-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A németség Szent István király óta nagy hatással van a magyar kultúrára, nyelvre. A 150 éves török nyelvlecke után a 18. századra végül hivatalos nyelvvé lett a német Magyarországon. Ez elsősorban II. Józsefnek volt köszönhető: a kalapos király birodalmi ambíciói a nyelvre is kitértek. Álmainak netovábbja egy egységes (német) nyelvű birodalom volt.
A 18. század végi Pest városának utcáin korzózva minden bizonnyal nagyobb eséllyel értettünk volna szót a járókellőkkel, ha németül szólítjuk meg őket. A németajkúak aránya a török kiűzését követően ugyanis magasabb volt Magyarországon, mint a magyar vagy a szláv nyelveket beszélőké.
(Forrás: Wikimedia)
Rövid körkép német-ügyben
Szent István király és Gizella bajor hercegnő házasságkötésével már nagyjából eldőlt, hogy a németség fontos hatással lesz majd az ország fejlődésére. A történelem során aztán a magyar politika egyik alapvető viszonyulási pontjává váltak a németség és a német birodalmak érdekei.
1784 és 1790 között a Habsburg Birodalom hivatalos nyelve a német volt, amely Magyarország területén a latint váltotta. Ekkor erőteljes küzdelem kezdődött a magyar nyelv jogainak kiterjesztéséért.
A szabadságharc után azonban újra erős, sőt erőszakos németesítés kezdődött. Német lett a közigazgatás, valamint a közoktatás nyelve. A pesti egyetemen is németül és latinul folytak csak az előadások.
A kiegyezést követően a német és a magyar váltak uralkodó nyelvekké a Monarchiában. Pest lakosainak kétharmada a 18., valamint a 19. század fordulóján minden bizonnyal németül beszélt, Budán pedig még nagyobb volt ez az arány.
A már egyesült Budapesten még 1880 tájékán is körülbelül azonos volt a németül es a magyarul beszelők száma. A Trianon utáni Magyarországon – ha nem is ellentmondások nélkül – szintén jelentős volt a német kultúra befolyása.
A második világháborút követően majdnem a rendszerváltásig szinte teljesen visszaszorult a német nyelv az alsó- és a középfokú oktatásban.
A nyelvileg sokszínű 18. század
A törökök kiűzése után Magyarország etnikai és – ezzel együtt – nyelvi térképe is megváltozott. Az ország nagy területei egyrészt a harcok, másrészt az akkoriban pusztító pestis miatt teljesen elnéptelenedtek. Jórészt a bécsi udvar döntése volt, hogy új népeket, elsősorban szerbeket és németeket telepítsenek le az elnéptelenedett területeken. Erre a jelenségre a természetes bevándorlás is rásegített.
Az északi megyékben, valamint az Alföldön a szlovákság lélekszáma, Erdélyben pedig a románság részaránya növekedett meg. A 18. század közepére a magyar népesség aránya bizonyíthatóan 50%-ra csökkent. Ez az etnikai változás vált a nemzeti nyelv és művelődés tudatos használatának, fejlesztésének egyik alapvető mozgatójává.
A magyar lakosság nemcsak más etnikumokkal keveredett, hanem az országon belüli népmozgások nyomán a magyar nyelvű településeken is kevert nyelvjárási szigetek alakultak ki, melyek összecsiszolódása megindult a 18. században. A hivatalok nyelve azonban a latin volt ebben az időben.
A rendeletgyáros kalapos
II. József 1780. november 29-én lépett trónra, és – biztos, ami biztos – nem koronáztatta meg magát. Ennek megfelelően aztán mentesült minden olyan – elődei és a rendek egyezségeiből származó – kötöttségtől, amik királyként megkötnék a kezét: nem kellett garantálnia a rendi szervezetek, jogok megmaradását. Ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy saját elképzelései szerint átalakíthassa az államberendezkedést. A koronázatlan államfőt kritikusai gúnyosan „kalapos király” néven emlegették.
A király édesanyjához, Mária Teréziához hasonlóan rendeletekkel kormányzott, országgyűlést egyszer sem hívott össze. A kalapos király átlagosan napi két rendeletet adott ki (uralkodása alatt összesen hatezret), így az államapparátus már csak a mennyiség miatt sem tudta azokat maradéktalanul végrehajtani.
