nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Fajtiszta vagy fajtatiszta,
avagy a vessző a nyelvben

Van, amikor éppen a szakmai szempontból helytelen kifejezés a helyes fordítás. Van viszont, amikor jobb, ha inkább nem fordítunk, hanem pontosan írjuk le a dolgokat. És a legjobb, ha elfogadjuk, hogy nincs mindig egyértelműen helyes megoldás.

Fejes László | 2017. március 23.
|  

Nemrégiben heves vita bontakozott ki egy félrefordításokat gyűjtő Facebook-oldalon. Az egyik posztoló azt kifogásolta, hogy egy filmsorozatban elhangzott az „Útban vagyok egy fajtiszta golden retrieverért” mondat, holott szerinte „NEM fajtiszta, hanem fajtatiszta a helyes fordítás”. Biztosak voltunk benne, hogy a Leiter Jakabon már volt hasonló, de nem (csak borokkal kapcsolatban merült fel, de természetesen sem fajtiszta, sem fajtatiszta borokról nem szokás beszélni). Annyiban azonban megnyugodhattunk, hogy Kálmán László már írt a kérdésről, és össze is foglalta a lényeget:

Azt hiszem, kevés olyan magyar beszélő van, akit életében még sosem oktattak ki arról, hogy a kutyájuk, macskájuk stb. nem fajtiszta, hanemfajtatiszta. Hát persze, mert a kutya meg a macska fajok, míg a puli vagy a sziámi fajták. Nos, rossz hírem van: a fajtiszta szót ennek ellenére úgy használja a magyar ember, hogy ’nem több fajta keveréke’. Hagyomány! Hagyomány! És félreértésre itt sem igen van lehetőség, hiszen nagyon ritkán esik szó olyan állatokról, amelyek többféle faj keverékei (mint például az öszvér), és ha mégis, akkor az ilyen szövegekben nem használjuk a fajtiszta szót. Nem mondjuk például, hogy Ez fajtiszta ló (szamár), nem pedig öszvér. Hogy miért nem? Mert a fajtiszta magyarul azt jelenti, hogy ’nem több fajta keveréke’, akárcsak a fajtatiszta (ami viszont inkább csak a pedánsabb nyelvhasználatra jellemző). 

Faj(ta)tiszta goldenretreiver-kölyök
Faj(ta)tiszta goldenretreiver-kölyök
(Forrás: Wikimedia Commons / Stefan Bauer / CC BY-SA 2.5)

Mielőtt valaki azzal jönne, hogy persze a liberális Kálmán László mindent megengedne, sietünk leszögezni, hogy még az igencsak konzervatív akadémián készült Magyar értelmező kéziszótár is azt írja, hogy

fajtiszta m[ellék]n[év] nem hiv[atalos] Fajtatiszta.

Szó sincs tehát félrefordításról? Ezt nem jelenthetjük ki. Egy szakmai kiadványban a fajtiszta semmiképpen nem lenne jó megoldás, legfeljebb azon vitathatnánk, hogy tényleg félrefordítás (mást jelent), vagy csak rossz fordítás (stílusában, regiszterében nem illik oda). Mivel sorozatról van szó, a fordítás megítélése erősen függ attól, hogy kinek a szájából hangzik el a mondat. Ha mondjuk egy kutyatenyésztőjéből, akiről feltételezhető, hogy ragaszkodik a szakkifejezéshez (különösen, ha egy másik szakmabelihez szól), akkor beszélhetünk félrefordításról. Rezeg a léc akkor is, ha olyan szereplőről van szó, aki erősen ragaszkodik a normatív nyelvhasználathoz, sznob, preciziőz stb. Ha viszont hétköznapi emberről, pláne ha kevésbé tanultról vagy műveltről, akkor a fajtatiszta minősülhetne kifejezetten rossz fordításnak, hiszen hiteltelen lenne.

Azt persze nehéz meghatározni, hogy mikor várhatjuk el a szaknyelv használatát, és mikor engedhető meg (vagy egyenesen célszerű) a köznyelvi elnevezés használata. Ha például egy önkormányzati lap egy invazív fafajtáról ír, akkor helyesebb-e a szakszerű bálványfa elnevezést használnia, vagy jobban teszi, ha az általánosan elterjedt ecetfa elnevezést használja annak érdekében, hogy mindenki tudja, melyik fáról van szó (kockáztatva, hogy valaki a szaknyelv által ecetfának nevezett növényre gondol).

