nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Mit kíván a magyar tanár? – 3.
Egyenlő munkáért egyenlő bért

Tudja Ön, hány órát kell megtartania egy tanárnak a fizetéséért? Valójában senki nem tudja pontosan, csak az bizonyos, hogy a tankerület vezetője, a kollégák születési dátuma és az influenzajárvány mind komoly befolyásoló tényezők. Sorozatunk utolsó részében alámerülhet velünk a pedagógusok munkaidejének titokzatos világába.

Kamrás Orsolya | 2016. március 15.
|  

Cikksorozatunk első részében arról írtunk, miért tartjuk szükségesnek a tankötelezettségi korhatár 18. életévre történő visszaállítását, a másodikban pedig azt vizsgáltuk, miért elhibázottak az iskolai oktató-nevelő munka számára a jelenleg érvényes törvényi szabályozás által kijelölt keretek. Az alábbiakban azt taglaljuk, hogyan pazarolja a jelenlegi oktatáspolitika pedagógusai tudását, mindeközben a bérezési rendszer alapvető igazságtalanságáról is szó esik.

Bármennyire is próbálja a kormányzati kommunikáció az ellenkezőjét sugallni, a pedagógusok tiltakozó akciója elsősorban nem a pénzről szól. Azonban az, hogy a burkolt béremelési követelés vádja egyáltalán felmerülhetett, már önmagában is annak beismerése, hogy a rendszerben feloldandó anomáliák vannak, ezekre pedig az új közoktatási törvény kritikusai már a kezdetektől fogva figyelmeztettek. Ahogyan a döntéshozók a diákok testi és lelki szükségleteit semmibe vették a köznevelési törvény megalkotásakor, úgy megágyaztak a pedagógusok teljes kizsigerelésének is. Nem véletlen, hogy a PSZ (Pedagógusok Szakszervezete) által megalkotott 25 pontos követeléslistában hangsúlyosan jelen vannak a tanárok munkaidejét, illetve pedagógusok és az oktató-nevelő munkát segítő nem pedagógus alkalmazottak bérezését illető kérdések:

13. Vissza kell állítani a pedagógusok kötelező óraszámát, főszabályként heti huszonkét órával. A többlettanítás után óradíjat kell fizetni.

14. El kell törölni a kötött munkaidőt. Az intézményben való benntartózkodásról a munkáltató szabadon döntsön.

15. Vissza kell állítani az órakedvezményt – heti két óra –, az osztályfőnöki feladatot, a munkaközösség-vezetői feladatot, illetve a diákönkormányzatot segítő feladatot ellátó pedagógusok részére.

16. Meg kell határozni a meglévő pótlékok differenciálási szempontjait.

17. Vissza kell hozni a minőségi munkavégzésért járó pótlékot, a minőségbiztosítás feladataiban való közreműködésért járó pótlékot, az integrált felkészítésben való részvételért járó pótlékot.

18. Új pótlékként intézményi pótlékot kell megállapítani mindazoknak, akik nem tartoznak a pedagógus életpályamodell hatálya alá.

Hasonló követeléseket fogalmaz meg a CKP (Civil Közoktatási Platform) azonnali követelései között. Mindkét szervezet kitér az öregségi nyugdíjkorhatárt elért tanárok kényszernyugdíjazására, illetve az ennek következtében előálló szakemberhiány kérdésére is.

Mennyi az annyi?