II. József intézkedéseit a birodalom egységesítése – azaz a Gesammtmonarchie, az összbirodalom létrehozása – vezérelte. A kalapos király működése azonban nagyrészt a hagyományok totális elvetését jelentette Magyarországon. Nyelvi kérdésekben hozott korlátozó jellegű rendelkezései, a női divat korlátozása, a vallási kérdésben hozott katolicizmus előtérbe toló döntései, valamint a koporsós temetés eltörlése sem aratott nagy sikert a korabeli Magyarországon.
„Ropogott a német szó, hozzá nem szokhattak” – németesítés József módra
József a megálmodott összmonarchiát egynyelvűnek képzelte. Mivel a latin holt nyelv, és igen nehéz modern témákat kifejezni általa, a magyart pedig az ország lakosságának mindösszesen fele beszélte, József számára nem volt kérdés, hogy a birodalom hivatalos nyelve nem lehet más, csak a német. Így 1784-ben nyelvrendeletet adott ki, amely a kormányzásban a latin helyett a németet nyilvánította hivatalos nyelvvé, valamint kötelezővé tette a német nyelvtudást a hivatalnoki állások betöltéséhez. Aki nem beszélt németül, három év haladékot kapott a német nyelv elsajátítására.
A konzervatív magyar tábor azonnal tiltakozott a rendelkezés ellen. A jozefinista értelmiség viszont (Pálóczi Horváth Ádám, Kazinczy Ferenc, és még Révai Miklós is) helyben hagyta a javaslatot. Ez a rendelet a németeken kívül az összbirodalom valamennyi nemzetének, nemzetiségének önérzetét sértette, társadalmi struktúrában elfoglalt helyétől függetlenül az egész nem német lakosság ellenérzését váltotta ki.
II. József korának uralkodói közül ő értette meg legmélyebben a felvilágosodás társadalmi programját – és ezt megpróbálta központosító politikájának szolgálatába állítani. Az emberekkel azonban nem tudott bánni. Mindenkitől elvárta, hogy a magáéhoz hasonló lelkesedéssel és munkabírással álljon a dolgokhoz, , és miután mindezt nem kapta meg, csalódott emberré vált, és halála előtt (1790-ben) visszavonta rendeleteit.
Miből lesz a magyar nyelvújítás?
II. József mindezzel együtt érzelmileg mindenképpen ösztönzőleg hatott a magyar nyelvújítási programra, mivel sürgette egy korszerű, a hivatalos nyelv szerepét is betölteni képes magyar nyelv kialakítását. A magyar nyelvmozgalom tehát akkor lett „politikummá”, amikor II. József 1790. január 28-án visszavonta összes rendeletét. A visszavonás utáni első magyar nyelvű hivatalos irat a magyar kancellária tollából latin és magyar nyelven született, és az alkotmány visszaállítását, valamint a sérelmek orvoslását tartalmazta. Ezt követően a kancellária 1790. április 7-én született leirata intézkedik arról, hogy a német közoktatási nyelv helyébe a magyar és latin nyelv vezettessék be. Ezen kívül hangsúlyozza, hogy a magyar nyelvet terjeszteni kell, de ugyanakkor egyetlen hazai nyelv tanítását sem szabad megakadályozni.
A nyelvújítási, valamint a magyar nyelv védelmében tett lépések azonban az 1848-as szabadságharcot követően újra háttérbe szorultak, ugyanis a németesítés egy újabb erőteljes hullámaként a közigazgatás nyelve ismét a német lett.
Forrás:
Művelődéstörténet II. (Magyar Művelődési Intézet és a Mikszáth Kiadó könyvsorozata), szerk.: B Gelecsér Katalin, 498-503. oldal
A nemzeti kérdés megoldhatatlansága a XIX. század második felében – az Osztrák Magyar Monarchia politikai gondolkodása, paradigmái a nemzetiségi kérdés tekintetében: http://m.blog.hu/vi/viribusunitis/file/Nemzetikerdes.pdf
Mikó Imre: A magyar államnyelv kérdése a magyar országgyűlés előtt
1790—1825, Erdélyi Tudományos Füzetek 160.sz.
http://hu.wikipedia.org/wiki/II._J%C3%B3zsef
http://mek.niif.hu/01900/01902/html/index2.html
http://mek.niif.hu/01900/01902/html/index8.html
http://www.antikkonyv.hu/cgi-bin/antikkonyv/index.php?p=cikk&nyelv=hun&m=szolg&cikkid=10