nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Balassi Bálint, a rosszfiú
„Én senkitől gráciát nem kérek.”

Balassi Bálint kirabolta és zaklatta a hodrusbányai mészáros özvegyét. Ha éppen nem udvarolt, akkor vitézkedett vagy a törököt nyomorgatta. Utánajártunk, hogy kik ihlették a költő szerelmes verseit, de annak is, hogy milyen bűnlajstroma lehetett Balassinak. A történet nem éppen lovagregénybe illő.

Kegyes Annamária | 2011. január 14.
|  

Balassi Bálint nemcsak arról híres, hogy ő volt az első jelentős magyar nyelven író költőnk, a magyar nyelvű szerelmi költészetet máig egyik legjelentősebb művelője, és hogy a magyar nyelvű költészet történetében ő rendezte először ciklusokba verseit. Balassi Bálint, gyarmati és kékkői báró, hadvezér és hősszerelmes is volt: erről életrajzán kívül fennmaradt versei is tanúskodnak. Amiről viszont nem, az a rengeteg botrány, per és kellemetlenség, amibe ingerlékeny és zabolázhatatlan lelki alkata sodorta. Utánajártunk a költő ismert szerelmeinek, akik közül a jelentősebbeket ide vonatkozó versei tükrében sorra vesszük, miközben szégyenletes, de korára jellemző botrányaiból is szemezgetünk.

Balassi Bálint
Balassi Bálint
(Forrás: Wikimedia commons)

„De te ne kövessed ez bokréta dolgát...”

Balassi fennmaradt verseinek jelentős részének témája a szerelem, akad köztük kifejezetten erotikus hangvételű is. Az irodalomtörténet-írás szerint első költői korszaka 1575-től házasságáig, 1584-ig tartott, szerelmes verseinek múzsája ekkor különböző főrangú hölgyek mellett a költőnél néhány évvel idősebb Ungnád Kristófné Losonczy Anna volt, akit verseiben Júliának is nevezett. A Losonczy és Balassa családot távoli rokonság kötötte össze, és perben is álltak egymással. Mindez, sőt még Anna házassága sem akadályozta meg Balassit abban, hogy leveleket és indiszkrét verseket küldjön neki. 1576-ban Ungnád Kristófot kinevezték horvát bánnak: el is utazott, hogy elfoglalja állomáshelyét. Anna azonban nem ment vele, így Balassival a románcnak nem volt akadálya.

Most adá virágom nékem bokrétáját,
Magához hasonló szerelmes virágát,
Kiben violáját kötötte rózsáját,
Úgy tetszik, hogy értem ebből ő akaratját.

Viola szép színe mutatja hívségét,
Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,
Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét;
Nésze mint mutatja bölcs és eszes elméjét!

(Kit egy bokrétáról szerzett)

1579-ben Egerben szolgált, ahol a fosztogatáson kívül időt szakított arra is, hogy lóért cserébe lányokat vásároljon. Egy ellene indult per során ez és sok egyéb kisebb bűne is kiderült, így nem akart tovább Egerben maradni. Akár főispánná is kinevezhették volna, de féktelensége és fegyelmezetlensége miatt végül nem kapta meg a címet. Miután a Losonczy Annától kért kölcsönből kiházasította két húgát, elfogyott a türelme és ultimátumot fogalmazott: vagy kinevezik tokaji kapitánnyá, vagy Lengyelországba megy. Talán megkapta volna, amit kér, ha nem keveredik bele dddigi élete legnagyobb botrányába.

„...feleségek sem gyermekek tőlünk békével nem maradhatnak.”

A sértett fél később úgy adta elő a történetet, hogy ő, tudniillik a hodrusbányai mészáros özvegye, Sommer Jánosné 1583. május 20-án a Besztercebányáról Zólyomba vezető országúton lovagolt kísérőivel, amikor Balassi Bálint megtámadta, kirabolta, és meg akarta erőszakolni. Ismeretlen okból azonban a támadó felhagyott az özvegy ruháinak szagagtásával, és megelégedett a zsákmányolt pénzzel.

Balassi Bálint bűnlajstroma ezután csak nőtt. A szóbeszéd szerint éjjel-nappal ivott, szolgáival együtt ledér életet élt, sőt „megkergette” a hajniki pap lányát is. Természetesen a költő nem hagyta szó nélkül a vádakat és felháborodott hangú levélben válaszolt:

Írták azt énmagam felől, hogy én néminemű asszonyállatot szabad utában nemcsak megfertőztettem, hanem még ugyan megfosztottam volna. Erre azt felelem, hogy hazudtak tisztességemben praktikáló ároló kurvájok és beste kurvafiajok. (…) Írták azt is, hogy éjjel-nappal iszom, és hogy én mind szolgáimval öszve sybaritica életet viselek; ebben is hazudtak, mint tisztességemnek, pór fita fentő híres kurvájok, mert mi soha természet ellen nem éltünk, sőt az sybaritica élet minemű legyen, Isten abban bizonságom, hogy soha nem tudom. (…) Írták azt is, hogy feleségek, sem gyermekek tőlünk nem maradhatnak, de ez eb orcák bár ne többet nevezzenek, hanem csak egyet, mely asszonyembert avagy leányt igyekeztem én itt megszégyeníteni. Ha feleségek jámbor, miért féltik, ha tudják, hogy aranyat rozsda nem fog. Ha pedig nem az, miért őrzik, holott tudják, hogy az Filelfus gyűreje nélkül meg nem oltalmazhatják.

