nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Szlovákiai tragikomédia
Beindul a gépezet – rendőrök intézkednek nyelvtörvény-ügyben

A szlovák kulturális minisztérium munkájára nem lehet mondani, hogy ne lenne körültekintő – hiszen figyelmét nem kerülheti el a legapróbb, a balga átlagember számára talán jelentéktelennek tűnő kihágás sem. Így arról is tudomást szereztek odafenn, hogy egy isten háta mögötti kicsi faluban szégyenszemre csak magyarul szólalt meg a recsegő hangosbemondó.

|  

Kihalt autóutak, sár, és a váratlanul felbukkanó, majd hirtelen véget is érő falvakban szürke palatetős házikók. Mi tagadás, a szlovákiai Bodrogközről nem a jólét jut először az ember eszébe. A falufüzér, amit kanyargó út köt össze, mintha a végtelenségig folytatódhatna: mindenhol ugyanolyan aprócska kertek, egy-egy kósza biciklis – és az út mentén mindenhol póznára szerelt hangosbemondók. Nincs könnyű dolga a vállalkozó kedvű felfedezőnek; Nagytárkányt nem könnyű megtalálnia az erre autózónak, de kérdésünkre rögtön útba igazítanak– persze, a világ legtermészetesebb módján magyarul.

Nagytárkányban most már szlovákul is szól a hangosbemondó
Nagytárkányban most már szlovákul is szól a hangosbemondó
(Forrás: nyest.hu)

A tárkányi központban, a kiskocsmában már gondolkodás nélkül magyarul kérjük a kávét – itt megtanulnak a szlovákok is magyarul, mondja a csapos. Erika egyébként, mint mondja, szlovákként van „bejegyezve”, pedig édesanyja magyar, édesapja orosz anyanyelvű volt. „Nincs itt gond az effélékből” – mondja. „Sose volt.” Kérdésünkre, hallott-e arról, hogy megrótták a polgármestert a csak magyar nyelvű hirdetések miatt, a fejét ingatja. „Az azért normális, hogy most már szlovákul is bemondják” – teszi hozzá. „Elvégre mégiscsak itt élünk.”

Szálka a szemben

A 2009 júniusában jóváhagyott szlovákiai nyelvtörvény-módosítás, úgy tűnik, nem csak magyarországi szemmel nézve nehezen értelmezhető, sőt homályos. A szlovákiai magyarok ugyanúgy kétségek közt vannak, innentől kezdve mit szabad és mit nem; hol melyik nyelven szólalhatnak meg. A kevés letisztázott pont között van viszont, hogy ha egy közigazgatási egységben nem éri el a 20%-ot a nyelvi kisebbség aránya, akkor tilos az ő nyelvükön elhangoznia egy-egy hivatalos bejelentésnek. Ha viszont kitesznek legalább 20%-ot, akkor van mód arra, vagyis nem kötelező, de nem is törvényellenes, hogy az ő nyelvükön is elhangozzék például egy közérdekű közlemény.

Választási hadjárat idején
Választási hadjárat idején
(Forrás: nyest.hu)

Ez az oka annak, hogy az 1500 lelket számláló Nagytárkányban, ahol a polgármester szerint nagyjából öt-hat ember nem beszél magyarul, és a lakosok legalább 95%-a magyar nemzetiségű, nem követtek el törvénysértést azzal, hogy magyar nyelvű hirdetések hangzottak fel az utcai hangosbemondóból – a falusi hírmondás eme bevett és hatékony eszközéből. Ahová pedig nem jut el a hangszórók üzenete, és ruszin-szlovák lakosok is élnek – a falu újabb építésű, Kolónia nevű részén –, ott írásban tájékoztatták a lakosokat minden lényeges kérdésről már korábban is.

Magyarul hirdetni ilyen nagyarányú kisebbségnek tehát nem törvényellenes. Csakhogy ez önmagában még nem elég. Kötelező ugyanis az államnyelven is elhangoznia a hirdetés szövegének, legyen szó bármilyen apróságról. Ezt a tényt hagyta figyelmen kívül a nagytárkányi polgármester, akinek – mint mondja – nem panaszkodott senki, sőt a Kolónia lakosai is meg voltak elégedve ezzel a megoldással.

A nagytárkányi történet azonban csak néhány héttel korábban kezdődött. A falu egyik szlovák lakosa ugyanis akkortájt döntött úgy, hogy még sincs ez így rendben, és rendőrségi feljelentést tett a falucska polgármestere ellen.

