Péter Ági emlékének

.

A mai dalelemzés több szempontból is különleges: olyan előadót veszünk elő, aki ma már nincs közöttünk: nem abba a generációba, és nem is abba a stílusba tartozik, amellyel foglalkozni szoktunk. Olyan dalt fogunk elemezni, amely ténylegesen súrolja, vagy talán éppen átlépi a szépirodalom határait. Az is igaz, hogy mind az előadó, mind pedig az általunk választott dal többszörösen megihlette a mai zenészeket. Ezekre az újabb feldolgozásokra, továbbgondolásokra is ki fogunk térni.

Elemzésemnek kivételesen személyes indíttatása van: egy öt évvel ezelőtt elveszített kedves régi barátom emlékének szentelem ezt az írást; az ő rajzai szolgálnak illusztrációként; nekem öt éve ő a csöndem.  A szövegíró Bereményi Géza, az előadó pedig Cseh Tamás, a választott dal pedig talán az egyik legszebb, leghátborzongatóbb szerzeményük, a dal, amely a csöndről énekel, a Csönded vagyok. A dal az 1990-es Új dalok című albumon jelent meg, az alábbiakban azonban egy koncert felvételt idézünk. Hallgassuk meg a dalt! (A szöveget – szokás szerint – a cikk végén közöljük.)

A dal egy kapcsolatról szól, illetve általánosságban a kapcsolatok természetéről. A kapcsolatokban általában a felek a másik félhez képest, hozzá viszonyítva határozzák meg magukat: a testvéred vagyok, a szerelmed, a barátod, a szomszédod, tanácsadód, bírád, alkalmazottad vagyok. A dal címében és kulcsmondatában is egy ilyen nyelvtani szerkezetű kifejezést találunk: csönded vagyok. És ez már önmagában hátborzongató: azok a kifejezések léteznek, hogy a szószólód vagy szócsöved, védelmeződ vagyok, azonban csöndnek lenni egy másik ember számára: talányos, egyáltalán nem hétköznapi. A dal arról szól, mit jelent csöndnek lenni egy másik ember számára.

Gomba (Péter Ági rajza)
(Forrás: Péter Judit)

A dal első versszaka azzal indul, hogy az egyes szám első személyű megszólaló keresi a megfelelő szót, a megfelelő kifejezést, a definíciót arra a viszonyra, amelyben az egyes szám második személyű megszólítottal van. És a strófa végén meg is találja:

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. 
Vártál ha magadról szép éneket, 
dícsérő éneked én nem leszek, 
mi más is lehetnék: csak csönd neked. 

Az első versszakban megfogalmazott ellentmondás hátborzongató: a csönd hangjait halljuk a dalban. A további szakaszokban arra kell koncentrálnunk, hogy mit is mond ez a csönd nekünk. Talán a leghangsúlyosabb mondanivalója az, hogy nem lesz kíméletes, kedves a megszólítottal kapcsolatban. Az első versszakban így fogalmaz:

Vártál ha magadról szép éneket, 
dícsérő éneked én nem leszek,

A második strófában pedig így hangzik:

ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,

Ez a motívum mindegyik versszaknak aztán kulcsfontosságú eleme lesz, ami nem kevéssé járul hozzá a megszólított, azaz a hallgató szorongató, furcsa érzéséhez. A dicséret hiánya szembeállítja ezt a fajta kapcsolatot az összes többi fajta – fent idézett – viszonnyal: azokban a dicséretek és a szidalmak, összefoglalóan: az egymás fölött való ítélkezés, és az egymás általi megítéltetés mindennapos. A csönd nem mond sem pozitív (sem negatív) ítéletet, egyszerűen nem véleményezi a másikat.

Ha rám így kedved van, maradhatok (Péter Ági rajza)
(Forrás: Péter Judit)

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy magára hagyja a másikat. Ha csönd van, akkor azt gondolhatjuk, hogy a kapcsolat talán meg is szűnik. Ezt az érzésünket tovább erősíthetik a dalnak a további sorai, amelyek arra utalnak, hogy nemcsak hallható, de látható jelekre sem számíthatunk; semmire a látható, anyagi világból:

se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

Óhatatlanul felmerül, furdal a kérdés, hogy kivel, kikkel vagyunk ebben a furcsa, a szokásos emberi kommunikáción túli viszonyban? – Talán saját lelkiismeretünkkel? Emlékeinkkel? – Lehetséges ez is. A dal azonban elárul néhány dolgot magáról a beszélőről is, aki a másik ember, a megszólított csöndjévé vált a dal erejéig:

ha vártál lángot, az nem lehetek, 
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok, 
belőlem csak jövőd jósolhatod.

A csönd ebben a dalban – értelmezésünk szerint – halottaink csöndje, amely – ahogyan a dal fogalmaz – égig ér. A dal tehát nagyon különleges, ünnepélyes, de egyszersmind egyszerű módon teremt kapcsolatot köztünk és halottaink között: amíg őrizzük égi csöndjüket, addig velünk maradnak – annak ellenére is, hogy létezésüknek semmiféle látható vagy hallható jele nincs, és nem is lesz. A dal hallgatása közben pedig pár percnyi időre van módunk hallgatni az ő elfogulatlan, nem ítélő csöndjüket.

Hamu leszek (Péter Ági képe)
(Forrás: Péter Judit)

Hogyan szól ma?