Ha a mészáros özvegyének zaklatása nagy botrány is volt, bizonyára senki nem számított arra, ami ezután jött: Balassi Bálint feleségül vette megözvegyült  unokatestvérét, Dobó Krisztinát. Az esküvő természetesen Balassihoz méltó módon zajlott. Először is azt színlelte, hogy Erdélybe indul, majd Sárospatak felé került és ott betért a város templomába, ahol éppen nyilvános szertartás folyt. A szertartás végeztével megfogta Dobó Krisztina kezét, és a magával hozott prédikátorral összeadatta magukat. Ezután pedig  elindult elfoglalni Sárospatak várát, ami a házasság révén most már neki járt. A várból bő egy órán belül kipenderítették, így a lakodalmat vendégségben voltak kénytelenek megülni.

A sárospataki vár ma
A sárospataki vár ma
(Forrás: Wikimedia commons)

Az akkoriban vérfertőzőnek számító házasság nem maradt következmények nélkül. Balassi és Krisztina fia, Balassi János 1585. szeptemberében született és olyan gyenge újszülött volt, hogy alig bíztak abban, hogy életben marad. 1586. júliusában V. Sixtus pápa előtt Balassit azzal vádolták, hogy áttért a muszlim hitre, fiát körülmetéltette és Musztafa nevet adta neki. Ennek azonban nem volt semmilyen igazságalapja. Balassi lutheránus hitben nevelkedett, majd Liptóújvárott feleségével együtt katolizált. Sokan vádolták azzal, hogy ezt is csak érdekből, és nem meggyőződésből tette.

Dobó Krisztina nem volt hűséges típus: megcsalta és elhagyta Balassit, majd újra férjhez ment. Nem is szól hozzá sok verse Balassinak, vagy ami mégis, az nem odaadó szerelmet tanúsítja.

Kiért reám szállott Istentűl nagy átok,
Betegség, kár, sok gond, szégyen, rút hír, szitok,
S ha kiért vétkeztem, hozzám az is álnok.

(Ezt akkor szerzette, hogy az felesége idegenségét és hamisságát eszébe kezdte venni...)

„Titkos szerelemről szerzette”

Losonczy Anna, a költő első szerelme időközben megözvegyült, és Balassi a gyászév letelte utánra már tervezte is az esküvőt. Ez az időszak a költészetében is fontos, hiszen ekkor határozta el, hogy eddigi verseit ciklusokba rendezi, ekkor születtek a Júlia-versek, illetve egy Losonczy Annának ajánlott verseskötet kiadására is készült. A tervei azonban meghiúsultak: Anna ugyanis a boldogító igent a Balassinál 13 évvel fiatalabb Forgách Zsigmondnak mondta ki. Nem mellékes, hogy a költő így Anna nem csekély vagyonától is elesett, habár a kikosarazásnak talán ő maga volt az okozója: miközben Anna kezét remélte, folytatta addigi kicsapongó életét.

Miután kiheverte a csalódást, Balassi úgy érezte, eljött az idő az újabb bortányra. Ekkor Érsekújvárott szolgált, és viszonyba keveredett a várkapitány feleségével. Ez sem anyagi helyzetének (a feldúlt férj elüldözte és lefoglaltatta javait), sem katonai karrierjének nem tett jót. A hölgy, akinek Balassi nem tudott ellenállni, Zandegger Lucia volt, Köszeghy Péter irodalomtörténész szerint ő lehetett a Célia-versek múzsája.

Mely keserven kiált fülemile, fiát
hogyha elszedi pásztor,
Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva
bánattal szegény akkor,
Oly keservesképpen Célia, s oly szépen
sírt öccse halálakor.


Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja
szépen jól nem nyílt rózsát,
Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul,
kiterjeszti pirosát,
Célia szinte oly, hogyha szeméből foly
könyve s mossa orcáját.”

(Kiben az kesergő Céliáról ír)

Amíg tudjuk, hogy Losonczy Anna volt Júlia, feltételezzük, hogy Dobó Krisztina, esetleg Zandegger Lucia pedig Célia, addig nem tudjuk, hogy ki volt Fulvia, a költő egyik kései múzsája, akinek segítségével, úgy tűnik, Balassi túltette magát  a két korábbi szerelem gyötrelmein.

Lettovább Júliát, s letinkább Céliát
ez ideig szerettem,
Attól keservesen s ettől szerelmesen
vígan már búcsút vettem,
Most Fulvia éget, ki ér bennem véget,
mert tüzén meggerjedtem.”

(Fulviáról)

A rám tér az szemfájdalom kifejezést nem szó szerint kell érteni. A korban minden férfinak fájt a szeme, ha nő után vágyakozott. Balassi Bálintnak feltűnően sokszor.

Források

Dr. Czeizel Endre: Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni?, Magyar költő-géniuszok testi és lelki betegségei, GMR Reklámügynökség, Budapest, 2001.

Balassi Bálint és kora, Balassi Kiadó, Budapest, 2004.

Balassi Bálint összes költeményei az interneten

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X