Nemrégiben például a 444-en azt olvashattuk, hogy

Az angol nyelvtanban is óriási viták övezik a helyes vesszőhasználatot

– ami tényszerűen nem lehet igaz, hiszen a nyelvtan a nyelvvel foglalkozik, a vessző viszont az íráshoz tartozik. Az, hogy az írásnak nincs sok köze a nyelvhez, közhelynek számít. Könnyen meg lehetne fogni az újságírót, aki azt írja, hogy

A magyar nyelvtan ebben a kérdésben elég egyértelműen fogalmaz,

hogy legyen szíves, mutassa már meg, hogy hol. Ilyet ugyanis magyar nyelvtanban nem olvashat, legfeljebb a helyesírási szabályzatban, illetve az azt magyarázó helyesírási tanácsadókban. Az angol helyesírás pedig azért „nem fogalmaz egyértelműen”, mert nincs – legalábbis olyan egyértelműen irányadó, mint magyar helyesírási szabályzat, nincs, legfeljebb a kiadóknak számára szolgáló „nem hivatalos” útmutatók. Jogi értelemben persze a magyar helyesírási szabályzat sem követendő, de hasonló vita esetén minden bizonnyal egy magyar bíróság is azt tekintené irányadónak. (Magáról a tárgyalt helyesírási problémáról korábban már írtunk.)

Hogy a fenti esetekben nem egyszerűen véletlen rossz megfogalmazásról, hanem a fogalmak keveréséről van szó, azt mutatja, hogy később is olvashatunk ilyeneket:

[...] a vessző a legtöbbet félrehasznált és félreértett írásjel a jogi szövegekben, és talán az egész angol nyelvben. 

Érdekes módon ilyenkor sehol sincsenek a precízkedők, legalábbis csak egy kommentet találtunk, mely megjegyzi:

Ez nem nyelvtani kérdés volt hanem helyesírási! Ne keverjük! Köszönöm!

(A vesszőhibát írjuk az irónia számlájára.)

Ugyanaz a szöveg „urduul” és „hindiül” (arab és devanagari betűkkel)
Ugyanaz a szöveg „urduul” és „hindiül” (arab és devanagari betűkkel)
(Forrás: Wikimedia Commons / Vinayaraj / CC BY-SA 3.0)

Nehéz ezzel a pontatlansággal kapcsolatban állást foglalni. Ha egészen másról szólna a cikk, könnyen elsiklanánk a nyelv és a helyesírás keverése felett, de itt pont olyan részletkérdésekről van szó, amikor nem könnyű. Itt ugyanis vagy azt feltételezzük, hogy a nyelv jelöli a különbséget (intonációval, ritmikával), és akkor a probléma ott van, hogy miképpen tudjuk az intonációt és/vagy ritmikát írásban leképezni; vagy azt feltételezzük, hogy ebben az esetben a nyelv nem egyértelmű, és akkor az a kérdés, hogy a nyelvi kétértelműséget fel kell-e oldania az írásnak (illetve elvárható-e a nyelvhasználótól, hogy mindig tudatában legyen a lehetséges kétértelműségnek).

Ugyanakkor amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a szöveget mégiscsak egy újságíró – feltehetően tanult ember – alkotta, aki maga is nap mint nap nyelvi anyagokat alkot. Ha számára nem fontos a különbség, és láthatóan az olvasókat sem zavarja a pontatlanság, akkor tényleg baj van? Ráadásul a fenti idézett kifejezések részben a The New York Timesból származó fordítások; az angol nyelv „félrehasznált és félreértett írásjel”-éről szóló megjegyzés egyenesen a jogalkotók által használt kézikönyvből származik: a ha ott jók, a 444-en miért ne lennének azok? (Persze mondhatjuk azt is, hogy ha a forrás hülyeséget ír, akkor nem kell átvenni.)

Érvelhetünk úgy is ahogy Kálmán László a fajtisztával kapcsolatban: mivel alig van olyan eset, amikor egy állat ne lenne a szó szoros értelmében fajtiszta (azaz nem fajok keveréke), ezért a kifejezés nem érthető félre. Hasonlóképpen nem érthető félre, ha a nyelvbéli vesszőről beszélünk, vagy arról, hogy mit mond a nyelvtan a vesszőről, mivel ezek üres halmazok; és azt is könnyű kitalálni, hogy mire gondol, aki ilyeneket mond vagy ír. Persze szerencsésebb lenne a pontosabb fogalmazás, de mielőtt lehajolnánk az első kőért, érdemes azon is elgondolkodni, hogy vajon tényleg olyan egyértelmű jelentésük van-e a szavaknak és kifejezéseknek, mint azt gondolni szoktuk.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
20 nadivereb 2017. március 24. 14:15

@nadivereb: JAVÍTÁS: "hogy a rassz és a fajta szinonímák a köznyelvben" helyett "a faj és a fajta szinonímák a köznyelvben"-t tessék olvasni.