Kopasz József polgármester tudja, honnan fúj a szél
Kopasz József polgármester tudja, honnan fúj a szél
(Forrás: nyest.hu)

A dolog pikantériája, hogy a nyelvtörvény kevés egyértelmű pontja közé tartozik az is, hogy a rendőrség nem járhat el a nyelvtörvényi ügyekben, és nem szankcionálhat; ehelyett a szlovák kulturális minisztérium biztosai fogják ellenőrizni, hogy betartja-e a rendelkezéseket az a bizonyos istenadta nép. Nos, ehhez képest – mint erre ottjártunkkor fény derült – a csak magyar nyelven elhangzó hirdetések rendőrségi ügyet provokáltak Nagytárkányban.

Többnyelvűség élő adásban

„Ha egy kisebbség nem tesz ki 20%-ot az adott településen, csak mondjuk a 19,5-et, akkor tilos az ő nyelvükön kihirdetni valamit. Ugyanakkor, ahogy a miniszter úr egy tévéműsorban kijelentette, ha egy faluban már egy szlovák él, akkor kötelező szlovákul is hirdetni. Ez, úgy gondolom, vérlázító” – mondja Kopasz József, Nagytárkány polgármestere.

A minisztériumi felszólítás szövege - szlovákul
A minisztériumi felszólítás szövege - szlovákul
(Forrás: nyest.hu)

„Október 2-án kaptam egy írásos figyelmeztetést a minisztériumból az államnyelvtörvény betartásával kapcsolatban – a szöveg az 1995-ös nyelvtörvényre és a mostani módosításra hivatkozott.” Mint mondja, a levélből nem derül ki, hogy van-e konkrét előzménye a megrovásnak, és az sem, hogy mi alapján választotta ki épp Nagytárkányt a dorgáló hatóság. „Bodrogközben gyakorlatilag mindenhol ilyen módszerrel hirdetnek, és a legtöbb magyar faluban, ahol a szlovákok mind értenek magyarul, szintén nem hangzik el államnyelven a szöveg” – teszi hozzá a polgármester. „Nálunk még a szocializmus alatt sem hirdettek szlovákul; nem igényelték a Kolónia ruszin származású, szlovák anyanyelvű lakosai sem. Már csak azért sem, mert kivétel nélkül jól beszélnek magyarul. Bevett szokás például, hogy ha én tiszteletből az anyanyelvén beszélek egy szlovák lakoshoz, ő magyarul válaszol nekem.”

A legtöbb felirat azért kétnyelvű
A legtöbb felirat azért kétnyelvű
(Forrás: nyest.hu)

Az egész faluban vagy öt-hat olyan ember él, aki nem igazán ért magyarul – mert mondjuk nemrégiben költözött nősült ide, vagy ide ment férjhez. „Nekik és a ruszin leszármazott szlovák lakosságnak pedig eddig is elküldtük a községet érintő fontosabb híreket írásban. Persze nem azt, hogy dinnyét árulnak a vendéglő előtt, hiszen apró-cseprő dolgok is elhangzanak a hangszóróból, de az állam- és faluügyekben mindig tájékoztattuk őket” – magyarázza Kopasz József.

Valakinek viszont szálka volt a szemében a magyar hirdetés – a falu vezetőjét elvégre szabályosan feljelentették. A rendőrség ugyan nem csinált a dologból nagy ügyet, a polgármester azonban – vagy talán épp emiatt – nem szívesen beszél a kihallgatásról. „Nem kell ezt annyira feszegetni” – fogalmaz. „Helybéli rendőrök, nagytárkányi fiúk vizsgálódtak, és nem kerítettek nagy feneket a dolognak.” Láthatóan a békesség az első. A faluban eddig nem volt komolyabb ellentét szlovákok és magyarok között.

„Én szlovák vagyok, de ugyanolyan jól beszélek magyarul, sőt valamennyire még oroszul is tudok. ... Nincs ebben semmi.”
„Én szlovák vagyok, de ugyanolyan jól beszélek magyarul, sőt valamennyire még oroszul is tudok. ... Nincs ebben semmi.”
(Forrás: nyest.hu)

„A viszályt mindig a politikusok keltik” – szögezi le például egy idős asszony a postán. „Én szlovák vagyok, de ugyanolyan jól beszélek magyarul, sőt valamennyire még oroszul is tudok. A férjem magyar, a menyem meg ruszin-szlovák vegyesházasságból való. Az uramhoz magyarul szólok, de ha menyem is ott van, szlovákul beszélgetünk. Nincs ebben semmi.” Körbenézünk, a postán sehol egy magyar felirat. Szlovákul olvasható minden, de a postáskisasszony szerint ez senkinek nem okoz gondot. „Az idősebbek között van olyan, aki nem nagyon ért szlovákul, de azért jórészt mindenki tud valamennyit. Itt pedig olyan nyelven lehet ügyintézni, amelyiken könnyebb. Ha szlovákul szólnak, én úgy válaszolok, ha magyarul, akkor úgy.”

