-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 -re Folytatás: "A -d-re talán a válasz az, hogy fiktív tőre épül, nincs öná...2024. 10. 13, 11:41 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A magyar helyesírás szabályozásában számos elem kifogásolható, de azért nem biztos, hogy mindenről az MTA tehet. Vannak dolgok, melyek nem az ő hatáskörükbe tartoznak.
Vannak esetek, amikor valami nem jól van úgy, ahogy van. Ilyenkor elkezdjük keresni a felelőst. Megtalálni azonban nem mindig könnyű, és időnként azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy van-e?
Ilyen kérdést feszeget Péter nevű olvasónk is:
A nagy és kis kötőjel helyes használatát hogy lehet értékelni egy kézzel írt iskolai dolgozatban?
Ha már bevezette használatát az Akadémia, miért nem gondoskodott róla, hogy a magyar billentyűzeten minden trükk nélkül be lehessen pötyögni?
Végül: ki találta ki ezt a marhaságot és mi szükség van rá? A 19. században volt divat, hogy az idegen neveket lefordították (pl. Verne Gyula), de hogy egy repülőgép típusjele magyarul más legyen, mint angolul... (F–86 szemben az eredeti F-86-al).
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az első kérdés igen érdekes, nem tudjuk a választ. Nyilván vannak esetek, amikor nyilvánvaló, hogy a kötőjel hosszú, vagy nyilvánvaló, hogy nem az, de számos olyan eset is elképzelhető, amikor vitatható, melyikről van szó. Ráadásul más a helyzet, ha csak az egyik szerepel a szövegben, mint akkor, ha mind a kettő legalább egyszer egyértelműen azonosítható (ilyenkor van összehasonlítási alap). Ha a kettő összekeverhető, az sem feltétlenül helyesírási, sokkal inkább szépírásbeli (külalakbeli) kérdés, ugyanúgy, mint amikor nem világos, hogy az ı-n pont van-e, vagy vessző. Ha ilyen problémáink vannak, akkor legegyszerűbb, ha kézírásunkban tudatosan olyan jelölést vezetünk be, melyek jól megkülönböztethetőek (pl. az egyiket ferdén vagy kissé kunkorodó véggel írjuk, vagy a pont helyett karikát használunk.
Persze ez a kérdés nem csak akkor merül fel, ha kézzel írunk: lehetnek olyan betűkészletek, melyekben a különbség nem nyilvánvaló. Az ilyeneket jobb kerülni, ha a helyesírásnak jól megfelelő írásképre törekszünk.
A nagykötőjel az ötvenes években jelent meg a szabályzatban, ebben az időben még óriási ősszámítógépek sem voltak Magyarországon, nemhogy bárki arra gondolt volna, hogy fél évszázad múlva szinte minden otthonban és munkahelyen megtaláljuk őket. A könnyen gépelhető nagykötőjelről tehát nem az MTA-nak kellett volna gondoskodnia, hanem azoknak, akik a billentyűzetet szabványosították. Megjegyzendő azonban, hogy a számítógépes billentyűzetek előzményeként szolgáló írógép-billentyűzeten nemhogy nagykötőjel nem volt (ezt két, közvetlenül egymás után gépelt kiskötőjellel pótolták – a megoldás, bár kiszorulóban van, számítógépen ma is él), de í, ú és ű sem. Ez utóbbi ellen egyébként többen tiltakoztak, nyelvművelők ennek tulajdonították az [í], [ú] és [ű] kiszorulását, de legalábbis ingadozását is a beszédben. Ez persze így butaság, de tény, hogy a helyesírás elbizonytalanodásával járhatott, ha valaki túl sokat gépelt, ill. olvasott gépelt szöveget. A kései írógépeken, ha körülményesebben is, de ezeket is gépelni lehetett.
Az írógépeken egyébként nem volt 1 és 0 sem, helyettük az l-t és az O-t használták. A háztartások többségében azonban nem volt írógép sem. Az írógéppel kapcsolatos problémák leginkább az olyan alacsony számú kiadványoknál jelentkeztek, melyeknél a gépelt oldalakat sokszorosították. Ezeknél előfordult, hogy a hiányzó ékezeteket külön kézzel húzták be – természetesen még a sokszorosítás előtt. Természetesen az ilyen ügyekre az akadémiának nem volt ráhatása.
Péter azt is szeretné tudni, hogy „ki találta ki ezt a marhaságot”. Mint azt korábban megírtuk, a nagykötőjelet Benkő Loránd kezdeményezésére vezették be, azt azonban nem tudjuk, hogy pontosan milyen funkcióban javasolta Benkő, és mely funkciókat kapott mások javaslatára. A nagykötőjel megjelenése önmagában még nem biztos, hogy probléma, sőt, kifejezetten előnyös is lehetne. A jelenlegi szabályozás értelmében ugyanis a 15-20. oldalon azt jelentené, hogy ’valahol a 15. és 20. oldal között; kb. a15. és 20. oldal környékén’, míg a 15–20. oldalon azt, hogy ’a 15.-től a 20. oldalig’. Más kérdés, hogy a gyakorlatban ez mennyire érvényesül – tapasztalataink szerint jó helyesírók sem használják következetesen. (Az pedig tényleg minimum megmosolyognivaló, hogy eredetileg fordítva kellett használni őket.) Mindenesetre a helyesírás szabályozásáért az MTA osztályközi bizottsága felelős, mely nem a Nyelvtudományi Intézethez tartozik, hanem az akadémia különböző osztályai és intézetei küldenek bele tagokat. A bizottság neve és feladatköre az elmúlt évtizedek során többször változott, jelenleg a Magyar Nyelvi Bizottság nevet viseli.
Egyetértünk Péterrel abban, hogy az AkH 263. d) pontja valóban abszurd:
Nagykötőjelet használunk géptípusok stb. betű- vagy szó- és számjelzése között: T–34, TU–154; Szojuz–14, Apollo–11; stb.
Különösen abszurd ez azért, mert a szabály szerint az idegen elnevezéseket is át kell írni (eredeti nyelven a szabályzatban szereplő példákat is kiskötőjellel vagy külön kell írni: T-34, TU-154, Szojuz-14, Apollo 11). Ezt a szabályt a magyar nyelvhasználók feltehetőleg mindig figyelmen kívül hagyták, például a ZX81-et valószínűleg soha nem írta senki ZX–81-nek, a Commodore 64-et sem Commodore–64-nek, a Fiat 500-at sem Fiat–500-nak stb.
Szerencsére a nemsokára megjelenő új helyesírási szabályzatban ez a szabály már nem fog szerepelni – a nagykötőjelet azonban nem törölték, sőt újabb funkciókkal terhelték. Legalábbis ha a madarak igazat csiripelnek – az MTA ugyanis hivatalosan továbbra sem hajlandó közölni, mi változik a szabályzatban.