A jelenlegi bértábla első ránézésre még igazságosnak is tűnhet: az azonos besorolásban lévő tanárok ugyanannyi bruttó fizetést kapnak. Igen ám, csak nem ugyanannyit dolgoznak. Egyelőre ne foglalkozzunk azzal, mit jelent, ha valaki munkaközösség-vezető vagy DÖK patronáló tanár külön juttatás és/vagy óraszám kedvezmény nélkül. Csak vegyünk két ugyanazon besorolás alá eső szaktanárt, az egyikük legyen magyar, a másikuk mondjuk fizika szakos! A kötelező minimális heti óraszám jelenleg 22, ennél kevesebb megtartott órával senki nem lehet teljes állású tanár. Ez az óraszám azonban heti 26-ig növelhető, vagyis könnyen lehet, hogy már a tanév legelejétől az egyik kolléga heti 22 szakórát tart ugyanazért a fizetésért, a másik pedig 26-ot. Ez azt jelenti, hogy utóbbi (hiába esik ugyanabba a fizetési sávba), egy magtartott óráért kevesebb fizetést kap, vagyis alapvetően sérül az egyenlő munkáért egyenlő bért elve. A nagyobb óraszámra egyébként a fizika szakos kollégának van több esélye, hiszen évek óta égető probléma a reál szakos pedagógusok hiánya. Mindemellett nincsenek konkrét, ellenőrizhető kritériumok arra nézve, mitől függ, hogy kinek hány órára töltik fel az órarendjét, így ez nagy mértékben függ pl. a helyi tankerületi vezető hozzáállásától. Vannak tankerületek, ahol emberbaráti módon igyekeznek 22 környékén tartani az óraszámot, de olyanról is hallani, hogy kifejezetten presszionálják az intézményvezetőket az óraszámok maximális feltöltésére.

A minisztérium szerint ez lenne a megoldás
A minisztérium szerint ez lenne a megoldás
(Forrás: Russell Lee / U.S. National Archives and Records Administration, Public Domain)

Persze egy tanév ritkán zajlik le betegségek és egyéb nem várt események nélkül, amikor is helyettesíteni kell a kollégákat, ezért azonban függetlenül attól, hogy szakszerű helyettesítésről vagy felügyeletről van szó, 2012 óta semmilyen juttatás nem jár. Ráadásul a kényszernyugdíjazásnak, illetve a bevezetett létszámstopnak köszönhetően nem ritkán tanév közben kell egy egész státusznyi óraszámot elosztani az adott munkaközösségen belül, ezáltal akár 30%-os különbség is lehet két azonos besorolás alá eső, de különböző szakos tanár azonos fizetésért letanított szakóráinak száma között.

Azoknak az olvasóinknak, akik számára mindez esetleg még mindig puszta pedagógus-nyavalygásnak tűnik, ismét javasolnánk egy egyszerű kísérletet. Semmi mást nem kell tenniük, mint 35-40 percig hangosan és érthetően beszélni. A témát, a helyszínt, a testhelyzetet, a hallgatóságot Önökre bízzuk, csak annyi dolguk van, hogy intenzíven használják a hangszálaikat 35-40 percig. Talán ennyivel is sikerül érzékeltetni, mennyire nem mindegy, hogy valaki ezt huszonkétszer teszi meg egy héten vagy huszonhatszor. Esetleg annál is többször, hiszen a kötelezően a munkahelyen töltendő harminckét óra erejéig az intézményvezető elrendelheti a szakszerű helyettesítést, igaz a huszonhat óra felett megtartott órák túlóradíját a KLIK elvileg kifizeti. Ha Ön ismer olyan pedagógust, aki 2012-t követően megkapta ilyen jellegű jogos járandóságát, kérjük, mindenképp jelezze kommentben!

Azon kívül, hogy a fentebb vázolt rendszer abszolút igazságtalan a bérezést illetően, meglehetősen pazarlóan bánik a pedagógusok szaktudásával is, bár ez utóbbi jelenséget hiba volna teljes mértékben a jelenlegi oktatásirányítás nyakába varrni. Korábban is a szaktanárok feladata volt a nem szakszerű helyettesítés (értsd: gyerekfelügyelet) ellátása is, de eddig legalább az egy órára eső óradíj felét megkapták érte túlóradíjként. A nem pedagógiai jellegű feladatok nagy mértékű megnövekedése azonban már egyértelműen a 2012 óta zajló változások egyenes következménye. Az oktató-nevelő munkát segítő dolgozók száma ugyanis minimálisra csökkent: kevesebb az irodai dolgozó, nincsenek szabadidő-felelősök, laboránsokat is csak mutatóba találni – ha mégis vannak, akkor nagy százalékban álcázott irodai dolgozók, gyermekvédelmi felelősök esetleg könyvtárosok.

