Az állatvilágban a ragadozók zsákmányát jelentő, csoportban élő állatok többnyire elmenekülnek, ha ragadozót észlelnek. Ha azonban a helyzet lehetővé teszi, a nagyon is valós kockázat ellenére akár meg is támadhatják, hogy elűzzék. A támadás során a zsákmányállatok egyedi, támadó hangjelzéseket adnak ki, amelyekről a kutatók úgy gondolják, hogy vagy a ragadozó fajtájára, vagy a kockázat mértékére utalnak.

Az északi szajkók azonban egyszerre, egy időben képesek a kockázat és a ragadozó típusának közlésére.

„Az északi szajkók hangjelzései roppant összetettek. A madarak több mint 12-féle hangot képesek kiadni, amelyek egy része kimondottan a baglyok, ill. a sólymok, azaz a szajkók két legnagyobb ellenségének jelenlétére figyelmeztetnek” – nyilatkozta Michael Griesser kutató, aki a kutatás eredményeit a Royal Society Publishing májusi számában publikálta.

A kutatók emellett további érdekességekre is bukkantak. A szajkók ugyanis más hangjelzéseket adnak ki attól függően, hogy milyen a madárcsoport összetétele. A rokonokból álló csoport hangjai eltérnek a különálló, egymást nem ismerő madarakból összeállt alkalmi csoport jelzéseitől.

A vizsgálat egy rendkívül gazdag, 25 különböző hangjelzésből álló repertoár meglétét mutatta ki a szajkóknál. A jelzések egy része állandó jelentéssel bír, más részük értelmezése pedig a helyzettől függ. Ilyen változatos hangos kommunikációval egyedül a szurikáták (Suricata suricatta) rendelkeznek az állatvilágban.

Michael Griesser így foglalta össze a tapasztalatait: „a vizsgálat rámutat arra, hogy a ragadozókkal való összecsapások túlélésének szükséglete fontos szerepet játszhatott az összetett állati kommunikáció kialakulásában”.