nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Bűnbakok az önismeret ellen

A baj ott kezdődik, ha a politika leegyszerűsített válaszai már köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Az indulatvezérelt közbeszéd hosszabb távon nehezíti azt, hogy a közösség tanuljon hibáiból, fejlődjön önismerete.

MTI | 2012. augusztus 13.
|  

A bűnbakképzés mechanizmusát, mozgatórugóit vizsgálja magyar és európai történelmi példákon keresztül a Bűnbakok az európai és a magyar történelemben című négynapos történészkonferencia, amely pénteken kezdődik Zánkán.

A mintegy félszáz előadó magyar és európai esettanulmányokban igyekszik megvonni a bűnbakká kikiáltott személyiségek és csoportok tevékenységének mérlegét, a legújabb kutatási eredmények alapján szólni szerepükről, hibáikról, felelősségükről, és legalább ilyen fontos, hogy magának a bűnbakképzésnek a mechanizmusát kíséreljék meg feltárni – mondta a konferenciát szervező Magyar Történelmi Társulat főtitkára, az Akadémia Bölcsészettudományi Központ Történettudományi Intézetének helyettes vezetője az MTI-nek.

Pók Attila emlékeztetett: a magyar történelem klasszikus bűnbakja Szapolyai János, aki a közvélekedés szerint „lekéste” a mohácsi csatát, és részese volt a középkori magyar nagyhatalom széthullásának; Thököly Imre, aki a XVII. század végén a törököt kiűző Habsburgokkal került szembe, és ezzel úgymond megnyitotta a „rossz oldalra” álló magyar politikusok hosszú sorát; Kun Béla, a Tanácsköztársaság vezetője, aki Trianon fő felelősévé magasodott fel Károlyi Mihály gróffal, az elvesztett első világháború utáni őszirózsás forradalom tétovaságáért, naivságáért vádolt szereplőjével együtt; és Szálasi Ferenc nemzetvezető, akinek a vészkorszak minden bűnét – és ezzel együtt a felelősséget is – egyedül kellene hordoznia. A történelmi személyek mellé fölsorakoznak az etnikai, vallási, foglalkozási vagy más alapon bűnbakká tett embercsoportok, zsidók és más kisebbségek, csendőrök, vagy a Horthy-korszak katonatisztjei, kulákok, legújabban pedig az ügynökök.
 

A szakember kifejtette: amikor a közösséget ért kudarc, tragédia racionális feldolgozása, kibeszélése valamiért elmarad, akkor válik szükségessé a bűnbakképzés, amelynek célja, hogy közérthető magyarázattal szolgáljon a történtekre, megszemélyesítse a negatív erőket, áthárítsa a felelősséget és segítsen feldolgozni a tömegek számára a traumát. Miután ezekben a helyzetekben gyakran meggyengül a közösség összetartó ereje, a vezetők számára a közösség újraegyesítésének folyamatában is jó szolgálatot tehet egy  mozgósító és magyarázó erejű ellenségkép – mutatott rá.

A szó szoros értelmében vett bűnbak szerepe már a bibliai időkben az volt, hogy a közösség rituálé keretében jelképesen ráruházta a bűnt, és ezáltal megtisztulhatott. A modernkori bűnbakképzés egyik fontos eleme, hogy a kiszemelt egyént vagy embercsoportot a bűnbakkeresők ténylegesen bűnösnek tartják. A szerepet akkor töltheti be sikeresen a bűnbak, ha jól azonosítható és az átlagtól eltérő: híres, gazdag, befolyásos vagy éppen ellenkezőleg, háttérbe szorított, sértett, üldözött. Ehhez párosulhat, hogy a bűnbaknak valóban van valamilyen felelőssége a közösséget ért tragédiában. A helyzetet tudományos igénnyel elemző számára azonban nyilvánvaló, hogy a történelem menete sokkal bonyolultabb annál, semhogy egy ember, vagy akár embercsoport nyakába lehetne varrni kedvezőtlen alakulását – mondta Pók Attila.

Rámutatott: a folyamat nélkülözhetetlen szereplői azok, akik a bűnbak históriáját hihető, népszerű formában elő tudják adni a sokaságnak, és fontos az is, hogy az adott közösséget újra és újra olyan sikertelenségek érjék, amelyek miatt szükség van az efféle tömeges lélekgyógyításra és közösségépítésre. A magukat vesztesnek érzők, a sorsuk rosszabbra fordulását, és az emiatti esetleges felelősségüket feldolgozni képtelenek körében ilyenkor megindulhat a bűnbakkeresés.

Pók Attila kiemelte: ezeket a tömeglélektani folyamatokat a politika nemegyszer alakítja, használja, sőt fel is erősíti, ami érthető, hiszen egy nemzeti traumára a közösség vezetői nem reagálhatnak azzal, hogy bizottságot állítanak fel, amely évek múlva előáll a tudományos magyarázattal. Ennek nincs integráló, mozgósító ereje a közösség számára. Az ilyen helyzetekben a talpra álláshoz valóban nélkülözhetetlen a politikusok, ideológusok gyors válasza az aktuális problémákra, ráadásul az emberek az összetett problémákra is a legegyszerűbb magyarázatokat várják – mutatott rá.