A postán viszont nincsenek magyar feliratok
A postán viszont nincsenek magyar feliratok
(Forrás: nyest.hu)

Okos enged?

Nem mindenki kezeli azért ennyire lazán a kérdést. Nagytárkány könyvtárosnője és egyben hangosbemondója például láthatóan nem örül, hogy a szlovák-magyar viszonyokról kérdezgetjük. Nagy Erzsébet nem tud a feljelentésről, sőt még a minisztériumi figyelmeztetésre is kétkedően ingatja a fejét – roppant óvatosan csak arról számol be, hogy a polgármester kérésére egy ideje már szlovákul is felolvassa a szövegeket. „Ha valaki hirdetni szeretne valamit, mindig megkérjük, hogy hozza magával a szlovák szöveget is, mi nem fordítunk. Én pedig beolvasom előbb szlovák, azután magyar nyelven is a hirdetnivalót. Ez így van rendjén, ha már Szlovákiában élünk, hadd hangozzon el szlovákul is a közlemény” – mondja többször is.

A vágy titokzatos tárgya
A vágy titokzatos tárgya
(Forrás: nyest.hu)

Annak a veszélye tehát aligha áll fenn, hogy a magyar lakosok hőbörögjenek a szlovák hirdetmények miatt. A fiataloknak végképp nem okoz gondot az államnyelv használata, hiszen aki felsőbb iskolába kerül, nagyarányban szlovákul végzi a tanulmányait. Tulajdonképpen inkább ez járhat veszéllyel. A magyar fiatalok között ugyanis nem egy olyan akad, akit a szülei szlovák osztályba írattak a jobb érvényesülés reményében, és magyarul nem, vagy alig tanult meg írni – derül ki például egy lány szavaiból a könyvtárban. Ő magyar ugyan, és épp magyarul beszélget a mellette álldogáló szlovák barátnőjével is, de írni nemigen tud az anyanyelvén, mert szlovák iskolába jár.

A nagytárkányiak, ha hallottak is a hangosbemondó miatti megrovásról, nem nagyon foglalkoznak vele. „Hallom, hogy egy ideje szlovákul is megy a hirdetés, és, végül is, örülök neki” – mondja egy szlovák asszony. „De nekem mindegy volt, magyarul is mindent értettem” – teszi hozzá mosolyogva. „Tényleg szinte mindenki beszél vagy legalább ért magyarul, ahogyan én is. Az már inkább előfordul, hogy a magyarok közül, főleg az idősek, nem mindent értenek meg szlovák nyelven. A fiatalok közül meg sokan nem szeretik magát a nyelvet. De hát nem is csoda – miért nem tanítják ezt is olyan játékosan, érdekesen, mint az angolt? Biztosan jobban érdekelné a gyerekeket, mint így...” – magyarázza. Inkább a vállát vonogatja az a szlovák férfi is, akivel az utcán elegyedünk szóba. Ő csak töri a magyart, de mint mondja, szinte mindent megért. Nyolc éve költözött a faluba, és a kérdésre, került-e valaha hátrányba szlovák anyanyelvűként, nagyot néz. „Dehogy. Akkor már nem laknék itt. Az ember nem marad ott, ahol nem szeretik.” Szerinte van ugyan egy-két kirívó eset, amikor effélék miatt összeugranak az emberek, de errefelé békesség van. A politikusok provokálják ki, mondja, és legyint.

Pohostinstvo, nem magyarul
Pohostinstvo, nem magyarul
(Forrás: nyest.hu)

A nagytárkányiak, úgy tűnik, nem nagyon hagyják felkavarni békés életüket amiatt, mert a szlovák minisztérium módosított egy törvényt. Nem is csoda – a postán, a hivatalban, a könyvtárban, a kocsmában továbbra is ugyanaz fog történni, mint eddig: ha valakit szlovákul kell kiszolgálni, úgy tesznek, ha magyarul kéri a segítségüket (és persze ebből van jóval több), akkor magyarul segítenek. Ahogy a csapos hölgy fogalmaz: „az emberek úgyis azon a nyelven értetik majd meg magukat, amelyiken tudják, bárki bármit is mond”.

A falu, feljelentés és törvénykezés ide vagy oda, éldegél tovább: programokat terveznek és az újévi ünnepséget szervezik, no meg egy olyan buszjáratot Királyhelmecre, amin már magyarul is szerepel majd a falu neve. Elvégre ehhez joguk van. A buszmegálló mellett a hangszóró recseg egy picit, majd megszólal belőle a zene – az utcák csendjét mintha késsel vágták volna el. És éljen a békesség meg a törvény: előbb a szlovák, majd a magyar szöveg hangzik fel lassan, tagoltan. „Tisztelt polgárok!...”

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X