Az Altaj- és a Szaján-hegység Oroszország, Kazahsztán, Kína és Mongólia határán terülnek el. Területükön több török nyelvet is beszélnek, de mindegyiknek viszonylag kevés beszélője van: a legtöbb a tuvainak (kb. negyedmillió) és a hakasznak (kb. húszezer), de a többinek csak néhány száz, néhány tucat vagy annyi sem.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Elsősorban e nyelvek kutatásával foglalkozott a hakaszföldi Abakanban működő Szajáni-Altaji Turkológiai és Keleti nyelvek Intézete. Az Abakani Állami Tanárképző Főiskola, melynek részeként a kutatóintézet működött, úgy döntött, hogy az intézetet bezárja, munkatársait különböző tanszékekre helyezik. Ezzel együtt megszűnik az egyetlen olyan államilag finanszírozott intézmény, mely a hakasz nyelv kutatásával foglalkozik.

Jelenleg az abakani főiskola az egyetlen, ahol hakasz nyelvet lehet tanulni – ezután már itt is csak fakultatív kurzusokon. Az iskolákban sincs hakasz nyelvű oktatás, legfeljebb hakasz anyanyelvi órák heti 3–4 órában. Mint Julija Tyinyikova, a Szaján-Altáj-hegységi Őshonos Népek Kulturális Központjának munkatársa fogalmazott: „A hakaszokat, bár a köztársaság névadói, saját földjükön is vendégként kezelik.”

Forrás

В Абакане закрывается единственный в России Институт Саяно-Алтайской тюркологии