-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A nyelv nem velünk született képesség, hanem olyan kulturális eszköz, amelynek segítségével alkalmazkodunk a környezetünkhöz – állítja Daniel Everett nyelvész legújabb könyvévben. De sikerült-e valóban megcáfolnia Chomskyt?
Már a nyesten is olvashattuk, hogy mindig óvatosnak kell lennünk abban az esetben, amikor valakik bejelentik, hogy „megcáfolták az univerzális nyelvtan létét”. Tehát itt az ideje, hogy valóban óvatosak legyünk, ugyanis Daniel Everett nyelvész, antropológus Language: The Cultural Tool (Nyelv: a kulturális eszköz) című új könyvében valóban valami hasonlót pedzeget. A könyvről szóló ismertetések mind azt állítják, hogy Everett cáfolja Noam Chomskynak a nyelv velünk született, univerzális voltával kapcsolatos elméletét. De valóban sikerült-e megcáfolnia Chomskyt? És milyen érvekkel támasztható alá Everett saját elmélete?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Mielőtt belefognánk a könyvújdonság állításainak bemutatásába, gyorsan át kell tekintenünk, hogy miről is van szó. A nyelvészek (és más tudósok között is) sokáig elfogadott elméletnek számított a modern nyelvészetben Noam Chomsky nevéhez köthető innátista felfogás. Chomsky szerint a nyelv velünk születik, „bele van drótozva” az agyunkba. Sőt, ennél még messzebb megy: egyenesen azt feltételezi, hogy van egy nyelvi szervünk, amely biztosítja számunkra a nyelvelsajátítás képességét. Érvei között az szerepel, hogy a nyelvet tanuló gyerek nem kap elég ingert ahhoz, hogy pusztán utánzásos tanulással elsajátítsa a nyelv komplex rendszerét. Tehát muszáj, hogy legyen valami a fejében. Ezt a valamit nevezi Chomsky univerzális nyelvtannak (UG), amely a nyelvtudásunk alapja, a szabályokat tartalmazza. A nyelvi ingerek pedig „csupán” arra szolgálnak, hogy ezeknek a szabályoknak a paramétereit beállítsuk, finomhangoljuk az univerzális nyelvtanunkat a saját nyelvünk szerint. Feltevéséből az is következik, hogy minden nyelvek van valamilyen közös alapja, az UG, azaz a nyelvek nem különbözhetnek bárhogyan egymástól.
Chomsky a fentieket nem tréfának szánta. Ezt az is alátámasztja, hogy sokan vették (sőt veszik ma is) evidenciának a feltevését. Steven Pinker sikerkönyve, A nyelvi ösztön ugyanezt az ötletet tette népszerűvé és közkinccsé. Holott a helyzet korántsem egyértelmű. Van ugyanis egy másik, az előbbivel ellentétes felfogás, amely szerint a nyelv nem velünk született képesség, hanem tanult viselkedésforma, kulturális termék. Ebből a feltevésből pedig az következik, hogy a nyelvek kultúránként igen változatosak lehetnek. Ennek az elképzelésnek a híve Daniel Everett is, aki a pirahã törzset tanulmányozva arra jutott, hogy ennek a törzsnek a nyelve bizonyíték az univerzális nyelvtan létezése ellen. A pirahã nyelv ugyanis semmilyen más ismert élő nyelvre nem hasonlít – mondja Everett.
A pirahãk az Amazonas völgyében élnek, halászó-vadászó életmódot folytatnak. A pirahã nyelvnek összesen körülbelül 750 beszélője van, és állítólag annyira különleges, hogy legendák keringenek róla. A pirahã nyelv ugyanis az egyetlen ismert olyan nyelv, amelynek nincsen számrendszere, a színeket nem tudják megnevezni, csupán körülírni, nincs szavuk a bal és a jobb irány megnevezésére. De nemcsak a szókincs szempontjából különleges ez a nyelv: a pirahãnak nincs a távolabbi múltat vagy jövőt kifejező igeideje, nincs alárendelés, nincs mondattani beágyazás.
Más, számunkra szokatlanabb vagy különlegesebb tulajdonságai is vannak ennek a nyelvnek. Például – az igealakoknál maradva – azt kifejezi az igealak, hogy honnan származik az információ, amit közlünk: szóbeszédből, saját tapasztalatból vagy valamiből levont következtetésből. Ezen kívül négyféle módon („modalitásban”) tudjuk közölni pirahãul azt, amit mondani akarunk: mondva (énekelve), fütyülve, hümmögve és kiabálva. Ezekben a különböző beszédmódokban a mondatok ritmusa és dallama teszi azonosíthatóvá az üzenetet. (A The Guardian oldalán meghallgatható interjúban Everett hoz példát is arra, hogyan hangzanak ezek a változatok.)
És ha ettől még nem rökönyödtünk volna meg, érdemes számításba venni azt is, hogy a pirahã nyelv „szokatlanul kevés” fonémát használ: a férfiak nyelve mindössze három magánhangzót és nyolc mássalhangzót, a nőké pedig három magánhangzót és hét mássalhangzót tartalmaz. Ebből az is következik, hogy a női és férfi nyelv eltér egymástól – a rendszer szintjén is.
Mindezek a tulajdonságok pedig azt jelentik, hogy a pirahã nyelv kivételt képez minden szempontból, azaz létével cáfolja az UG létezését, és az innátisták feltevését. Ezért Daniel Everett új könyvében másra alapozza a nyelvvel kapcsolatos elméletét. Szerinte a nyelv nem egy velünk született eszköz, nem az evolúció misztikus mellékterméke, nem egy véletlen génmutáció eredménye, hanem a beszélőközösség által létrehozott eszköz, a kogníció, a kultúra és a kommunikáció terméke. A nyelv az ideális, ember által fejlesztett eszköz a kommunikációra. De miért csak az emberre jellemző?
Everett szerint azért, mert az emberi faj az, amelynek a legfejlettebb a szociális érzéke, amelynek a legnagyobb szüksége van arra, hogy jól szervezett közösségben éljen. A jól szervezett közösség legjobb kommunikációs és problémamegoldásra alkalmas eszköze pedig a nyelv.
Ezért az egyes nyelvek tulajdonságait igen erőteljesen befolyásolja az a kultúra, az a közösség, amelyik használja. Na de akkor milyenek a pirahãk, hogy ilyen a nyelvük?
Everett és más antropológusok megfigyelései szerint a pirahãk boldogok, elégedettek. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének kétségeik, mindennapi bosszúságaik, félelmeik vagy akár indulataik. De a kutatók azt figyelték meg, hogy a közösség tagjai állandóan nevetnek és mosolyognak – jóval többet, mint a nyugati kultúrában élő emberek. Az azonban, hogy hogyan függ össze a boldogság a pirahã nyelv rendszerével, homályban marad.
Ahogyan az is, hogy mennyivel több Everett állítása egy puszta elméleti feltevésnél. Az, hogy Chomsky innátista elméletének mára befellegzett, nem Everettnek a nyelvet mint kulturális eszközt elképzelő elméletén múlott, hanem azon, hogy időközben az emberi genom feltérképezésével kiderült, nincs nyelvi gén. Everett állítása azonban továbbra is bizonyításra, és magyarázatra szorulna.
Forrás
Daniel Everett: 'There is no such thing as universal grammar'