19 nadivereb 2017. március 24. 14:13

@Janika: Jó, akkor pontosítok: a "faj" egyjelentésének (emberi rasszokról beszélve) szinonímája a rassz, de olyat mondani, hogy a faj, a fajta és a rassz szinonímák, egészen biztosan nem helyes. A fajta és a rassz ugyanis semmilyen körülmények között nem használatos szinonímként.

Vagyis legfeljebb azt lehet mondani, hogy a rassz és a fajta szinonímák a köznyelvben, illetve azt, hogy a rassz és a faj szinonímák lehetnek abban az esetben, ha emberi rasszokról beszélünk.

Az angolban a species és a race nem mosódnak egybe: a "human race" egy állandósult szókapcsolat. De még ha összemosódnának a köznyelvben, az se lenne hiba.

18 Janika 2017. március 24. 13:58

@nadivereb: Pedig sajnos így van. Amíg "faji megkülönböztetés" alatt valójában rasszok szerinti megkülönböztetést értenek, addig a köznyelv ezeket a fogalmakat össze fogja mosni. És ez nem a használók hibája, de nem is taxonómiai kérdés.

net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=96900008.TVR

Vagy itt van maga az Alaptörvény: XV.cikk (2) bekezdés:

"Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, ... különbségtétel nélkül biztosítja" Itt a faj szó nyilván rasszt jelent.

A "faji megkülönböztetés" valójában azt jelenti, hogy más elbánásban kell részesíteni a macskákat, a vízilovakat, szúnyogokat és persze az embereket, pusztán származási alapon, mivel másik fajba tartoznak. Erősen kétlem hogy a törvény erről szólna.

Amennyire tudom az angol nyelvű beszélők is hasonló csapdába esnek, amikor a species és a race fogalmakat összemossák. lásd "Human race" vs "Human species"

en.wikipedia.org/wiki/Human_Race

17 nadivereb 2017. március 24. 11:53

@Sultanus Constantinus: Persze, hogy olyanok, miért lennének mások? Ha valaminek a világ kb. végtelen változatosságának jól lehatárolható - és jól kezelhető - kategóriákba sorolása (egyszerűsítése) a célja, akkor ott szükségszerűen kibukkannak az ilyen dolgok. Minél mélyebbre megyünk, annál inkább. (Ugyanilyenek az ún. "műfajok" az irodalomban vagy művészetben, a történelmi/földtörténeti korok és a társadalmi csoportok is.)

16 Sultanus Constantinus 2017. március 24. 11:36

@nadivereb: @Janika: Na igen, a biológiai kategóriák is ezek szerint pont olyanok, mint a nyelvészetiek. Igazából senki senki sem tudja megmondani pontosan, hogy mi micsoda, de használjuk, mert így egyszerűbb. :)

15 nadivereb 2017. március 24. 10:43

@Janika: A rassz pont nem igazán jó példa, mert az általánosan elfogadott taxonómiai hierarchiában nem szerepel. Előfordul ugyan taxonómiai szövegekben is, de nem igazán általánosan használt kategória. Cserébe van kismillió másik kategória, ami ténylegesen használatban van (alak, változat, alfaj, kisfaj, nagyfaj, fajcsoport, fajta stb.).

"A faj, fajta (sőt a rassz is) a köznyelvben szinonimák"

A rassz egész biztosan nem, még ha a faj és a fajta valóban szinonímának tekinthető is a köznyelvben.

14 kisbuddha 2017. március 24. 10:07

A fajon belül tiszta, nem keverék = fajtiszta.

13 Janika 2017. március 24. 09:11

@Sultanus Constantinus: A tudomány pont attól szép, hogy nincsenek kőtáblába vésett törvények, ahogy bővül az ismeretünk úgy lesz egyre pontosabb a világképünk.

@nadivereb: és még ott vannak a rasszok, csak hogy egyszerűbb legyen. Hasonló az eset a bolygókkal kapcsolatban. Bolygók sincsenek, az is pontosan ugyanolyan mesterséges kategória, mint élőlények esetében a faj. lásd a Plutó. De ha jobban belegondolunk akkor minden kategória mesterséges.

