják velük szerettetni az olvasást és/vagy a filozófiát. Gaarder regénye már megjelenésekor is inkább az idősebb korosztály körében számíthatott sikerre, negyed századdal később pedig már valószínűleg fényévekre van attól, hogy önállóan olvasva lekösse egy kamasz figyelmét. A Sofie világa hosszú és tömény, mégis úgy gondoljuk, helye van minden család könyvespolcán (vagy e-book olvasóján, a 2012-es magyar fordítás ugyanis már ebben a formában is hozzáférhető). Hogy miért, azt pontosan kifejezi a regény mottójául választott Goethe-idézet:

Aki háromezer éve

Nem vezeti számadását,

Ostobán, sötétben élje

Napjainak vonulását.

A nyugati civilizáció embere számára a kényelem és jólét korábban elképzelhetetlen mértékben vált elérhetővé, mindeközben azonban még soha nem álltunk ilyen közel ahhoz, hogy végleg leszokjunk a gondolkodásról. Az információ és a konzumálható javak kimeríthetetlennek tűnő forrásai állnak rendelkezésünkre, de közben az élet egyre több területén csúszik ki a döntés a kezünk közül, a jóléti társadalmak embertömege egyre inkább egy könnyen manipulálható, arctalan masszává válik. Arról nem is beszélve, hogy a világ kisebb felének anyagi jóléte a harmadik világ nyomorgó embertömegeinek szenvedésén és a természet egyre inkább visszafordíthatatlanná váló kizsigerelésén alapul.

A kritikus gondolkodás, a felelős és autonóm emberi lét elengedhetetlen feltétele, hogy legalább időnként megkérdőjelezzük a világ adottnak vett dolgait, és feltegyük magunknak azokat az alapkérdéseket, amelyek végigkísérik az emberiség történetét. Alberto, a regényben szereplő filozófiaprofesszor az univerzumot egy cilinderből előrántott nyúlhoz hasonlítja, mi, emberek pedig apró lények vagyunk a nyúl bundájában. A többség jól elvan a bunda mélyén, sőt el sem tudja képzelni, hogy máshol is lehetne, másokat a kíváncsiságuk arra hajt, hogy feltérképezzék a nyulat, a filozófusok célja pedig az, hogy felkapaszkodjanak a szőrszálak hegyére, és a bűvész szemébe nézzenek. Gaarder könyve ebben van segítségünkre, amikor a főszereplő újabb és újabb kérdésekre (Ki vagy te? Hiszel a sorsban? Miért a lego a világ legzseniálisabb játéka?) választ keresve ismerkedik meg a nagy filozófusok gondolataival.

Filozófiát mindenkinek

Nehéz helyzetben van az, aki közérthető és olvasmányos filozófiatörténetet keres. Ahogyan arra maga Gaarder is rámutat egy interjúban, a filozófiai tárgyú művek többnyire nehezen olvashatóak, a laikusok számára érthetetlenek. Magyarországon sem jobb a helyzet, nincsen például igazán jó középiskolai tankönyv. Félreértés ne essék, remek filozófiatörténeti összefoglalók jelentek meg tankönyvnek szánva jobbnál jobb szakemberek tollából, de ezek a középiskolás korosztály körében teljességgel használhatatlanok. Már persze ha a tanár célja túlmutat azon, hogy heti egy-két órában minél több információt daráljon le a filozófiatörténet nagy alakjairól.

A tankönyvpiacon tátongó űrt a Zanza Tv videói töltötték be valamelyest, és a Sofie világa is segítségére lehet annak a pár tanárnak, akinek szeptembertől módjában áll még filozófiát tanítani. Az egyes filozófiatörténeti fejezetek akár önálló feldolgozásra is alkalmasak, különösen rövid szemelvényekkel kiegészítve. A könyv jó alapként szolgálhat a tananyag gamifikált feldolgozásához is: létrehozhatunk egy kerettörténetet a Sofie világából, vagy ellophatunk egy-két ötletet a cselekményből, pl. a borítékban elrejtett kérdéseket.