A Csönded vagyok a mai előadók számára is sokat mondó, termékeny dal. A 30Y zenekar (illetve a frontember, Beck Zoltán) is elénekelte a dalt – a Cseh Tamáséval azonos szöveggel. Az általunk több ízben elemzett Punnany Massif pedig feldolgozást készített belőle: belerappeltek részeket, amelyek értelmezik az eredeti verset, és sorokra szedték Bereményi versszakait. A feldolgozás így hangzik (a szöveg szintén megtalálható a cikk végén):

Figyelmesen hallgatva a szöveget, hamar kiderül, hogy a Punnany Massif egy másik értelmezést rappel bele Cseh Tamás dalába. A másikat, amelyet fentebb ugyan megengedtünk, de nem fejtettünk ki. A Punnanynál a csend a lelkiismerettel, egyfajta helyes értékrenddel azonosítódik:

tekintheted, mint saját istenedet,
még ha nem is ismered be,
ő a lelkiismereted, hisz...

A rappelt részekből egy teljesen koherens értelmezés olvasható ki, amely sokban nem mond ellent a fent általunk leírtaknak. Az egyetlen pont talán éppen a csend szerepének az értelmezése: a Punnanynál ugyanis éppen arról van szó, hogy a csend beleszól, ránk szól, sőt: megbüntet, ha kell:

Igazság, hol a hamis tettek téged birtokba vettek,
elítéllek, hogy tudd igazán mennyire szeretlek,
kellek neked, mint tisztító tüze a szennynek,
hogy valamit jól lépjél meg,...

Azaz a Punnany csendje ítélkezik, méghozzá a mindenkori helyes vagy jó szerint. Az mindegy, hogy egy kívülről kapott, isteni vagy szakrális rend alapján, vagy egy belső rend szerint: de ítél.

Olvasóinknak Cseh Tamás gyönyörű daláról két csönd-értelmezést mutattunk be: az egyiket elemezve, prózában, a másikat egy feldolgozásdalban elrappelve. Akármelyik értelmezést érezzék is magukhoz közel állónak, reméljük, adtunk pár percnyi csendre: emlékezésre vagy elmélyülésre való időt.

Cseh Tamás: Csönded vagyok

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. 
Vártál ha magadról szép éneket, 
dícsérő éneked én nem leszek, 
mi más is lehetnék: csak csönd neked. 

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. 
Ha rám így kedved van maradhatok, 
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér, 
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér. 

S folytatom mid vagyok, mid nem neked, 
ha vártál lángot, az nem lehetek, 
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok, 
belőlem csak jövőd jósolhatod. 

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked. 
Vártál ha magadról szép éneket, 
dícsérő éneked én nem leszek, 
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

(1990)

Punnany Massif: Csönded vagyok

Most elmondom mid vagyok, mid nem neked.

Egy felebarát tűzön-vízen át,
vándor, aki benned él, de hallod-e szavát,
a korlát szab át, de akkor lát, nem hiteget,
tekintheted, mint saját istenedet,
még ha nem is ismered be,
ő a lelkiismereted, hisz

Mi más is lehetnék, csak csönd neked.

Néma hangsúly, hiába feng shui,
tudat alatt akkor is szúr,
veled együtt lélegzik, hát melyikőtök az úr?
Ép elmébe bújt lélek, csillog, mint a lazúr,
vigyáz rád, még mielőtt az ösztönöd elvadul.

Ülhetsz, csak tűrve, hogy dal nem dicsér.

Hiszen utadon, hogy jártsz, folyton elkísér,
ha hibáztál, magot vet benned a lelki sérv,
olykor ellened szegül, még ha meg nem is ért,
saját magad csendje, barátja mégis sért,
veled együtt, ketten élünk meg meleget-fagyot,
kellünk egymásnak, a hold is a nap nélkül némán ragyog.

Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok.

Olykor nem úgy teszel, mint a szíved diktál, hanem ahogy akarod,
hogyha magad előtt térdel, akkor a többit csak taposod,
egy hamu, amit elfúj a szél nem önként lép,
az árral halad, nem költői kép
hogyha adod, tartsd a szavad,
ha megkapod hát add vissza a sarat,
ne ürítsd, gyarapítsd a kosarad,
hülyítsd, hogyha nincs fölötte foganat,
ne dönts így, ha érdekednek öncsíny,
egyenesen könnyebb és bölcs is,
így csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok,
hisz a hétköznapi zajok mezején, csak csended vagyok.

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Vártál, ha magadról szép éneket.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Mi más is lehetnék (Csend!), csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. (csönded vagyok)
Ha rám így kedved van, maradhatok.
Ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér.
Se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér.

Hamu vagyok...

S folytatom mid vagyok, mid nem neked.

Igazság, hol a hamis tettek téged birtokba vettek,
elítéllek, hogy tudd igazán mennyire szeretlek,
kellek neked, mint tisztító tüze a szennynek,
hogy valamit jól lépjél meg,
fontos, hogy legyen az ép testben ép lélek,
az ego feljebb, de tested halandó, csendben cikáz,
hogy merre te vagy az irányadó,
Most ne beszélj, nem kell szó,
van, mi ki nem mondható.
Most ne mesélj, a gondolati ki nem mondható,
most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted,
most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted.

Dicsérő éneked, én nem leszek.

Ha vártál lángot, csak úgy gyullad be veled,
ha nem a külvilág zaját figyeled,
hát ki más is lehetnék, csak csended neked.

Folytatom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Ha vártál lángot, az nem lehetek.
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok.
Belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál, ha magadról szép éneket.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Mi más is lehetnék, csak csönd neked.
csak csönd neked,
csak csönd neked,
csak csönd neked.

Én nem leszek...

(2010)