-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Utánajártunk, mit árulnak el a nyelvtan tantárgyról, annak tanulhatóságáról a nyelvtanról szóló viccek. Hogy függ össze egymással az igeidő és a hideg idő? – Móricka elmondja.
A nyelvi kifejezések kiforgatásával rengeteg jó és kevésbé jó viccet lehet faragni. De most nem a szóviccekről lesz szó, hanem a nyelvtani ismereteken alapuló viccekről. Ezek egyik nagyszerű példája a következő:
A nyelvtantanár kérdezi Mórickát:
– Milyen időben vannak ezek az igék: én fázom, te fázol, ő fázik.
Móricka felel:– Hideg időben.
Hogy min nevetünk ebben az esetben (ha egyáltalán)? – Hát azon, hogy az idő alapvető nyelvtani szakkifejezést (mint igeidő) szegény Móricka nem ismeri, tehát a példaszavakból és a hétköznapi tudásából kiindulva próbálja megválaszolni a tanár kérdését. A komikum tehát a félreértésen, félreértelmezésen alapul: az igeidő nem azonos a hétköznapi idő kifejezés egyik jelentésével sem. Ráadásul a példákban nem a szótövet (és annak jelentését), hanem a toldalékokat kellene Mórickának vizsgálni. De erről ő mit sem tud.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Nagyon hasonló elven működik a következő vicc is:
A székely gyerekek az iskolában a kijelentő és a felszólító módot tanulják. A tanító példát mond:
– Van egy kijelentő mondat: A szekér elindul. Áron, hogy lesz ebből felszólító mondat?
– Gyű, te!
Áron azonban kicsit okosabb Mórickánál. Ő ugyanis tudja értelmezni a felszólító mondat nyelvtani terminusát. Méghozzá annak pedig pragmatikai értelmezését adja, és ebből a szempontból jól válaszol a kérdésre. Áron csupán azt nem érti, hogy a kijelentő mondat igéjét kellene felszólító módba tennie. De mentségére szolgáljon, hogy a tanári kérdés is pongyolán van megfogalmazva. A vicc komikuma ugyanabból származik, mint a mórickás vicc esetében: a válaszadó ugyanúgy értelmezi a feladatot: a tanár mondatának jelentéséből és nem az alakjából, a formájából indul ki.
Miért lehetséges ilyen nyelvtani vicceket gyártani? – A válasz egyszerűnek látszik: azért, mert az iskolai nyelvtani szakkifejezések általában a hétköznapi nyelvben is létező szavak. Gondoljunk csak ezekre: idő, felszólítás, tárgy, jelző stb. Csak épp a nyelvtanban ezek a hétköznapi szavak speciális értelmezést kapnak, amelynek pedig sokszor vajmi kevés köze van a szavak hétköznapi értelméhez.
Ez azonban még önmagában nem jelentene olyan órási problémát. Más tantárgyakban is előfordul ilyesmi. Például tudjuk, hogy kémiaórán a gőzölög és a füstölög nem szinonimák, mivel egészen különböző kémiai folyamatok állnak a hátterükben. A hétköznapokban azonban el tudunk képzelni olyan helyzetet, amiben a két kifejezést felcseréljük, kémiai értelemben „helytelenül használjuk”. Vagy biológiaórán megbukunk, ha a gombára azt mondjuk, hogy növény, de a hétköznapokban mégis könnyebben soroljuk a gombákat a növényekhez, mint az állatokhoz.
Persze az kérdéses, mi tűnik nehezebbnek: új szakkifejezéseket jegyezni meg, például, hogy mit jelent az, hogy autotróf vagy heterotróf, vagy az, hogy mi a definíciója annak, hogy alany vagy tárgy? Az előbbiek első hallásra mindenképp nehezebbnek tűnnek, mert teljesen idegenül és rettenetesen tudományosan hangzanak. Utóbbiak azonban hétköznapi, barátságos szavak, csak éppen a nyelvtanórán speciális az értelmük.
A nagy csalás azonban abban rejlik, hogy a nyelvtani kategóriák értelmét, jelentését, definícióját – annak ellenére, hogy szinte mindegyik hétköznapi kifejezés is – meglehetősen nehéz megadni. A hagyományos nyelvtan gyakran egyszerűen a példák felsorolásával helyettesíti a magyarázatot. Így az egyszeri diák (Móricka vagy Áron) mi másból is indulna ki, mint a szavak hétköznapi értelméből, és a hétköznapi nyelvi intuícióból, ami elsősorban a szavak, mondatok jelentésére (és nem a formájára vonatkozik). És ezek a valós félreértések a viccekben is megjelennek:
– Móricka, ragozd el a menni igét!
– Én megyek....... te mész....... izéé..... ő megy......
– Egy kicsit gyorsabban!
– Én futok, te futsz, ő fut...