nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A problémák az új helyesírással: még mindig nem világos

Az Akadémiai Kiadó szerint minden rendben van. Szerintünk nyilatkozatuk alapján épp annyira nincs minden rendben, mint nyilatkozatuk előtt.

Kincse Szabolcs | 2015. augusztus 31.
|  

Súlyos problémákat vet fel az, ahogy az akadémiai helyesírási szabályzat elkészült – egyebek mellett erről írtunk A legbosszantóbb probléma az új helyesírással című cikkünkben. Véleményünk szerint az akadémiai helyesírási szabályzat létrehozása során nincs helye a bizottsági munkában profitorientált, többségében magántulajdonú vállalkozásnak. Következtetésünk az volt, hogy a szabályzatot az illetékes bizottságnak független módon kellene fejlesztenie, a lehető legszélesebb körben konzultálva, magáncégeket kizárólag csak tanácsadóként, véleményezőként vonva be a munkába, azt is átlátható formában. Úgy véljük, nem szolgálja a magyarul beszélők közösségének érdekeit, ha a munkát egy, a kiadásban érdekelt magántulajdonú cég finanszírozza, szervezi, motiválja.

A problémák az új helyesírással: még mindig nem világos
Forrás: http://amorebeautifulquestion.com/

Röviddel cikkünk megjelenését követően az Akadémiai Kiadó Zrt. azzal keresett meg bennünket, hogy mivel cikkünk „súlyos és megalapozatlan” állításokat tartalmaz, a lehető leggyorsabban közöljük a Kiadó reakcióját, amelyet dr. Réffy Balázs vezérigazgató fogalmazott meg. Ennek a kérésnek szombaton helyt is adtunk, azonban úgy tűnik, ez a reakció egyes helyeken mintha egyenesen a mi véleményünket, következtetéseinket támasztaná alá.

Réffy Balázs írásában arra hivatkozik, hogy az Akadémiai Kiadó Zrt. magyar cég – nem állítottuk, hogy ne lenne az. Azt írtuk, hogy a többségi tulajdonosa a holland érdekeltségű Wolters Kluwer kiadó. Hadd fűzzük itt hozzá, ha magyar magáncég lenne ez a többségi tulajdonos, az az általunk felvetett problémák szempontjából éppúgy aggályos lenne, mint ha egy spanyol, német, orosz, vagy akármilyen nemzetiségű magáncégről lenne szó.

Még mindig bosszantó

Ahhoz, amit Réffy Balázs a Kiadó „küldetési nyilatkozatáról” ír, amelyet Eötvös Lorándtól vettek át, illetve azokhoz az érvekhez, hogy „Az MTA és a Kiadó közti másfél évszázados harmonikus együttműködés egyik fontos eleme, hogy mindkét fél betartotta a munkamegosztás elvét” csak annyit szeretnénk hozzáfűzni, hogy az Akadémiai Kiadót 1949-ben hozták létre, mindaddig az Akadémia saját kiadványaiként jelentek meg az MTA által kiadott közlemények, amelyeket saját, folyóirat- és könyvkiadással foglalkozó akadémiai bizottságok gondoztak. A kiadás alaptevékenységnek számított: például, az 1831-ben életre hívott négy bizottság közül három kiadói ügyekkel volt megbízva.  A Kiadó tehát nem 150 éves, az Eötvös Loránd által átnyújtott alapító nyilatkozat véleményünk szerint esetleg a nyomdára vonatkozhatott. Az Akadémia száz százalékos tulajdonában lévő, kvázi publikációs osztályként működő Akadémiai Kiadóval nyilván nem is merülnének fel aggályok – a jelzett problémákat az Akadémiai Kiadó privatizálása okozza. A historizáló, nagy hagyományokra alapuló érvelés amúgy szintén nem tartozik a tárgyhoz, ráadásul azt is tudjuk, hogy az Akadémiai Kiadó az előző, 11. kiadás megjelenése idején még teljes mértékben a Magyar Tudományos Akadémia szerves részeként működött. Ezért ezzel a kérdéssel most bővebben nem is foglalkoznánk. Fontos állítást fogalmaz meg viszont akkor dr. Réffy Balázs, amikor leírja: „A szabályzat és a szótár elkészültét kizárólag a Kiadó finanszírozta. Közpénzt senki nem fordított rá. Ez könnyen ellenőrizhető állítás. Az ezzel ellentétes „valószínűsítést” határozottan visszautasítjuk.” Ha ez így van, nagyobb a baj, mint gondoltuk. Előzetes információink mindössze arra vonatkoztak, hogy az Akadémiai Kiadó Zrt. / Wolters Kluwer csupán a nyomtatott kiadással összefüggésben, továbbá egyes tagoknak kilátásba helyezett tiszteletdíj formájában finanszírozta a szabályzat kiadását. Itt azonban Réffy határozottan azt állítja, hogy a szabályzat elkészítését is kizárólag(!) a Kiadó finanszírozta.

Mindeddig úgy tudtuk, hogy a szabályzatot a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottságának Helyesírási Munkabizottsága dolgozza ki, független módon. Élünk a gyanúperrel, hogy a Magyar Tudományos Akadémia egy ilyen nagy horderejű kérdésben tevékenykedő bizottságát nem egy magáncéggel fizetteti. Ha pedig kizárólag a Kiadó finanszírozta a szabályzatot, nem világos, miért lehet azt a Magyar Tudományos Akadémia által elfogadott szabályzatként megjelentetni? És mi köze van ehhez egy MTA-bizottságnak? Nem világos számunkra, hogy az MTA egy bizottsága miért fejleszt ingyen egy ilyen kritikus fontosságú tartalmat egy magáncégnek.