Az igazság odaát van, a nyúlon túl
Az igazság odaát van, a nyúlon túl
(Forrás: Wikimedia Commons / Joanbanjo / CC BY-SA 3.0)

Természetesen nemcsak a pedagógusoknak jelent segítséget a regény, hanem azoknak az érdeklődő olvasóknak is, akik szeretnének egy közérthető áttekintést a nyugati filozófia történetéről. A könyv kronologikus rendben tárgyalja a gondolkodókat a preszokratikusoktól Sartre-ig, az egyes filozófusokra való rákeresést a kötet végén névmutató segíti. A regény szerkezetének és tipográfiai eljárásainak köszönhetően a filozófiai fejtegetések jól láthatóan elkülönülnek a történetmondástól, így könnyen visszakereshetők, újraolvashatók. A filozófiatörténeti részeket akár át is lehet ugrani (bár mi erre senkit nem biztatnánk), így is marad egy szórakoztató történet csavarral a végén, amit persze nem árulunk el. Vagyis ha úgy tetszik, Gaarder műve két könyv, filozófiatörténet és regény egyben. Jó szívvel ajánljuk hát a Sofie világát mindenkinek: a bunda mélyén rejtőzőknek csakúgy, mint azoknak, akik fejükbe vették, hogy eljutnak a nyúlszőrszál csúcsáig.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
14 Untermensch4 2016. május 7. 16:26

@El Vaquero: Biztosan ki tudja ejteni... valahogy... :)

Hangzó beszéd közben utánanézni... mindenképpen kivonja kissé az embert a kommunikációból (kivéve ha az adott szubkultúrában/helyzetben az ujjazós-eszköz-használat elfogadot :) ).

Ennek az lenne a "logikája" hogy próbálkozni is érdemes de közben érzékelteti az ember hogy nem biztos a dolgában. Olyan nyelvtannácizmus-megelőzési udvariaskodás.

13 El Vaquero 2016. május 7. 11:06

@Untermensch4: igen, de ha kérdez, és a másik fél sem tudja kiejteni? A betűzés mindig ott van, de körülményes beszéd közben, majdnem nagyobb munka, mint utánanézni.

12 Untermensch4 2016. május 6. 23:37

@El Vaquero: Azt jól érzékeled hogy a lustaságnak van szerepe a módszeremben de nem azt szándékoztam mondani hogy nem kell tudni a kiejtést hanem hogy próbálkozni érdemes, ha nem biztos az ember akkor a betűzéssel pontosíthat (kivéve kínai nevek átirata, ott lehet gond, revideálom az álláspontomat, ez nem is annyira jó megoldás), tehát ha az ember nem tudja a kiejtését akkor kérdezhet. Ha már úgyis kommunikál vkivel, ez talán belefér.

11 El Vaquero 2016. május 6. 14:14

@Untermensch4: már ne is haragudj, de ez a nyelv állandóan változik, ezért nem kell a kiejtést tudni című nóta kifogáskeresés, és a lustaság megindokolása. A nyelvek ugyan változnak, velük együtt a kiejtés is, de nem olyan ütemben, hogy mondjuk 100 év alatt teljesen elavuljon. Az egész témát nem hoztam volna elő, ha a cikkben szerepelt volna a jusztájn górdör, ennyit elég róla tudni. Szerintem már vagy 50 évvel ezelőtt is így ejtették kb., legalábbis olyasminek, amit így lehet magyarosan átírni, és 50 év múlva is ilyesminek fogják mondani. Nyilván, biztosan a nem r-rezős nyelvjárásokban lehet talán kicsit másképp is mondani a legvégét, de az itt most nem érdekes, a magyar ember úgyis rhotikus.

10 Untermensch4 2016. április 30. 20:35

@El Vaquero: Már miért ne örülnék? Pont a könnyebbség miatt fogtam bele egyáltalán. De mivel mégiscsak nyelvészeti helyen vagyunk, mivel a nyelvek folyton változnak, így a nevezett illető nevének kiejtésével is ez kell történendjen. Tehát a megoldásom abból a szempontból a legjobb hogy elég sokáig a jövőben is működik, univerzális is ( -lektusoktól függetlenül alkalmazható)...