Tanári szoba 1913-ból
Tanári szoba 1913-ból
(Forrás: FORTEPAN / Kurutz Márton)

Nonszensz, hogy valaki 5-6 vagy még több évet tanul a felsőoktatásban az állam, illetve a szülei vagy a saját pénzén, hogy aztán a munkaideje jelentős hányadát fénymásolással, sportszerek pakolásával, a laboreszközök mosogatásával, hiányzások adminisztrálásával, bizonyítványírással és egyebekkel töltse, vagyis csupa olyan dologgal, amit egy érettségivel rendelkező alkalmazott is el tud végezni. Mi ez, ha nem az emberi erőforrások felelőtlen pazarlása? És akkor még nem beszéltünk a KLIK által random módon, irracionális határidőkkel bekért különböző statisztikákról, melyek hol a tantestület tagjainak nyelvvizsgáiról, hol a diákönkormányzat által használt informatikai eszközökről, hol egyéb furmányos kérdésekről érdeklődnek, és amelyek összesítéséről, felhasználásáról, vagyis az egész vegzálásnak az értelméről soha senki nem tájékoztatott még egy pedagógust sem. Nem véletlenül került be a PSZ követelései közé egy erre vonatkozó pont:

22. Radikálisan csökkenteni kell a pedagógusok adminisztratív terheit, ennek érdekében elő kell írni, hogy csak a pedagógus munkakörhöz kapcsolódó adminisztráció elvégzésére köteles a pedagógus. A köznevelés intézményeinek csak a törvény, illetve az OSAP (Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program – K. O.) írhat elő adatszolgáltatási kötelezettséget.

Érdemei elismerése nélkül

Ugyanígy pazarolja az oktatási kormányzat az emberi erőforrásokat akkor is, mikor kötelezően elrendeli az öregségi nyugdíjkorhatárt elért pedagógusok munkavégzésének beszüntetését. Természetesen jogos az igény, hogy senki ne vegye el a helyet a pályakezdő pedagógusok elől. Csakhogy sajnálatos módon nem dörömbölnek a kapuknál pályakezdő pedagógusok tömegei, sőt vannak szakok (matematika, fizika, kémia, informatika), amelyekre nemcsak pályakezdő, hanem semmilyen tanárt nem lehet találni, sokszor egy-két tanéven át. Csak hogy egyértelmű legyen: az ilyen módon betöltetlenül maradó tanári állások óraszámát a státuszban lévő tanárok látják el külön bérezés nélkül akkor is, ha ezzel túllépik a heti 26 órát, és akkor is, ha ennek az az ára, hogy az adott tantárgyból nem megoldott a szakszerű helyettesítés. Erre az áldatlan helyzetre hívta fel a figyelmet pár napja a magányos sztrájkot hirdető Szalayné Tahy Zsuzsanna informatikatanár.

Öreg tanár nem vén tanár
Öreg tanár nem vén tanár
(Forrás: Wikimedia Commons / Th. J. - Ravnen, side 77., CC0)

Mindemellett két tanévvel ezelőtt volt alkalmam közelről végignézni, hogyan alázza porig a rendszer diákok által rajongásig szeretett kolléganőmet, aki több mint négy évtizedet húzott le a pályán. Ő szeretett volna tovább dolgozni, matematika szakosként szükség is lett volna a munkájára, viszont nem volt hajlandó lemondani arról a nyugdíjról, amelyért az elmúlt évtizedekben becsülettel megdolgozott, és amiért évtizedekig fizette az elvárt nyugdíjjárulékot.