A köznyelv ráadásul fütyül ezekre a tudományos megállapításokra. A faj, fajta (sőt a rassz is) a köznyelvben szinonimák.

pl halfajtákról (ponty, cápa), fafajtákról (bükk, tölgy), gombafajtákól () beszélünk, holott ezek valójában fajok. Itt meg pont fordított a helyzet, mint a fajtiszta-fajtatiszta esetében.. De végül is kit zavar?

12 mederi 2017. március 24. 08:38

Szerintem a "fajt(áj)a" csak bizonyos jegyeket tükröz adott felmenőjére/felmenőire vonatkozóan.

Keverék kutyák esetén úgy kérdezünk, hogy mégis "milyen fajta?" (mert pl. éppen úgy néz ki, mint egy puli). Ilyen estben is a felmenőiről kérdezősködünk..

Talán ezért is alakult úgy, hogy a pedigrés kutyák "fajtiszták"..

Emberek esetén pl. mondhatjuk azt, hogy:

A fiam "apja fajtája" (számomra fontos jegyei alapján), vagy a fiam "apja fajta".

11 Irgun Baklav 2017. március 24. 06:47

@El Vaquero: „Egyáltalában nem volt szó (…) 444-ről.”

vö. cikk: „Nemrégiben például a 444-en azt olvashattuk, hogy

»Az angol nyelvtanban is óriási viták övezik a helyes vesszőhasználatot«”

Azok a viták, amelyekről a Fejes által idézett 444 cikkben szó van, és a bírósági eset a felsorolás végi vessző meglétéről/értelmezéséről szólnak, ami szabályozva van a „Manual of Style”-okban.

Amúgy, függetlenül attól, hogy az angolul írók vesszőhasználata következetlen, pl. arra is van szabályozás, hogy az alárendelt mellékmondatot bevezető kötőszó elé kell-e vessző. És a szabályozás annyival is bonyolultabb, mint a magyar, hogy míg nálunk gyakorlatilag mindig kell, az angolban attól is függ, hogy a mellékmondat a főmondat megértéséhez mindenképp szükséges, pl. az abban szereplő tárgy egyértelmű azonosításához fontos információ van vagy csak kiegészítő információ. Ez a magyaroknak tűnhet úgy, hogy „hol kiteszik, hol nem”, de valójában nem (csak) következetlenségről, hanem bonyolultabb szabályokról van szó.

10 El Vaquero 2017. március 24. 04:23

@Irgun Baklav: nem látom, hogy hol írtam butaságot, pláne kétszeresen. Egyáltalában nem volt szó felsorolásról, sem 444-ről. Másrészt nem azt állítottam, hogy a manual-típusú dokumentumok nem szabályozzák, csak azt, hogy a vesszőhasználat nincs bennük olyan mélységben szabályozva, mint a mi akadémiai helyesírásunkban.

9 nadivereb 2017. március 23. 22:09

@Sultanus Constantinus: hajjajj, erről hajnalig tudnék írni, ha lenne rá energiám. :D

Az, hogy ki mit tekint fajnak, alfajnak vagy kisfajnak, gyakorlatilag egyénileg eltérő - a domesztikált "fajokkal" is pont ez a helyzet. Ennek az oka amúgy az, hogy olyan, hogy "faj", a valóságban nem létezik, az egy mesterséges kreálmány, ami megkönnyítette az élőlények katalogizálását és a mai napig megkönnyíti az ember életét egy csomó esetben. Csak nem szabad túl komolyan venni, mert tényleg nem kell mélyre ásni ahhoz, hogy kiderüljön, hogy mint fogalom, gyakorlatilag definiálhatatlan.

8 Sultanus Constantinus 2017. március 23. 20:40

@nadivereb: Akkor valószínűleg. :)

Egyébként úgy tudom, hogy az új rendszertan szerint sok olyan "faj" ma már valóban nem faj, amelyet eddig külön fajként kezeltek (ld. pl. kutya vs. farkas, macska vs. vadmacska).

7 nadivereb 2017. március 23. 20:32

@Sultanus Constantinus: egész biztosan te is úgy tanultad, hogy "egymással _termékeny_ utódot létrehozni tudó egyedek összessége". :) Az öszvér pedig meddő.

Persze minél jobban beleásunk, annál kevésbé áll meg ez a definíció, de ez már más témájú cikk alá tartozik.

6 Sultanus Constantinus 2017. március 23. 20:14

Ha azt vesszük, hogy a faj meghatározása -- ahogy még én tanultam anno -- az "egymással szaporodni képes egyedek összessége", akkor bizony a ló és a szamár sem külön fajok, hanem csak fajták. (De lehet, hogy nem jól emlékszem vagy keverem valamivel, nádiveréb majd úgyis felhomályosít.)

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X