9 Samu bácsi 2016. április 30. 20:22

6@Túlképzett Tanyasi Troll:

Bocsánat, nem az én anyucikám! Őt már kiiktatták. Nem lehet kiiktatni a korrektort is, hogy ne kelljen olyan gyakran emlegetni a szoftverfejlesztő anyukáját?

,,,továbbá van egy szorgalmi feladatom, skandináv nyelvtörő...

8 El Vaquero 2016. április 30. 18:54

@Túlképzett Tanyasi Troll: na, így kell ezt. Megy a pirospötty.

 

@untermenesscéhá: ha-ha, de nagyon bölcs valaki. Nem hogy örülnétek, hogy az én háziaim jóval könnyebbek, mint lejtősjaksi képrejtvényei.

7 Untermensch4 2016. április 30. 13:30

@El Vaquero: A megoldásom a házifeladatra az hogy szóban, a nekünk tetszetős kiejtést használva a névre, rögtön utána az "úgy írják hogy..." szófordulatot használjuk és betűzzük a nevet.

Sartre meghal és a mennyországba kerül. Sétálgat, nézelődik, az egyik angyal meghallja hogy rosszallóan hümmög az orra alatt: nem erre számítottam. Másfelé néz s megint: nem erre számítottam.

Meg is kérdezi tőle az angyal, öreg, hát mégis mire számítottál?

Hát... tulajdonképpen semmire.

6 Túlképzett Tanyasi Troll 2016. április 30. 11:12

@Túlképzett Tanyasi Troll: a „közelítettek még” a „közelítettem meg” google-autocorrect-es írásmódja, a k. anyucikáját annak az idiótának, aki ezt a rendszert kitalálta.

5 Túlképzett Tanyasi Troll 2016. április 30. 11:08

@El Vaquero: Hát én persze rendkívül tudományos alapon közelítettek még a kérdést, először fellapoztam az úriember Wikipedia-oldalát, ahol a

[ˈjuːstaɪn ˈɡɔːrdər] kiejtés szerepelt.

Majd a forvo.com-on meghallgattam a vonatkozó hangmintákat: hu.forvo.com/word/jostein_gaarder/#no és hu.forvo.com/word/gaarder/#no

Ezek alapján a [górdör] átírás viszonylag megalapozottnak tűnik (norvégéknál és dánéknál az <aa> a mostani <å> hagyományos írásmódja, ennek a norvég kiejtése elvileg kb. /ɔ(ː)/), a keresztnév tőlem lehet josztájn is.

4 El Vaquero 2016. április 30. 05:56

@Túlképzett Tanyasi Troll: ebben lehet valami :D Igaz nem tudnék belekötni, mert ez esetben és sem tudom, hogy hogyan ejtik, ráadásul néha én is lusta vagyok utánanézni, vagy akár csak rágoogle-özni. A josztájn gardör-ös kiejtésre tippelek, de lehet óriásit tévedek, ezért kéne tudni pontosan.

Kommentelők közül is jöhet megfejtés, tekinthető ez is egyfajta házifeladatnak akár.

 

@szigetva: elég baj. Ha már népszerűsítenek valakit, akkor jó lenne, ha az átlag ember is ki tudná olvasni a nevét.

3 Túlképzett Tanyasi Troll 2016. április 29. 22:50

@El Vaquero: Ha azt írják le, hogy "[ejtsd: jusztájn górdör]", akkor a magyaros átírásba kötöttél volna bele? :P

2 szigetva 2016. április 29. 19:42

@El Vaquero: A Nyest csak akkor ad kiejtést, ha arról szól a cikk.

1 El Vaquero 2016. április 29. 18:48

Azért nyelvészeti oldal hozzászokhatott volna már, hogy a cikkbeli idegen nevekhez megad átírást is, ha más nem magyarosan, ha már nem is IPÁ-val.

Információ
X