Végezetül essék még néhány szó a pótlékokról. Az osztályfőnöki pótlék az egyetlen, amit nem szüntettek meg, sőt többszörösére emelték, jelenleg bruttó 18.000 forint körül van. Fontos taktikai lépés volt ez, enélkül valószínűleg lasszóval se lehetne osztályfőnököket fogni. Így sem ölik egymást a tanárok ezért a feladatért, hiszen a vele járó plusz munkát és főleg a plusz felelősséget nem fedezi a pótlék. Aki nem hiszi, menjen el egyedül fél napra strandolni 10 diákkal (vagy vigyen magával még egy embert, de ahhoz már minimum 20 diák jár).

Ha valaki munkaközösség-vezető, az azt jelenti, hogy ő az adott munkaközösség tagjainak közvetlen szakmai felettese, vagyis olyan ügyekben, mint pl. egy felvételi vagy érettségi dolgozat felüljavítása, az óraszámok elosztása, a tankönyvek megrendelése, elsődlegesen ő dönt, ő méri fel az igényeket, és ő közvetít a munkaközösség és az iskolavezetés között. Mindez adminisztratív teendőkkel is jár: félévenként legalább egy értekezletet összehív, összeállítja a napirendet, gondoskodik a jegyzőkönyvről, majd beszámolót ír az intézményvezetőnek, illetve a KLIK-nek – 2012 óta mindezt külön díjazás vagy órakedvezmény nélkül.

A diákönkormányzatot segítő pedagógus munkaköre és felelőssége sokban hasonlít az osztályfőnökéhez, csak az ő „osztálya” az iskola egészének diákjaiból tevődik össze, és komoly, törvény által meghatározott befolyással bír az iskola működésére. A DÖK-patronáló hetente tart értekezletet, amelyekről feljegyzést készít, összefogja, és segíti a diákok érdekképviseletét, közvetít az iskolavezetés felé, diáknapot és csapatépítő kirándulást szervez. Vagyis csupa olyan munkát végez, ami sok logisztikai feladattal és nagy felelősséggel jár, külön bérezéssel vagy órakedvezménnyel azonban nem. A fentieken kívül is számos olyan feladat van még (pl. minőségbiztosítás, közösségi szolgálat adminisztrálása, öregdiákokkal és nyugdíjas kollégákkal való kapcsolattartás), amelyeket jó esetben lelkesedésből, rosszabb esetben az intézményvezető által kirótt feladatként végeznek a pedagógusok a megtartott órákon, illetve az ezekkel kapcsolatos feladatokon (felkészülés, dolgozatok összeállítása és javítása, szakirodalom nyomon követése stb.) felül.

Osztálykirándulás: móka, kacagás, felelősség
Osztálykirándulás: móka, kacagás, felelősség
(Forrás: FORTEPAN / Domonkos Éva)

Ezennel sorozatunk végéhez értünk. Sok mindenről írhattunk volna még a tankönyvektől kezdve a munkáltatói és fenntartói jogkörök kettéválasztásából adódó visszásságokig. Nyilván sok elképzelés lehetséges arról, milyennek kell lennie a közoktatásnak, ahogyan arról is, milyen egy jó tanár, mennyiben jogosak a pedagógusok és szülők által hangoztatott követelések, vagy hogy mennyire üdvözítő út a demonstráció, illetve a sztrájk. Két dolog azonban bizonyosnak látszik:

  1. A magyar közoktatás jelenlegi formájában működésképtelen, az anyagi és erkölcsi összeomlás elodázható, de hosszútávon nem elkerülhető.
  2. A március 15-én utcára vonuló pedagógusok célja egy olyan magyar közoktatás megteremtése, mely több évtized távlatában is működőképes, és gyermekeink, unokáink, vagyis a jövő Magyarországának érdekeit szolgálja.
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X