A baj ott kezdődik, ha a politika leegyszerűsített válaszai már köszönő viszonyban sincsenek a valósággal – tette hozzá. Az indulatvezérelt közbeszéd és a hisztériakeltés hosszabb távon nehezíti azt, hogy a közösség tanuljon hibáiból, fejlődjön önismerete. Amikor pedig a bajok gyökereinek feltárása alaptalan ellenségkeresésbe, kirekesztésbe, gyűlölködésbe torkollik, az már nemcsak a tisztánlátást zavarja, hanem a bűnbakképzés eredeti céljával, az emberek integrálásával éppen ellentétes tendenciákat is elindít: az elemi együttélési normák, a minimális együttműködés zavaraihoz, végső soron pedig a közösség széthullásához vezethet – fogalmazta meg Pók Attila.

Megjegyezte: az ilyen megközelítés napjainktól sem idegen, és ennek nemcsak az az oka, hogy magyar közgondolkodásban kéznél vannak az ehhez szükséges bevált sémák, hanem az is, hogy egyre több területen és formában tapasztalhatjuk a magyar társadalom különböző csoportjainak frusztráltságát. Sokan értelmezik úgy a helyzetet, hogy benne van a levegőben egy újabb „bűnbakért kiáltó” kudarc, a több mint két évtizeddel ezelőtti rendszerváltás félresiklása – jegyezte meg.

Arra a kérdésre, hogy miért nem szerepelnek a konferencia témái között az elmúlt két évtized ellenségkereső tendenciái, a szakember csak annyit mondott: ehhez még hiányzik a korszak forrásokhoz kötődő történettudományi feldolgozása.

A zánkai konferencián előadást tart többek között Pók Attila, Gyáni Gábor akadémikus, Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, egyetemi tanár, Karsai László egyetemi tanár és Hahner Péter egyetemi docens.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
2 doncsecz 2012. augusztus 13. 16:31

Sőt ehhez hozzá kell tenni a dolog keserű apropóját, hogy Kleklt a háború után a szlovén kommunisták és bértollnokok mindenfélével gyalázták, melyre muravidéki honfitársai is ráálltak. Valaki meg is jegyezte, hogy egy ilyen istentelen népség meg sem érdemel ilyen nagyszerű embert.

1 doncsecz 2012. augusztus 13. 16:07

A mi esetünkben felsorolhatok számos személyiséget, akik igen sokat tettek ellenünk, a nyelvünk, szlovén nemzeti identitásunk és regionális identitásunk ellen. Bár sok ismeretlenül hangzik de vannak egészen ismerősen csengőek: Mikola Sándor, vagy Mindszenty József (ez utóbbi hihetetlenül hangzik, de igaz). Ami ezeket a procedúrákat kísérte az számomra gyomrot forgató, de jó érzésű emberek is nyilván elfogadják, hogy amit tettek velünk azt nem lehet ékes szavakkal illetni. Nacionalisták és soviniszták számára persze ez dicsőség, mert hát akármilyen szemérmetlen módon is, de kiszolgálták feltétel nélkül a magyar érdekeket.

De észrevehetjük, hogy a muramenti szlovénség eltörlésére tett lépésekben szlovén személyek is elég aktívan részt vettek, hisz Mikola az volt. Tehát ezekről mint bűnbakokról éppúgy beszélhetünk.

De sajnos a hazai szlovénségnek számot kell vetnie magával, mert éppúgy ő is felelős ezekért, hisz nem áll olyan szilárdan a lábán és alázatosan meghajolt az agresszív, erőszakos magyarosításnak, szinte a fejét verte a kőbe, de amikor fordulat következett be, akkor meg megint a másiknak nyaltak (vulgárisan kifejezve). Mikola értelmes ember volt, de soviniszta, a magyaroktól kapta az elismeréseket és ő a "fizetségért" cserébe tudománytalan röpiratok sokaságát írta, tömve sovinizmussal, képtelenségekkel, vak gyűlölettel, hihetetlen ellentmondásokkal amit tudós ember mégis hogy engedhetett meg magának. A rosszak java részet az ő számlájukra írhatjuk.

Meg vannak persze a magunk hősei is, de azokról sem lehet kizárólag csak jót elmondani. Klekl József aki a Magyarországtól való elszakadásért, a Szlovén krajina (a Vendvidék) autonómiájáért küzdött, s védelmezte a vend nyelvet sok meggondolatlan és önfejű lépést tett. Én is nagyon tisztelem és szeretem őt, de bírálom is emiatt, de mint mondtam az együgyű emberek nyámnyilasága is benn van a rosszban. De Klekllel szembeni tisztelet és megbecsülés csak akkor lehet teljes, ha elismerjük és ecseteljük a hibáit is.

A vend példa tanulságos lehet(ne) a magyarok számára is abból szempontból, hogy a magyarok kissé önzően nagyon sorsűzöttnek tartják magukat, mélyen pesszimisták, hogy őket senki sem szereti, mindenki gyűlöli: kicsiny szomszédjuk mutatja meg azt, hogy lehetnének nyomorultabbul is.

Információ
X