Az egyetlen lehetőség, hogy a magáncég Kiadó kizárólag a Magyar Tudományos Akadémia által delegált tagokkal fejlesztet egy kiadványt, melynek fejlesztési költségeit ő maga fizeti. Ez esetben első látásra is nyilvánvaló, hogy a szabályzatot fejlesztő bizottság függetlensége pénzügyi értelemben megszűnik: akkor sem elfogadható ez a dolog, ha igaz, amit Réffy állít, miszerint a szabályzat esedékessége az Akadémia hatásköre, és valóban eszük ágában sem volt sürgetni a szabályzat elkészültét.

„A most megjelenő szabályzat tartalmi elkészültére is készséggel vártunk nyolc évet, az eredeti szerződésben rögzített egy helyett” – írja Réffy Balázs. Azaz egy nyolc évvel ezelőtt született szerződésben valaki vagy valakik az Akadémia részéről azt vállalták, hogy egy éven belül új szabályzat születik. Ez szintén nagyon fontos szempont, és sajnos egyáltalán nem azt a képet sugallja, hogy nincs üzleti nyomás: ezt a szerződést egy üzleti alapokon működő magáncéggel kötötték – a céldátum puszta léte is értelmezhető annak. Ha az Akadémia belügye, mikor szeretne kihozni egy új szabályzatot, meglehetősen aggályos szerződésben kötelezni arra, hogy akármikor is, de adjon ki egy ilyet.

Szituáció, nem inszinuáció

Réffy Balázs visszautasítja a cikkünk által kollégája, Pomázi Gyöngyi kapcsán megfogalmazott „inszinuációt”. Cikkünkben arról írunk, hogy nem jelennek meg a 11. kiadás készítői a már privát Akadémiai Kiadó címlapverzóján, csak Pomázi Gyöngyi neve szerepel ott. Ez ténykérdés. Sőt, komoly szerzői jogi figyelmeztetésként a címlapverzón azt is megtiltják, hogy akár a mű részleteit is a Kiadó engedélye nélkül másolják.

Azt állítjuk még cikkünkben Pomázi Gyöngyivel kapcsolatban, hogy nincs köze a szabályzattal kapcsolatos érdemi munkához – azaz hogy nem vesz részt az Akadémia Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottsága Helyesírási Munkabizottságának munkájában (amit egyébként közvetve Réffy is megerősít: „a tudományos kérdésekben az Akadémia, egyéb szakmai kérdésekben a Kiadó dönt”).

De hogy jön ide Csubakka?
De hogy jön ide Csubakka?
(Forrás: Beazonosíthatatlan eredetű internetes mém)

Ezeket az állításokat nevezi dr. Réffy Balázs inszinuációnak, és közli, hogy Pomázi Gyöngyi respektált tagja saját szerkesztőségüknek és a több kiadói képviselőt is tagjai közt tudó MTA Szótári Munkabizottságának. Ha ön elfáradt a sok akadémiai bizottsági elnevezés olvasásában, akkor segítünk: ez természetesen nem azonos a szabályzatért felelős munkabizottsággal. Ez egy másik akadémiai bizottság. Úgy véljük, a vezérigazgató itt vagy hibásan adta meg a bizottsági elnevezést, vagy a híres Csubakka-védelemmel él: egy témába nem vágó tény felemlegetése annak érdekében, hogy eltereljük a figyelmet magáról a problémáról. Mindezzel együtt ki szeretnénk jelenteni, hogy egyáltalán nem kívántuk minősíteni Pomázi Gyöngyi munkáját, amelyet természetesen végezhet akár kitűnő szakmai színvonalon is – csak ehhez a kérdéshez ennek semmi köze.

Hogyan tovább

Végezetül annak nagyon örülünk, hogy a szabályzat végleges, elektronikus verzióját Réffy Balázs vezérigazgató személyesen küldte át a bizottság elnökének (nem világos, melyiknek: az osztályközi bizottságot Prószéky Gábor, a munkabizottságot Keszler Borbála vezeti). Azt ezzel együtt továbbra is szerencsétlennek tartjuk, hogy csak a megjelenés időpontjában kapták meg ezt az anyagot.

„Az nem világos, hogy esetleg egy száz százalékosan magántulajdonban lévő másik céget vagy esetleg egy nem professzionális, de állami tulajdonban lévőt találna célszerűbbnek” – teszi fel a kérdést Réffy Balázs. Valóban, erre előző cikkünkben nem tértünk ki. Hogy mit tartanánk célszerűnek? Egészen röviden megfogalmazva: egy olyan nyitott, átlátható munkacsoportot, amely széles körű és valódi társadalmi konzultációt végez, ennek megfelelően alakítja ki a szabályzat szerkezetét és tartalmát, és amelyik minden ülésének jegyzőkönyvét elérhetővé teszi, ne adj isten, az üléseket interneten közvetíti.  Olyan munkacsoportot, amelyet tehetséges számítógépes nyelvészek támogatnak, akik folyamatosan vizsgálják a nyelvi jelenségeket. Olyan munkacsoportot, amely nem függ hét-nyolc-kilenc évvel ezelőtti szerződésektől, és amelyet teljes egészében az Akadémia finanszíroz. Olyan szabályzatot szeretnénk látni, amit el lehet érni elektronikusan, amit könnyen lehet használni, amit – ha esetleg mégis meg kell jelentetni papíron – bárki ki tud nyomtatni, esetleg saját szakállára forgalomba tud hozni. De minderről bővebben egy következő cikkünkben szólunk majd.

Természetesen rövidesen az Akadémiai Kiadó vezérigazgatóját, dr. Réffy Balázst is megszólítjuk egy – e pillanatban még egyeztetés alatt álló – interjúban.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X