-
szigetva: @Sándorné Szatmári: „Szerintem a természetes nyelvekkel nincs semmi baj.” Az a baj, hogy e...2023. 12. 03, 13:47 A nyitás tárgya
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 10 "Az a baj a természetes nyelvekkel".. Szerintem a természetes nyelvekkel ni...2023. 12. 03, 13:35 A nyitás tárgya
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: A határozott/határozatlan ragozásról van Wiki cikk. A névelőkről is. F...2023. 12. 01, 15:55 A nyitás tárgya
-
Sándorné Szatmári: Ez a cikk mindenkit gondolkozásra késztet.. Úgy gondolom, hogy általánosan a merev nyelvta...2023. 11. 30, 12:21 Egy örök áldilemma?
-
Sándorné Szatmári: A cikkben szereplő "Van vaddisznó ebben az erdőben? vagy Vannak vaddisznók ebben az erdőbe...2023. 11. 30, 11:20 Egy örök áldilemma?
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Tök nagy hype-ja van ezeknek a tankönyves posztoknak a Facebookon. Nem akartuk kihagyni a milliós kattintások lehetőségét! A mi könyveinkben állandóan gennyedző, bűzölgő sipolyról is írtak...
Ilyen sem volt még: a fél ország (jó, az egyharmad) a tankönyveket bújja ezekben a napokban. Persze nem a diákok készülnek szorgalmasan az óráikra, hanem a szülők és az újságírók nyúlják le a diákok könyveit, hogy azokból kínos példákat idézgessenek, majd azokon hergeljék magukat a Facebookon. És igazából lassan mindegy, hogy általában, a kiragadott részeken kívül, a tankönyv minősége milyen. (Az eddig se érdekelt komolyan sok embert...) Az is mindegy, hogy az államilag készíttetett kísérleti könyvekről van-e szó, vagy már régen forgalomban lévő tankönyvsorozatok új kiadású köteteiről. A lényeg, hogy mindaz, ami az idei tankönyvekben van: példátlan, botrányos, szörnyű és igénytelen! (Ugye megjegyezte mindenki? – Hétfőn kikérdezem!)
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Aztán jön a köznevelésért felelős államtitkár, aki az MTI által közölt nyilatkozata szerint a tankönyvekből kiragadott részleteken való őrjöngést politikai hecckampánynak nevezi. (Mégis minek nevezze: tudományos elemzésnek vagy korrekt kritikának?) Ez pedig újabb felháborodási hullámot indít el... Közben terjednek a tankönyvekből kifényképezett idézetek – és a feliratok szerint már tök mindegy, hogy valójában miből is származik az idézet (pl. katolikus hittankönyvből vagy állami erkölcstankönyvből). „Az idézetek magukért beszélnek” – persze, persze, de ez nem helyettesíti a korrekt szakmai kritikát. Ilyet viszont még nem olvastunk.
Az egész tankönyvmizériának pedig van egy „bezzeg régen minden jobb volt” hangulata. Ezen fölbuzdulva gondoltuk, fölidézzük, miből tanultunk mi, anno. Mert jó néhány éve mi is átvehettük szeptember elején a tankönyveinket. Nem voltak olyan szép színesek még, de már bőven a rendszerváltás után jártunk. A tanáraink nem két sorozat közül kellett, hogy válasszanak, hanem volt jó néhány tankönyvsorozat a piacon. (Mégis mindenki ugyanabból tanult: a régiből, a bevettből, abból, amelynek volt teljes sorozata, abból, amiből a felvételire föl lehetett készülni...) Új, modern tankönyvekből tanulhattunk, ja... (És ennek – ha így szerénytelenség nélkül magunkra tekintünk – meg is lett az eredménye!)
Nocsak, csak nem rovásírásos ábécét kellett tanulnunk?
Nem biztos, hogy ez volt az egyetlen részlet, amit nem teljesen értettünk irodalomból...
Upszika, itt valami benne maradt az „új könyvben”...
Végül itt van, amin teljesen ki lehet akadni!
Az idézetek önmagukért beszélnek.